Szolgáltatások

A fejlett országok mindegyikében tartós tendencia a szolgáltató ágazatok, a tercier szektor térnyerése. Az alapanyag termelő ágazatok, a feldolgozóipar valamint a mezőgazdaság részesedése a GDP-ből csökken, a fejlett orszá- gokban a GDP felét-kétharmadát a nem anyagi jellegű termelés, vagyis a szolgáltatások adják.

A szolgáltatások sajátos, nem megfogható, nem tárgyiasult formában megjelenő termékek. A szolgáltatás nem raktározható, helyhez kötött, nem vagy korlátozott mértékben szállítható. A szolgáltatást nyújtó és a szolgáltatás igénybe vevője (fogyasztója) többnyire személyes kapcsolatba kerülnek egymással, a szolgáltatás jellege gyakran egyedi, személyre szabott, a szolgáltatás termelése és fogyasztása egyidejűleg történik. Mivel a szolgáltatások előre nem próbálhatok ki, értékesítésük során nagyon fontos a – megelőlegezett – bizalom, a megbízható referencia, a szolgáltatást nyújtó vállalat hírneve. A szolgáltatások skálája rendkívül széles. Sokféle, egymástól igen különböző tevékenységet fog át, gondot okoz a szolgáltatások egységes meghatározása is. Egyik definíció szerint szolgáltatásnak tekinthető minden olyan tevékenység, amelynek eredménye nem megfogható termék, de ugyanakkor egy sor szolgáltatás megfogható áruk előállítását célozza, s sok árutermelő tevékenységnek is jelentős a szolgáltatástartalma. (Gondoljunk például a tartós fogyasztási cikkekhez tapadó különféle szolgáltatásokra.)

A szolgáltatások csoportosítása

A szolgáltatások csoportosítása többféleképpen történhet. Egyik lehetséges csoportosítás szerint ide tartozik

a telekommunikáció, az adatfeldolgozás és informatika,

Munkamegosztás

A modern társadalmakban az emberek nem képesek arra, hogy minden olyan jószágot, amelyre igényük van, maguk állítsanak elő. De ha ezt meg is tudnák tenni, a gazdaság akkor is sokkal kevésbé hatékonyan működne, mint abban az esetben, ha bizonyos személyek néhány jószág termelésére specializálódnak – ezt a folyamatot nevezzük munkamegosztásnak.

A munkamegosztás nagyobb hatékonysága mögött több tényező is áll. Egyrészt az emberek képességei különbözőek. Másfelől a javak többségének előállításához szakképzettségre van szükség, amelynek megszerzése hosszú időt igényelhet: például egy cipésznek sokkal kevesebb ráfordítással jár a lábbelink előállítása, mint saját magunknak. Harmadrészt a területi különbségek is fontos szerepet játszanak: egy Magyarországon élő embernek hiába van igénye banánra, azt ő maga nem, csak egy több ezer kilométerre délre működő vállalkozás tudja megtermelni. [wikipedia]

Beruházás

A beruházás kapacitás pótlására vagy bővítésére irányuló műszaki-gazdasági tevékenység. Beruházással tárgyi eszközt hozunk létre, így azok hosszú távon befolyásolják a jövedelmezőséget. A beruházási döntéseket műszaki-gazdaságossági számításokkal kell alátámasztani.

A beruházási döntések a vállalati pénzügyek egyik legfontosabb területét jelentik.

A legalapvetőbb döntés, amit egy cégnek meg kell hoznia, az az általa kínált termékek és szolgáltatások jövőbeni választékára, struktúrájára vonatkozik. A beruházási döntés stratégiai eszköz-allokáció.

A vállalatok azzal a céllal fektetnek be tőkét különféle eszközökbe, hogy jövedelemre tegyenek szert, és ennek révén gyarapítsák vagyonukat.

A vállalatok a beruházási javaslatokat többféle szempontból vizsgálják. A műszaki szakembereket elsősorban az eszközök fizikai-műszaki paraméterei érdeklik, a számvitelesek főként azt elemzik, hogy mibe kerül a beruházás megvalósítása. A legnehezebb feladat a pénzügyi elemzőké, akiknek azt kell megítélni, hogy mennyit ér a tervezett beruházás.

A beruházásokat sokféle szempont alapján lehet csoportosítani. A beruházások pénzügyi szempontból történő megítéléséhez két ismérvnek van megkülönböztetett szerepe: az egyik a beruházások célja, a másik a beruházási javaslatok (projektek) közötti kapcsolat.

A beruházási javaslatok megszületésének főbb indítékai:

a cég bevételeinek növelése a költségek csökkentése a jogszabályoknak, hatósági előírásoknak való megfelelés az elavult, elhasználódott eszközök pótlása.

A beruházási javaslatok

Termelési tényezők

Termelési tényezőnek nevezzük a termelés erőforrásait, amelyek megkülönböztethetőek egymástól aszerint, hogy milyen funkcióval vesznek részt a javak és szolgálatások előállításában. Négy alapvető termelési tényezőt különböztetünk meg:

Munka-munkaerő az ember mindazon szellemi, fizikai képességeinek összesége, amelyeket a termelési tevékenység során felhasználhat. (elsődleges termelési tényező)

Természeti tényezők a földterület, erdők, vizek, bányakincsek, stb., melyek eredeti természetes formában alkalmasak a termelési folyamatban történő felhasználásra.

Tőkejavak mindazok a termelésben alkalmazott mesterséges eszközök, gépek, épületek, felszerelések, alkatrészek, stb., amelyeket a termelőfolyamatban felhasználhatunk.

A vállalkozó, mint termelési tényező a puszta munkaerőtől elkülöníthető faktor, amely az embernek a többi termelési tényező kombinálásában, a róluk hozott döntésekeben megnyilvánuló készséget jelöli, tehát tulajdonosi, üzleti és kockázatvállalási tevékenységeinek, készségeinek összeségét jelenti. Az összes termelési tényezőt szervezi egységessé a termelési és szolgáltatási tevékenységek során.

Újratermelés

Újratermelésnek nevezzük a termelés-csere-elosztás-fogyasztás négypólusú állandó körfolyamatát, amelynek főbb mozgatói az emberek szükségletei, vágyai, igényei. A közgazdaságtan ezen újratermelési folyamattal foglalkozik. Ezzel összefüggésben alapkérdés a szűkös erőforrások felhasználása, az igények és szükségletek minél teljesebb kielégítése érdekében. A társadalom szükségletei korlátlanok, míg ehhez képest az erőforrások, a nyersanyagok, az energia, a technika, a munkaerő szűkös mennyiségben állnak rendelkezésre. Ebből következően valamely jószág megszerzése egyet jelent más javakról való lemondással, azaz a termelési, csere, elosztási és fogyasztási folyamatok a szűkös lehetőségek közötti választások sorozatát is magukba foglalják.

Kormányzati racionalitás

A kormányzati, ill. irányítószervek gazdasági racionalitásának lényege a társadalmi jólét növelése. E cél által vezérelve kell beavatkozniuk a gazdasági folyamatokba például vámokkal, adókkal, az árak növelésével vagy „befagyasztással”.

Vannak olyan javak, melyeket a gazdasági alanyok, szervetek saját céljaik alapján nem elegendő mértékben vagy széles néptömegek által meg nem fizethető áron állítanának elő („közjavak”, infrastruktúra, egészségügy, védelem, közrend, stb.). E javak és szolgáltatások biztosítása is alapvető gazdasági döntéseket igényel, ezt is racionalitás jellemzi, de ennek jellege lényegesen eltér a profit vagy a kamat növelésével kapcsolatos döntésektől.

Üzleti racionalitás

Az üzleti (vállalati) racionalitás lényege a legáltalánosabb feltételezés szerint a jövedelem (profit) maximalizálása. Egy vállalatnak általában addig érdemes növelnie termelését, ill. piaci eladásait, amíg azok növelik tiszta eredményét (profitját). Vagy fordítva: érdemes csökkenteni a termelést, ha ezáltal a költség jobban csökken, mint az árbevétel.

Fogyasztói racionalitás

A fogyasztó racionalitásának lényege, hogy szükségleteinek maximális kielégítésére törekszik, ezért jövedelmének legjobb felhasználásaképp azokat a javakat szerzi be, melyeket vonzóbbnak vél másoknál. Általábban feltesszük, hogy a fogyasztó választásában, ill. értékítéletében következetes, tehát a fogyasztó egy preferenciaskálával rendelkezik, mely egyértelmű, azaz mindig el tudja dönteni két jószágról, hogy számára melyik az előnyösebb, avagy két dolog azonos jelentőségű-e számára.

Gazdasági racionalitás

Gazdaságilag racionális viselkedés minden olyan cselekedet, amely jobb gazdasági eredmények elérését, vagy rosszabb eredmények bekövetkezésének elkerülésést célozza.

A racionális cselekvés azonban nem azonosítható az önzéssel. A jó eredmények általában a cselekvések (eredmények) több, eltérő sorozatával (csomagjával, kombinációjával) egyaránt elérhetők. Az önérdek jóval szélesebb valóságtartalommal bír, mint azt a közgazdasági modellek általában feltételezik. Sőt a gazdasági racionalitás tartalmát egy adott társadalom szokásai, hagyományai, erkölcsi, vallási, politikai értékrendje határozza meg alapvetően, s csak a valóság egy részére igazak azok a modellek, amelyek egyszerű számértékekkel kívánják helyettesíteni az önérdek és a racionalitás tartalmát.

Az egyének döntései a gazdasági racionalitáson túl, személyes tulajdonságaiktól, céljaiktól ill. erkölcsi, politikai és szociális sajátosságoktól, szokásoktól egyaránt függnek. A gazdasági racionalitás tartalma nem fogalmazható meg a társadalom minden tagjára általánosan. A gazdasági tevékenységek (szereplők) csoportjára például többé-kevésbé eltérő gazdasági racionalitás jellemző.

Egységár

Az áru egy kilogrammjáért, egy literéért vagy milliliteréért, egy méteréért, egy négyzetméteréért, egy köbméteréért vagy egy darabjáért fizetendő eladási ár.

1 / 212