2011. november 8. 
Az elemzők szerint egyelőre nem vár szétesés az euróövezetre, ám ennek komoly ára lesz. Előrejelzésük 2012-re stagnálást jósol az övezet egészére. Az egyik legnagyobb citybeli gazdasági kutatócég, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) vasárnap ismertetett előrejelzésében – alapeseti forgatókönyvként – azt valószínűsítette, hogy az euróövezet “a legközelebbi jövőben” nem bomlik fel, mivel a potenciális következmények ismeretében Görögország és a többi tagállam “nem meri” vállalni a felelősséget a valutaunió szétesése után rövid távon várható komoly gazdasági “szenvedésért”.
2011. szeptember 5. 
A múltban bekövetkezett pénzügyi pánikok mind ősszel történtek. Emlékezzünk csak 1929-re, 1987-re vagy 2008-ra. Itt a szeptember és a pénzügyi világban egyre több jel mutat arra, hogy hamarosan megnyomják a pánik gombot. Egyik rossz hír a másikat követi az Egyesült Államokból és Európából egyaránt. Mi okozza mindezt? Az elmúlt néhány évtized alatt egy hatalmas adósságlufi alakult a nyugati világban, ami a bőség hamis látszatát keltette. Ahhoz, hogy egy adósságlufi épen maradjon, a teljes adósságmennyiségnek folyamatosan és egyre növekvő ütemben növekednie kell. Nem véletlenül hallunk annyit a hitelválságról. A szörnyet táplálni kell, folyamatos hitel nélkül nem tud fennmaradni. Ma már a világgazdaság nem képes létezni hitel nélkül, mondhatni a hitel a gazdaság alapja. Amikor ez a lufi kidurran, azt az egész világ érezni fogja.
2010. november 11. A nemzetközi gazdaságban az 1970-es évekig az árukapcsolatok domináltak. Az 1970-es évektől kezdődően a súlypont fokozatosan a tőkeforgalomra tevődött át.
A tőkeforgalmon belül – formáját, célját és hatását tekintve kétféle tőkemozgást különböztetünk meg. Az úgynevezett finánc illetve kölcsöntőke mozgást, mely pénzformában áramlik a felvevő ország felé, hogy meghatározott idő múlva kamattal térjen vissza és a direkt tőkebefektetéseket, melynek célja többé – kevésbé a tőke határon túli működtetése.
A nemzetközi tőkeforgalmon belül jelentős asszimetria mutatható ki, egyrészt formai értelemben, mivel aránytalanul magas a finánctőkemozgás, másrészt regionális értelemben, mivel a Triád (Japán – USA — Nyugat-Európa) egymás közötti forgalma dominált. A 70-es évek világgazdasági változásainak hatására egyre nagyobb jelentőségűvé váltak a kölcsöntőke kapcsolatok. A világgazdasági korszakváltás közel 120 országban indított el eladósodási folyamatot. A XX. század utolsó két évtizedének vitathatatlanul az egyik legnagyobb gazdasági problémája az eladósodás. A világban jelenleg felhalmozott adósságállomány a piaci feltételekkel már nem visszafizethető. Az eladósodást kezdetben pénzügyi problémaként kezelték, a valóságban azonban ez csak egy tünete, felszíni megjelenése egy világméretű átrendeződési folyamatnak, egy világgazdasági korszakváltásnak, mely a fejlődő világ 90% -t súlyos válságba sodorta. Ahhoz, hogy az eladósodás nagyságrendjét, hatását elemezni tudjuk, célszerűnek látszik néhány alapfogalom tisztázása.
Eladósodással kapcsolatos alapfogalmak
2010. november 11. Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia stratégiai célja a teljes jogú tagság elérése volt. Az EU eleinte vonakodott erre vonatkozóan bármely utalástól. Kizárólag a Megállapodás tartalmaz tagságra való utalást, ám olyan megfogalmazásban, mely sem jogi, sem politikai kötelezettségvállalást nem jelent.
Álláspontjában a változás a koppenhágai csúcstalálkozón történt, amikor kinyilatkoztatták a teljes jogú tagság elvi lehetőségét. A találkozó szerint akkor kerül sor a csatlakozásra, ha a társult ország képes lesz a tagsági kötelezettségek vállalására, és teljesíti az ehhez szükséges feltételeket. Ezek:
demokrácia, törvényesség, emberi és kisebbségi jogok elve, éles versenyt és piaci nyomást állni képes piacgazdaság, a tagsági kötelezettségek teljesítése, a politikai és gazdasági monetáris unió céljainak elfogadása, EU jogrendszerének elfogadása, EU is legyen képes a befogadásra.
Az esseni csúcstalálkozó ezeket még kiegészítette:
saját régiójukon belül a tagságra váró országok működjenek együtt szomszédaikkal, a társult országokat fokozatosan bevonták az EU munkájába.
Az esseni csúcsértekezleten megvonták a kibővítés határait is: Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Románia, Lettország, Észtország, Litvánia, Szlovénia, Bulgária.
Újabb állomást jelentett a cannes-i konferencia, mely jóváhagyta a Fehér Könyvet. Ez tekintélyes jogi házi feladat volt az átalakuló országok számára.
Magyarország 1994-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét, mely elindította a szokásos
2010. január 9. Az 1998 júniusában létrehozott frankfurti székhelyű Európai Központi Bank (ECB), amelyet a Maastrichti Szerződés hozott létre, az Európai Unió legfiatalabb intézménye. Alapfeladata az árak stabilitásának fenntartása. Meghatározza és bevezeti az egységes monetáris politikát, kezeli a résztvevő tagországok valutatartalékát és engedélyezi a bankjegykibocsátást. Az euróbankjegyek forgalomba hozatalával kapcsolatos gyakorlati tennivalók azonban nem tartoznak hatáskörébe, ugyanis az egyes országok nemzeti bankjai rendelkeznek azokkal az eszközökkel, amelyek a bankjegyek és érmék forgalomba hozatalához szükségesek
Az Európai Központi Bank a nemzeti jegybankokkal együtt alkotja a Központi Bankok Európai Rendszerét (ESCB), amely a monetáris politika megvalósításáért, a fizetési rendszerek megfelelő működéséért, a hitelintézetek ellenőrzéséért, valamint a pénzügyi rendszerek stabilitásáért felel.
Az ECB- t előkészítő Európai Monetáris Intézet (EMI) 1998 júniusában megszűnt.
Működés
Az ECB -t és az ESCB -t más közösségi intézményektől és nemzeti hatóságoktól független testületek irányítják: a Kormányzótanács, az Igazgatóság és az Általános Tanács.
A Kormányzótanácsban az eurózónában résztvevő tagországok nemzeti jegybankjainak kormányzói és az Igazgatóság tagjai üléseznek. Ez a legfőbb döntéshozó szerv, amely meghatározza a monetáris politikai stratégiát, irányítja a kamatláb-politikát.
Az Igazgatóság egy elnökből, egy alelnökből és négy másik tagból áll, akiket a pénzügyminisztereik ajánlása alapján az
2010. január 8. Az IMF olyan kormányközi együttműködés céljával alapított pénzügyi intézmény, amelynek alapokmány határozza meg a tevékenységét és a politikáját is. Célkitűzései a következők:
nemzetközi monetáris együttműködés elősegítése, konzultációs fórum lehetőségének kialakítása, nemzetközi kereskedelem bővítése és kiegyensúlyozott növelése, árfolyamstabilitás megteremtése, versenyszerű leértékelések elkerülése, a tagországok részére sokoldalú fizetési rendszer megteremtése a folyó műveletekre és a devizakorlátozások megszüntetése, fizetési mérleg egyensúlyhiányának rendezésére segélynyújtás, pénzügyi erőforrások biztosításával.
Az IMF tehát a nemzetközi monetáris rendszer egészének nehézségeit próbálja megoldani. Az IMF tagjaivá csak azok válhatnak, akik az alábbi három feltételnek megfelelnek:
csak országok lehetnek, és a tagfelvételt a kormányok kérhetik, vállalják az alapszabályban meghatározott kötelezettségek teljesítését, önálló külgazdasági tevékenységet folytatnak oly módon, hogy ennek feltételrendszerét is önállóan alakítják.
Az IMF szervezete
Az IMF élén a Kormányzótanács áll (tagországok által kinevezett kormányzók és kormányzóhelyettesek), amely évenként egy alkalommal a Közgyűlésen dönt a felmerülő kérdésekben. A Kormányzótanács választja az Alap vezetőjét, a vezérigazgatót, 5 évenként. A vezérigazgató egyben az Ügyvezető Igazgatóság elnöke is. Az Ügyvezető Igazgatóság az Alap rendszeres tevékenységet végző szervezeti egysége, amelynek élén a vezérigazgató áll. Az Ügyvezető Igazgatóság 22 tagú. Az IMF szervezetének jellemzően fontos részét jelentik az ad hoc bizottságok és az állandó bizottságok, amelyeket
2010. január 8. Gazdasági egyensúlynak nevezzük azt az állapotot, amikor különböző gazdasági szereplőknek nem áll érdekükben megváltoztatni gazdasági magatartásukat. A gazdasági egyensúly fogalmának vannak reál- és nominális (pénzügyi) vonatkozásai. A különböző pénzügyi folyamatok aggregált hatásai a pénzügyi egyensúlyi, vagy éppen egyensúlytalansági helyzetekben manifesztálódnak. A gazdasági egyensúly, ezen belül a pénzügyi egyensúly nem feltétlenül egymást lefedő fogalmak. A reálgazdasági egyensúly a vegyes gazdaságokban általában feltételezi a pénzügyi egyensúly létét, míg a pénzügyi egyensúlyból nem következik feltétlenül a reálegyensúly. A pénzügyi egyensúly megteremtése egyszerűbb, időigénye relatíve kicsi.
A pénzügyi egyensúly maga is rendkívül összetett jelenség, hiszen különböző részegyensúlyok valamilyen összessége. A pénzügyi egyensúly fogalmához tágabb értelemben hozzátartozik a pénzstabilitás, a pénzügyi rendszer egészének stabilitása. A pénzügyi egyensúly alatt szűkebb értelemben különböző pénzáramlások és reál áramlások mennyiségi megfelelése, összhangja.
Az egyensúlynak vannak mérhető, skalár számmal, vagy valamilyen rangsorral, pénzügyi mutatóval kifejezhető vonatkozásai (részegyensúlyok), és vannak így meg nem ragadható minőségi összefüggések is. A pénzügyi egyensúly belföldi vonatkozását valamilyen árindexszel mért inflációval, vagy másképpen a pénz stabilitásával és a költségvetés, pontosabban az államháztartás pozíciójával, a belső államadósság relatív szintjével szokták jellemezni.
A külső pénzügyi egyensúly a nemzetközi fizetési mérleg pozíciójával, a nemzetközi tartalékok és a külső adósság állomány relatív
|
|
Legfrissebb hozzászólások