Költségelszámolás lehetőségei

A költségelszámolás lehetőségeinek összefoglalása

A költségelszámolás lehetőségei:

I./1. A vállalkozó a költségeket kizárólag az 5. Költségnemek számlaosztályban könyveli, termék-előállítással nem foglalkozik, saját termelésű készlete nincs. I./2. A vállalkozó a költségeket kizárólag az 5. Költségnemek számlaosztályban könyveli, termék-előállítással foglalkozik, saját termelésű készlete van, a saját termelésű készleteiről folyamatos nyilvántartást nem vezet. I./3. A vállalkozó a költségeket kizárólag az 5. Költségnemek számlaosztályban könyveli, termék-előállítással foglalkozik, saját termelésű készlete van, a saját termelésű készleteiről folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartást vezet, a közvetlen és a közvetett költségeket nem különíti el egymástól. I./4. A vállalkozó a költségeket kizárólag az 5. Költségnemek számlaosztályban könyveli, termék-előállítással foglalkozik, saját termelésű készlete van, a saját termelésű készleteiről folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartást vezet, a közvetlen és a közvetett költségeket elkülöníti egymástól. I./5. A vállalkozó a költségeket kizárólag az 5. Költségnemek számlaosztályban könyveli, termék-előállítással foglalkozik, saját termelésű készlete van, a saját termelésű készleteiről folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartást vezet, elsődlegesen elszámolási egységáron, a közvetlen és a közvetett költségeket elkülöníti egymástól, az értékadatokat folyamatosan a ténylegesre módosítja. I./6. A vállalkozó a költségeket kizárólag az 5. Költségnemek számlaosztályban könyveli, termék-előállítással foglalkozik, saját termelésű készlete van, a saját termelésű készleteiről folyamatos mennyiségi és értékbeni nyilvántartást

Költség elszámolási rendszerek számvitele és kapcsolata az eredménykimutatással

A vállalkozás választhat az eredménykimutatás módszerét illetően:

Összköltségeljárás módszere: elsődlegesen a tárgyév költségeinek gyűjtését és a hozamokkal való összehasonlítását hangsúlyozza, a költségeket fajtánként, költség-nemenként mutatja be, a költségek nem értékesítés-meghatározottak, valamennyi felmerült tárgyévi ráfordítás figyelembe veendő az eredmény megállapításakor, bruttó szemléletű. Forgalmiköltség-eljárás módszere: a tárgyév értékesítésének hozamaival az értékesítés költségeit állítja szembe, az értékesítés költségeit megbontja közvetlen és közvetett költségekre, további elemzési lehetőségeket biztosítva, a közvetett költségeket fő funkciók szerint is taglalja (értékesítési, igazgatási és egyéb általános költségek), aminek informatív hatása van, nettó szemléletű.

Az eredmény-kimutatás választott formája befolyásolja a költségelszámolás kialakítandó rendjét. A számviteli törvény szerint csak a költségnemek szerinti elszámolás kötelező, mert a forgalmi költség eljárásnál is be kell mutatni a kiegészítő mellékletben. A 6-os és 7-es számlaosztály vezetése nem kötelező, de biztosítja a vezetői információk szélesebb körét:

költséggazdálkodás, önköltségszámítás, vállalkozáson belüli önelszámoló egységek elszámoltatása.

Azoknál a vállalkozásoknál, ahol

éves nettó árbevétel – (ELÁBÉ + alvállalkozói teljesítmények) > 1 milliárd Ft, költségnemek szerinti költségek összege – (ELÁBÉ + alvállalkozói teljesítmények) > 500 millió Ft,

a saját előállítású termékek és végzett szolgáltatások megállapítása utókalkulációval kötelező.

Költségelszámolási módszerek:

A vállalkozó a költségeket elsődlegesen az 5-ös Költségnemek

Értékelési elvek, eljárások

Értékelési alapelvek:

Realizációs elv: eredmény csak azoknál az állományban lévő termékeknél mutathatók ki, amelyeknek az értékesítése, realizálása is megtörtént. Előnye, hogy a vagyon olyan értéken kerül a vállalkozáshoz, amilyen értéken azt megvásárolta (beszerzési ár vagy előállítási költség). Ha a vagyon „nem reális”, akkor múltbeli értéken szerepel. Időérték elv: a vagyontárgyak értékét időben változó értékűnek fogja fel. Hátránya, hogy az eredmény nem reális. Legkisebb, legalacsonyabb értékelés elve: a vagyont a lehető legkisebb értéken határozza meg a számvitel. Az óvatos értékelés itt jelenik meg. A záróeszköz állományt a lehető legkisebb költségen vesszük figyelembe. A felhasználásokat mindig a legmagasabb áron számoljuk el, ami marad, azt pedig alacsony értéken

A mérlegtételek értékelésekor előforduló számviteli alapelvek:

Az értékelésnél a vállalkozás folytatásának elvéből kell kiindulni: a számviteli törvény alapelőírása, hogy a törvényben meghatározott általános beszámoló-készítési és könyvvezetési szabályok, értékelési előírások és eljárások csak abban az esetben alkalmazhatóak, ha vélelmezhető a vállalkozás folytatásának elve, ezen elv érvényesülését sem eltérő rendelkezés nem akadályozza, sem a vállalkozási tevékenység folytatásának ellentmondó tényező, körülmény nem áll fenn. Az értékelések egymást követő üzleti években történő alkalmazása során a következetesség elvét kell szem elől tartani: az alkalmazott értékelési eljárásokra vonatkozóan a következetesség elve kimondja, hogy

Anyagok

Az anyagok helye a számlakeret-tükörben:

21-22. Anyagok 211-219. Nyers- és alapanyagok 221. Segédanyagok 222. Üzem- és fűtőanyagok 223. Fenntartási anyagok 224. Építési anyagok 225. Egy éven belül elhasználódó anyagi eszközök 226. Tárgyi eszközök közül átsorolt anyagok 227. Egyéb anyagok 228. Anyagok árkülönbözete 229. Anyagok értékvesztése és annak visszaírása

Az anyagok helye a mérlegben:

B. Forgóeszközök I. Készletek 1. Anyagok

Anyagok: olyan készletek, amelyek egy termelési folyamatban elvesztik tárgyi jellegüket, és értékük egyetlen termelési ciklusban átmegy az előállított új termék, vagy a teljesített szolgáltatás értékébe. 1992 óta az úgynevezett anyagi eszközök is anyagnak minősülnek. (Ezeket viszont az jellemzi, hogy több termelési folyamatban is részt vesznek.)

Más megközelítésben az anyagok a termelési folyamatban a munkatárgya szerepkörét töltik be, a tárgyi eszközök pedig a munkaeszközök funkcióját viselik. Ebben a megközelítésben az anyagi eszközök az anyagok között munkaeszközként viselkednek.

Az anyagok csoportosítása:

Nyers- és alapanyagok: a termelés anyagai, a tevékenység végzéséhez szükségesek. Jelenlétük a termékekben mennyiségileg is megállapítható. Ezek a legnagyobb értékű készletek. Segédanyagok: a gyártott termék költségei között a részarányuk szerényebb, mint az alapanyagoké. A termék minőségét ez is nagyban befolyásolja. (Pl. egy húsipari vállalkozásnál a levágott, feldolgozott élőállat alapanyagnak, a bedolgozott fűszerek

Saját termelésű készletek számvitele

A saját termelésű készletek helye a számlakeret-tükörben:

23. Befejezetlen termelés és félkész termékek 231-234. Befejezetlen termelés 235-237. Félkész termékek 238. Félkész termékek készletérték-különbözete 239. Befejezetlen termelés és félkész termékek értékvesztése és annak visszaírása 24. Növendék-, hízó- és egyéb állatok 241. Növendékállatok 242. Hízóállatok 243. Egyéb állatok 246. Bérbevett állatok 248. Állatok készletérték-különbözete 249. Állatok értékvesztése és annak visszaírása 25. Késztermékek 251-257. Késztermékek 258. Késztermékek készletérték-különbözete 259. Késztermékek értékvesztése és annak visszaírása

A saját termelésű készletek helye a mérlegben:

B. Forgóeszközök I. Készletek 2. Befejezetlen termelés és félkész termékek 3. Növendék-, hízó- és egyéb állatok 4. Késztermékek

A készletek a vállalkozó tevékenységét közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök,

amelyeket a rendszeres (szokásos) üzleti tevékenység keretében értékesítési céllal szereztek be, és azok a beszerzés és az értékesítés között változatlan állapotban maradnak (áruk, göngyölegek, közvetített szolgáltatások), bár értékük változhat, amelyek az értékesítést megelőzően a termelés, a feldolgozás valamely fázisában vannak (befejezetlen termelés, félkész termékek) vagy már feldolgozott, elkészült állapotban értékesítésre várnak (késztermékek), amelyeket az értékesítendő termékek előállítása vagy a szolgáltatások nyújtása során fognak felhasználni (anyagok). A készletek között kell kimutatni továbbá használatba vételükig azokat az anyagi eszközöket (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, egyenruha, védőruha), amelyek a vállalkozó

Egységár

Az áru egy kilogrammjáért, egy literéért vagy milliliteréért, egy méteréért, egy négyzetméteréért, egy köbméteréért vagy egy darabjáért fizetendő eladási ár.