Értékelési elvek, eljárások

Értékelési alapelvek:

• Realizációs elv: eredmény csak azoknál az állományban lévő termékeknél mutathatók ki, amelyeknek az értékesítése, realizálása is megtörtént. Előnye, hogy a vagyon olyan értéken kerül a vállalkozáshoz, amilyen értéken azt megvásárolta
  (beszerzési ár vagy előállítási költség). Ha a vagyon „nem reális”, akkor múltbeli értéken szerepel.
• Időérték elv: a vagyontárgyak értékét időben változó értékűnek fogja fel. Hátránya, hogy az eredmény nem reális.
• Legkisebb, legalacsonyabb értékelés elve: a vagyont a lehető legkisebb értéken határozza meg a számvitel. Az óvatos értékelés itt jelenik meg. A záróeszköz állományt a lehető legkisebb költségen vesszük figyelembe. A felhasználásokat mindig a legmagasabb áron számoljuk el, ami marad, azt pedig alacsony értéken

A mérlegtételek értékelésekor előforduló számviteli alapelvek:

• Az értékelésnél a vállalkozás folytatásának elvéből kell kiindulni: a számviteli törvény alapelőírása, hogy a törvényben meghatározott általános beszámoló-készítési és könyvvezetési szabályok, értékelési előírások és eljárások csak abban az esetben alkalmazhatóak, ha vélelmezhető a vállalkozás folytatásának elve, ezen elv érvényesülését sem eltérő rendelkezés nem akadályozza, sem a vállalkozási tevékenység folytatásának ellentmondó tényező, körülmény nem áll fenn.
• Az értékelések egymást követő üzleti években történő alkalmazása során a következetesség elvét kell szem elől tartani: az alkalmazott értékelési eljárásokra vonatkozóan a következetesség elve kimondja, hogy az egymást követő üzleti években az eszközök és források értékelésénél alkalmazott értékelési elvek, eljárások, módszerek csak akkor változtathatóak meg, ha a változást előidéző tényezők tartósan jelentkeznek, s emiatt a változás állandónak, tartósnak minősül.
• Az eszközöket és forrásokat az egyedi értékelés elve alapján egyedenként kell értékelni: az egyedi értékelés elve alapján az eszközök és források mérlegben szereplő értékének megállapítása során azokat egyedileg kell értékelni. Az Szt. azonban lehetőséget teremt arra, hogy egyes esetekben az egyedi értékelés elve sajátosan érvényesüljön, azaz elismeri egyedi értékelésnek a különböző időpontokban beszerzett, általában csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterekkel rendelkező eszközöknél az átlagos beszerzési áron, vagy a FIFO módszerrel történő értékelést is. Hatókör: a vásárolt és saját termelésű készlet, valuta- és devizakészlet, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, tulajdoni részesedést jelentő értékpapírok, függetlenül, hogy azokat forgatási vagy befektetési céllal szerezte-e meg a gazdálkodó.
• A mérlegtételek értékelése során figyelembe kell venni minden olyan értékcsökkenést, értékvesztést, amely a mérleg fordulónapján meglevő eszközöket érinti, s a mérlegkészítés napjáig ismertté vált: ezen alapelv azt a követelményt támasztja a gazdálkodó által alkalmazott értékelésekkel szemben, hogy a beszámoló mérlegében megjelenő eszközöket mérlegkészítéskor ismert értékek alapján kell már a tárgy üzleti évről készített beszámolóban is szerepeltetni. Az értékelésük során figyelembe kell venni minden olyan terven felüli értékcsökkenést, értékvesztést, valamint ezek visszaírt összegét, amely elszámolása a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált események, piaci értékek hatására válik szükségessé.

A vagyon- és tőkeelemek értékének kiszámítása:

• Egységár: az a pénzmennyiség, amennyiért egységnyi termék, vagy szolgáltatás számbavétele megtörténik.
• Eladási ár, piaci egységár: az a pénzösszeg, amennyit a piacon egy termékért, vagy szolgáltatási egységért adnak, amennyiért a piac azokat elismeri.
• Beszerzési ár, beszerzési költség: az a pénzösszeg, amennyiért a piacon egy adott termék, vagy szolgáltatás megvásárolható, beszerezhető.
• Előállítási ár, költség: az a pénzösszeg, amennyibe egységnyi termék előállítása, vagy szolgáltatás végzése a termelőnek kerül.
• Bekerülési érték: olyan érték, amilyen összegen a vagyontárgyat bekerüléskor a nyilvántartásokba bevezetik. Beszerzési költségen, előállítási költségen számított érték.
• Könyv szerinti érték: olyan érték, amilyen összegen a vagyontárgyat nyilvántartásokban szerepeltetik. A bekerülési értéket az értékvesztéssel csökkentjük.

Bekerülési érték: ráfordítások, amelyek az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig felmerülnek és az eszközhöz egyedileg hozzá kapcsolhatóak.

Előállítási költség: azok a ráfordítások, amelyek az eszköz előállítása, üzembe helyezése során közvetlenül felmerültek és az előállított eszközhöz egyedileg hozzá rendelhetők.

Eszközök terv szerinti értékcsökkenése: az immateriális javak és a tárgyi eszközök esetében azok rendeltetésszerű használatba vételének napjától kezdve terv szerinti értékcsökkenést kell elszámolni.

Az eszközök terven felüli értékcsökkenése:

• El kell számolni:
  • minden olyan immateriális jószág és tárgyi eszköz esetében (kivéve a még üzembe nem helyezett beruházást, felújítást), amelyeknél a könyv szerinti érték tartósan és jelentősen meghaladja az adott eszköz mérlegkészítéskor ismert piaci értékét,
  • minden szellemi termék és tárgyi eszköz esetében, ideértve a beruházást is, amelynek értéke tartósan lecsökkent, mert az eszköz a vállalkozási tevékenység változása miatt feleslegessé vált, vagy megrongálódás, megsemmisülés miatt rendeltetésnek megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, vagy hiányzik,
  • minden olyan vagyoni érétkű jog estében, ahol a szerződés módosulása miatt a jog csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem érvényesíthető,
  • minden olyan aktivált és befejezett kísérleti fejlesztés esetében, ahol a fejlesztés révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák vagy megszüntetik,
  • minden olyan aktivált, de befejezetlen kísérleti fejlesztés esetében, ahol a tevékenység eredménytelenül zárul.

Az eszközök értékvesztése: egy adott eszköz könyv szerinti értékének és mérlegkészítéskor ismert piaci értékének pozitív különbözete, ha a könyv szerinti érték tartósan és jelentős összegben meghaladja a piaci értéket.

A terven felüli értékcsökkenések és az értékvesztések visszaírása: az elszámolt terven felüli értékcsökkenések és értékvesztések értékének csökkentése, azaz az érintett eszközök értékének növelése.

A befektetett eszközök értékhelyesbítése: az értékhelyesbítések felvétele a mérlegbe nem kötelező jellegű, csak lehetőség a gazdálkodók számára. Választása esetén a számviteli politikában célszerű rögzíteni.

• Értékhelyesbítés módszere alkalmazható a következő eszközcsoportok esetében:
  • immateriális javak közül a vagyoni értékű jogok és szellemi termékek esetében,
  • tárgyi eszközök közül az ingatlanok és ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok, műszaki berendezések, gépek, járművek, egyéb berendezések, felszerelések, járművek illetve tenyészállatok esetében,
  • befektetett pénzügyi eszközök közül a tulajdoni részesedést jelentő tartós értékpapírok esetében.
• Az értékelésbe bevont eszközöknél egyedileg kell az értékhelyesbítés összegét megállapítani és elszámolni.
• Az értékhelyesbítést a választott eszközök fordulónapon meglevő állományára a december 31-i piaci értékek figyelembevételével kell elvégezni.
• Az értékhelyesbítéseket az értékelési tartalékkal szemben kell elszámolni.
• Azon eszközök esetében, amelyek a tárgyév december 31-én még állományban vannak, a nyilvántartásba vett értékhelyesbítések pozitív összege után értékcsökkenést, illetve értékvesztést elszámolni nem lehet.
• Az egyedi eszközöknek a könyvekből történő kivezetésekor a hozzá kapcsolódó, elkülönítetten nyilvántartott értékhelyesbítését is ki kell vezetni az értékelési tartalékkal szemben.
• Az egyedi eszközök évenkénti értékelésének helyességét, az értékhelyesbítések megállapításának, elszámolásának szabályszerűségét könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell.