Számviteli alapelvek

A vállalkozás folytatásának elve [Szt. 15 § (1)]: a beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése, vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése.

Teljesség elve [Szt. 15 § (2)]: a gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni. Ideértve azokat a gazdasági eseményeket is, amelyek, az adott üzleti évre vonatkoznak, egyrészt a mérleg fordulónapját követően, de még a mérleg elkészítését megelőzően váltak ismertté, másrészt azokat is, amelyek a mérleg fordulónapjával lezárt üzleti év gazdasági eseményeiből erednek, a mérleg fordulónapja előtt még nem következtek be, de a mérleg elkészítését megelőzően ismertté váltak.

Valódiság elve [Szt. 15 § (3)]: a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak.

Világosság elve [Szt. 15 § (4)]: a könyvvezetést és a beszámolót áttekinthető, érthető, e törvénynek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni.

Következetesség elve [Szt. 15 § (5)]: a beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell.

Folytonosság elve [Szt. 15 § (6)]: az üzleti év nyitóadatainak meg kell egyezniük az előző üzleti év megfelelő záróadataival. Az egymást követő években az eszközök és a források értékelése, az eredmény számbavétele csak e törvényben meghatározott szabályok szerint változhat.

Összemérés elve [Szt. 15 § (7)]: az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől. A bevételeknek és a költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek.

Óvatosság elve [Szt. 15 § (8)]: nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatot és a feltételezhető veszteséget akkor is, ha azok az üzleti év mérlegének fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között váltak ismertté. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékokat el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség.

Bruttó elszámolás elve [Szt. 15 § (9)]: a bevételek és a költségek (ráfordítások), illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben – az számviteli törvényben szabályozott esetek kivételével – nem számolhatók el.

Egyedi értékelés elve [Szt. 16 § (1)]: az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni.

Időbeli elhatárolás elve [Szt. 16 § (2)]: az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több üzleti évet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan azok az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlanak.

Tartalom elsődlegessége a formával szemben elv [Szt. 16 § (3)]: a beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági eseményeket, ügyleteket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően kell bemutatni, illetve annak megfelelően kell elszámolni.

Lényegesség elve [Szt. 16 § (4)]: lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit.

Költség-haszon összevetésének elve [Szt. 16 § (5)]: a beszámolóban (a mérlegben, az eredmény-kimutatásban, a kiegészítő mellékletben) nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága (hasznossága) álljon arányban az információk előállításának költségeivel.

Megbízható valós összkép kialakítása [Szt. 15–16 §]:

• Vállalkozás folytatásának elve
• Tartalmi elvek:
  • Teljesség elve,
  • Valódiság elve,
  • Óvatosság elve,
  • Összemérés elve,
• Kiegészítő elvek:
  • Egyedi értékelés elve,
  • Bruttó elszámolás elve,
  • Időbeli elhatárolás elve,
  • Tartalom elsődlegessége a formával szemben elv,
  • Lényegesség elve,
  • Költség-haszon összevetése elve,
• Formai elvek:
  • Világosság elve,
  • Folytonosság elve,
  • Következetesség elve.

A beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során a fenti alapelveket kell érvényesíteni. Az alapelvektől csak a torvényben szabályozott módon lehet eltérni. A törvényben rögzített alapelvek, értékelési előírások alapján ki kell alakítani, és írásba kell foglalni a gazdálkodó adottságainak, körülményeinek legjobban megfelelő számviteli politikát.

Az egyszerűsített beszámolót készítő vállalkozó a teljesség és az összemérés elvétől eltérően az árbevételt, az egyéb bevételeket, valamint a költségeket, a ráfordításokat – az értékcsökkenési leírás és az értékvesztés kivételével – és az egyéb kiadásokat a pénz tényleges beérkezése és kifizetése időszakában, illetve a nem pénzben történt kiegyenlítés időszakában köteles a könyvekben elszámolni. [Szt. 100 § (1)]