Tőkeáttétel

Bennfentesek és nagyjátékosok az érkező válságról

2011. október 18.

Az adósságra, tőkeáttételre és kockázatra épült gazdasági rendszer omladozik. Sokan szeretnék tudni, hogy a világ pénzügyi és politikai vezetői vajon tényleg nem képesek megoldást találni a világot hamarosan még súlyosabb válságba sodró bajokra, vagy egyszerűen csak hagyják, hogy a bukásra rendelt rendszer tegye a dolgát.

A pénzügyi pánik 25 előjele

2011. szeptember 5.

A múltban bekövetkezett pénzügyi pánikok mind ősszel történtek. Emlékezzünk csak 1929-re, 1987-re vagy 2008-ra. Itt a szeptember és a pénzügyi világban egyre több jel mutat arra, hogy hamarosan megnyomják a pánik gombot. Egyik rossz hír a másikat követi az Egyesült Államokból és Európából egyaránt. Mi okozza mindezt? Az elmúlt néhány évtized alatt egy hatalmas adósságlufi alakult a nyugati világban, ami a bőség hamis látszatát keltette. Ahhoz, hogy egy adósságlufi épen maradjon, a teljes adósságmennyiségnek folyamatosan és egyre növekvő ütemben növekednie kell. Nem véletlenül hallunk annyit a hitelválságról. A szörnyet táplálni kell, folyamatos hitel nélkül nem tud fennmaradni. Ma már a világgazdaság nem képes létezni hitel nélkül, mondhatni a hitel a gazdaság alapja. Amikor ez a lufi kidurran, azt az egész világ érezni fogja.

2010. január 29.

A tőkeáttételes befektetések közös vonása, hogy a befektető saját eszközeinek értékénél nagyobb értékű pozíció felvételét tudja megvalósítani. A saját eszközön felüli rész finanszírozása külső forrásból történik, ami azt is jelenti, hogy ezek a befektetések magasabb kockázatot hordoznak, mint az egyszerű értékpapír-vásárlás.

Certifikátok

2010. január 27.

A certifikátokat olyan strukturált terméknek foghatjuk fel, melyek árfolyamát valamilyen mögöttes termék árfolyamának változása határozza meg. A valóságban ez azonban sokkal összetettebb és számos lehetőséget ad az egyéni elképzelések szerinti befektetésekre. Az Erste Befektetési Zrt. hivatalos definiálása alapján a „certifikátok olyan nem a magyar jog alapján kibocsátott származékos értékpapírok, amelyek egy mögöttes alaptermék, vagy termékcsoport árfolyamváltozásából való profitálást tesznek lehetővé.”

A mögöttes termék a teljesség igénye nélkül lehet: egyedi részvény, részvény-portfolió, részvényindex, befektetési alap, kötvény, devizapár, nyersanyag, hedge fund vagy akár maga a certifikát is. A mögöttes termékek palettája roppant széles, így olyan tőkepiacokon, ahol a certifikátok igen elterjedtek, szerteágazó lehetőséget biztosítanak a befektetőknek forrásaik elhelyezésére, szerteágazóbbat, mint bármely más, jelenleg forgalomban lévő eszköz. Nagyon fontos tulajdonsága, hogy a kibocsátó bank rendelkezik a mögöttes termékkel, és bizonyos típusú certifikátok esetén különböző derivatívákkal. Ezentúl fontos megjegyezni, hogy a certifikát passzívan vagyonkezelt termék, és ebből kifolyólag csak a mögöttes termék alakulását képezi le, valamint megvásárlója számára nem von maga után kamatjellegű, valamint osztalék formájában előálló bevételt sem, ellentétben a direkt befektetéssel, ahol ez közvetlen jövedelmet jelenthet. Nem csak az alapterméket illetően van választási lehetősége a certifikát megvásárlójának. Jelentős különbség van az egyes fajták között a tekintetben, hogy hogyan követik az alaptermék árfolyamát.

Mutató

2010. január 22.

A vállalatokra vonatkozó információk ismerete fontos úgy a vállalati vezetőknek, mind a részvényeseknek. Utóbbiak lehetnek intézményi befektetők vagy kisbefektetők. Mindkét fél számára fontos információkat hordoznak arra vonatkozóan, hogy a vállalat milyen eredményeket ért el egy bizonyos időszakban. Ezeket a mutatókat a vállalati mérlegből, eredménykimutatásból számoljuk, ugyanakkor a könnyebb átláthatóság érdekében ezeket osztályoznunk kell.

Megkülönböztetünk abszolút és relatív mutatószámokat. Az abszolút mutatószámokat közvetlenül a vállalat éves jelentéseiből olvashatjuk ki, illetve különböző részértékekből rakjuk össze őket. Ilyen például a cash-flow. Az abszolút mutatószámok csak részben hordoznak fontos információkat, nem mutatnak teljes rálátást arra a területre amit éppen vizsgálni szeretnénk, ezért is alkalmazzák ezeket elemzések kiindulópontjaként, ahhoz, hogy meghatározzuk a relatív vagy viszonyszámokat.

A mutatókat az elemzés szempontja szerint csoportosítva, megkülönböztetünk:

jövedelmezőségi mutatókat likviditási mutatókat tőkeáttételi mutatókat piaci mutatókat. Jövedelmezőségi mutatók

A jövedelmezőségi mutatók segítségével választ kapunk arra, hogy egy időszak során a szóban forgó vállalat hogyan, milyen hatékonysággal használta eszközeit.

Eszközarányos árbevétel arra ad választ, hogy egy termelő szervezet, vállalat milyen mértékben használja ki eszközeit.

Eszközarányos árbevétel=Árbevétel/Átlagos eszközállomány

A mutató magas értéke azt mutatja, hogy a vállalat közel teljes kapacitással dolgozik, ahhoz, hogy termelését tovább növelje pótlólagos tőkebevonásra

EV/EBDIT

2010. január 7.

A P/E-mutatóval kapcsolatos problémák valamint a cash-flow alapú mutatók esetében a cash-flow számításának nehézsége miatt különösen a magas tőkeáttételű, ugyanakkor stabil cash-flow-t termelő ágazatok (pl. távközlés, energiaipar) értékelésére elterjedt mutató a kétségtelenül jóval bonyolultabb EV/EBDIT (EV–Enterprise Value) hányados, amely a cég tartós finanszírozásának piaci értékét (EV) viszonyítja egy, a finanszírozás hatásait nem tartalmazó eredményadathoz (EBDIT – amortizáció, kamat és adó előtti eredmény), amellyel az EV/EBDIT-mutató kiszűri a társaságok eltérő tőkeszerkezetéből, amortizációs politikájából és adózásából fakadó különbségeket, és ezzel lehetővé teszi piaci alapú összehasonlításukat. A mutató elemei:

EV = Piaci kapitalizáció + hosszú távú hitelfinanszírozás – szabad pénzeszközök

EBDIT = Adózott eredmény + értékcsökkenés + kamatkiadások + adók

Miközben a nevezőben szereplő mutató az operatív cash-flow tartalmát közelíti, a számlálóban szereplő cégérték a forgótőkét kiszűrve a tartós forrásokkal finanszírozott eszközértéknek felel meg. A mutató jelentősége, hogy az így kalkulált eszközöket és az általuk termelt cash-flow-t vetíti egymásra, ezáltal a P/E vagy a P/CF mutatóval szemben figyelembe veszi a finanszírozási szerkezet hatásait, és az eszközök által termelt teljes jövedelmet (működési költségek levonása után) és nemcsak a nyereséget (vagy nettó cash-flow-t) tekinti eredménynek.

A mutató inverze az EBDIT/EV ugyanakkor megtérülési rátát számol, és

Kamatfedezettségi mutató

2010. január 7.

Ez a mutató ugyan szigorú értelemben véve nem tőkeáttételi mutató, közvetetten azonban méri a társaság eladósodottságát, hiszen értéke szintén a finanszírozási kockázat mérésére alkalmas. Különösen a finanszírozó pénzintézetek alkalmaznak különböző, ehhez hasonló fedezeti mutatókat, amelyeknek lényege, hogy azt igyekeznek mérni, milyen mértékben képes a társaság eleget tenni hiteltartozásaiból eredő kötelezettségeinek.

Ebben arra keressük a választ, hogy a társaság adózás és kamatfizetés előtti nyeresége és az időszakban elszámolt amortizáció (ami az adózás előtti működési pénzáramlásnak egy durva, de nagyságrendileg helytálló becslése) milyen mértékben nyújt fedezetet a társaság kamatkötelezettségeinek teljesítésére. Tehát a mutató számlálójában az időszaki adózás és kamatfizetés előtti eredmény és az időszakban elszámolt amortizáció szerepel, míg a nevezőbe az időszaki kamatráfordításokat állítjuk be.

Minél magasabb a kamatfedezettségi mutató értéke, annál nagyobb biztonsággal tud a társaság eleget tenni kamatfizetési kötelezettségeinek. A mutató több időszakon keresztüli tartósan magas értéke azt is jelzi, hogy a társaságnak nagy biztonsággal lehet hitelezni. Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a társaság tevékenységének üzleti kockázata, állandó kamatráfordítási szint mellett annál nagyobb lesz a kamatfedezet tényleges vagy várható ingadozása, ennek megfelelően az ilyen társaságok hitelezése kockázatosabb. A fedezettségi mutatók értelmezésénél nagyon figyelni kell annak tisztázására, hogy mi a mutató pontos tartalma. Különösen hitelbírálatoknál figyelhető meg gyakran, hogy az

ROE (Sajáttőke-arányos nyereség)

2010. január 7.

Sajáttőke-arányos nyereség (Return on Equity = ROE)

A társaság részvényesei számára ez a legfontosabb átfogó jövedelmezőségi mutató. Segítségével arra a kérdésre kaphatunk választ, hogy a részvényesek által birtokolt saját tőke (alaptőke és tartalékok) az adott időszakban mekkora hozamot biztosítottak az egyéb gazdasági szereplők (hitelezők, szállítók, állam stb.) követeléseinek kielégítése után.

A mutató számlálójában a társaság adózás utáni eredménye szerepel, amely teljes egészében a tulajdonosokat illeti. A mutató nevezőjében a társaság saját tőkéjének átlagos állományát kell szerepeltetni, amit egyszerűen a nyitó- és záróállományok számtani átlagként állíthatunk be. Nagyon fontos lehet, hogy a társaság saját tőkéjének számviteli értelmezése a különböző időben, illetve különböző vállalatokról készült elemzésekben azonos legyen, mert egészen kis eltérések is jelentősen megváltoztathatják a mutató értékét.

A mutató értelmezése hasonló a ROA-mutatóéhoz. Vigyázni kell azonban arra, hogy az egyes társaságok ROE-mutatójának értékelésében figyelembe kell venni a tőkeáttétel hatását. Ha egy vállalat magas tőkeáttétellel működik, akkor a saját tőke hozamának nemcsak a cég tevékenységének üzleti kockázatát, hanem a tőkeáttételből adódó pénzügyi kockázatot is tükröznie kell. Ez pedig azt jelenti, hogy a ROE-mutató értéke nagyobb sávban szóródik, mint egy hasonló tevékenységet végző, de alacsonyabb idegen tőkearánnyal működő cég ROE-mutatója. Éppen ezért nagyon körültekintően kell eljárni a társaságok ROE-mutatóinak összehasonlításánál.

Népszerű cikkek

Legfrissebb hozzászólások