A MarketWatch szerint Olaszországra a biztos csőd vár

Olasz csőd

Olaszország csődben van, a piacok már beárazták ezt. Egyedüli kérdés, hogy mikor fog nyilvánvalóvá válni – írja Matthew Lynn, a londoni Strategy Economics vezérigazgatója a MarketWatchban. Véleménye szerint miután Silvio Berlusconi ennyi botrányt túlélt, egy esetleges csődhelyzet csak egy kis visszalépés lesz a politikai kerrierjében.

Tíz év megszorítás jöhet?

Euro

Az elemzők szerint egyelőre nem vár szétesés az euróövezetre, ám ennek komoly ára lesz. Előrejelzésük 2012-re stagnálást jósol az övezet egészére. Az egyik legnagyobb citybeli gazdasági kutatócég, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) vasárnap ismertetett előrejelzésében – alapeseti forgatókönyvként – azt valószínűsítette, hogy az euróövezet “a legközelebbi jövőben” nem bomlik fel, mivel a potenciális következmények ismeretében Görögország és a többi tagállam “nem meri” vállalni a felelősséget a valutaunió szétesése után rövid távon várható komoly gazdasági “szenvedésért”.

Pénzpiaci pillanatkép

Válság idején

Tudjuk, hogy a jelenlegi hitelre épült gazdasági rendszert eleve bukásra programozták, de vajon a globális pénzpiacok lassan követhetetlen hirtelenséggel történő mozgása mit jelent a közeljövőre nézve? Összeomlást? Lassulást? Egy biztos, a befektetők szédítő sebességgel mentik ki pénzüket a tőzsdékről és óriási fogadásokat tesznek az S&P október körüli zuhanására. Az európai adósságválság teszi a dolgát és szinte mindenhol a világon furcsa pénzügyi tranzakciók folynak. Mit jelent mindez? Reméljük, még nem tartunk a teljes összeomlásnál, de emlékezzünk, hogy a történelemben eddig minden tőzsdekrach ősszel következett be.

Elértük a kőolajkitermelés csúcsát, a társadalmat sokáig nem lehet finanszírozni

A világ kőolajkitermelése

Az energiaforrások apadása polgárháborúkhoz vezethet, a globális szállítási rendszer rövidesen összeomlik. Ha a megújuló energia sem megoldás, akkor mi? Interjú dr. Hetesi Zsolt fizikussal.

A pénzügyi pánik 25 előjele

A múltban bekövetkezett pénzügyi pánikok mind ősszel történtek. Emlékezzünk csak 1929-re, 1987-re vagy 2008-ra. Itt a szeptember és a pénzügyi világban egyre több jel mutat arra, hogy hamarosan megnyomják a pánik gombot. Egyik rossz hír a másikat követi az Egyesült Államokból és Európából egyaránt. Mi okozza mindezt? Az elmúlt néhány évtized alatt egy hatalmas adósságlufi alakult a nyugati világban, ami a bőség hamis látszatát keltette. Ahhoz, hogy egy adósságlufi épen maradjon, a teljes adósságmennyiségnek folyamatosan és egyre növekvő ütemben növekednie kell. Nem véletlenül hallunk annyit a hitelválságról. A szörnyet táplálni kell, folyamatos hitel nélkül nem tud fennmaradni. Ma már a világgazdaság nem képes létezni hitel nélkül, mondhatni a hitel a gazdaság alapja. Amikor ez a lufi kidurran, azt az egész világ érezni fogja.

Az uniós pénzszivattyú

Lóránt Károly közgazdász az MNO online-ban megjelent írását teszük közzé, melyből kiderül, amit sokan már régóta éreztünk: a ránk erőltetett Európai Unió sokkal több pénzt visz el Magyarország polgáraitól, mint amennyit ad nekünk: 2004-2008 között mintegy nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ezzel szemben hazánk ugyanezen időszak alatt nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalást teljesített a centrumországok felé.

„Hirtelen és fájdalmas összeomlás” várható az USA korábbi főszámvevője szerint

Dollár összeomlás

David Walker, az amerikai kormányzati ellenőrzési hivatal korábbi operatív vezérigazgatója és volt főszámvevő komoly figyelmeztetést adott ki az adósságplafon megemelésére vonatkozó kompromisszumos megállapodás megkötését követően.

„Kevesebb, mint három év múlva ott fogunk tartani, ahol ma Görögország, az adósság nemzeti össztermékhez viszonyított mértékét illetően,” mondta.

Szolgáltatások

A fejlett országok mindegyikében tartós tendencia a szolgáltató ágazatok, a tercier szektor térnyerése. Az alapanyag termelő ágazatok, a feldolgozóipar valamint a mezőgazdaság részesedése a GDP-ből csökken, a fejlett orszá- gokban a GDP felét-kétharmadát a nem anyagi jellegű termelés, vagyis a szolgáltatások adják.

A szolgáltatások sajátos, nem megfogható, nem tárgyiasult formában megjelenő termékek. A szolgáltatás nem raktározható, helyhez kötött, nem vagy korlátozott mértékben szállítható. A szolgáltatást nyújtó és a szolgáltatás igénybe vevője (fogyasztója) többnyire személyes kapcsolatba kerülnek egymással, a szolgáltatás jellege gyakran egyedi, személyre szabott, a szolgáltatás termelése és fogyasztása egyidejűleg történik. Mivel a szolgáltatások előre nem próbálhatok ki, értékesítésük során nagyon fontos a – megelőlegezett – bizalom, a megbízható referencia, a szolgáltatást nyújtó vállalat hírneve. A szolgáltatások skálája rendkívül széles. Sokféle, egymástól igen különböző tevékenységet fog át, gondot okoz a szolgáltatások egységes meghatározása is. Egyik definíció szerint szolgáltatásnak tekinthető minden olyan tevékenység, amelynek eredménye nem megfogható termék, de ugyanakkor egy sor szolgáltatás megfogható áruk előállítását célozza, s sok árutermelő tevékenységnek is jelentős a szolgáltatástartalma. (Gondoljunk például a tartós fogyasztási cikkekhez tapadó különféle szolgáltatásokra.)

A szolgáltatások csoportosítása

A szolgáltatások csoportosítása többféleképpen történhet. Egyik lehetséges csoportosítás szerint ide tartozik

a telekommunikáció, az adatfeldolgozás és informatika,

Eladósodás

A nemzetközi gazdaságban az 1970-es évekig az árukapcsolatok domináltak. Az 1970-es évektől kezdődően a súlypont fokozatosan a tőkeforgalomra tevődött át.

A tőkeforgalmon belül – formáját, célját és hatását tekintve kétféle tőkemozgást különböztetünk meg. Az úgynevezett finánc illetve kölcsöntőke mozgást, mely pénzformában áramlik a felvevő ország felé, hogy meghatározott idő múlva kamattal térjen vissza és a direkt tőkebefektetéseket, melynek célja többé – kevésbé a tőke határon túli működtetése.

A nemzetközi tőkeforgalmon belül jelentős asszimetria mutatható ki, egyrészt formai értelemben, mivel aránytalanul magas a finánctőkemozgás, másrészt regionális értelemben, mivel a Triád (Japán – USA — Nyugat-Európa) egymás közötti forgalma dominált. A 70-es évek világgazdasági változásainak hatására egyre nagyobb jelentőségűvé váltak a kölcsöntőke kapcsolatok. A világgazdasági korszakváltás közel 120 országban indított el eladósodási folyamatot. A XX. század utolsó két évtizedének vitathatatlanul az egyik legnagyobb gazdasági problémája az eladósodás. A világban jelenleg felhalmozott adósságállomány a piaci feltételekkel már nem visszafizethető. Az eladósodást kezdetben pénzügyi problémaként kezelték, a valóságban azonban ez csak egy tünete, felszíni megjelenése egy világméretű átrendeződési folyamatnak, egy világgazdasági korszakváltásnak, mely a fejlődő világ 90% -t súlyos válságba sodorta. Ahhoz, hogy az eladósodás nagyságrendjét, hatását elemezni tudjuk, célszerűnek látszik néhány alapfogalom tisztázása.

Eladósodással kapcsolatos alapfogalmak

AZ EU közép-európai bővítése

Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia stratégiai célja a teljes jogú tagság elérése volt. Az EU eleinte vonakodott erre vonatkozóan bármely utalástól. Kizárólag a Megállapodás tartalmaz tagságra való utalást, ám olyan megfogalmazásban, mely sem jogi, sem politikai kötelezettségvállalást nem jelent.

Álláspontjában a változás a koppenhágai csúcstalálkozón történt, amikor kinyilatkoztatták a teljes jogú tagság elvi lehetőségét. A találkozó szerint akkor kerül sor a csatlakozásra, ha a társult ország képes lesz a tagsági kötelezettségek vállalására, és teljesíti az ehhez szükséges feltételeket. Ezek:

demokrácia, törvényesség, emberi és kisebbségi jogok elve, éles versenyt és piaci nyomást állni képes piacgazdaság, a tagsági kötelezettségek teljesítése, a politikai és gazdasági monetáris unió céljainak elfogadása, EU jogrendszerének elfogadása, EU is legyen képes a befogadásra.

Az esseni csúcstalálkozó ezeket még kiegészítette:

saját régiójukon belül a tagságra váró országok működjenek együtt szomszédaikkal, a társult országokat fokozatosan bevonták az EU munkájába.

Az esseni csúcsértekezleten megvonták a kibővítés határait is: Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Románia, Lettország, Észtország, Litvánia, Szlovénia, Bulgária.

Újabb állomást jelentett a cannes-i konferencia, mely jóváhagyta a Fehér Könyvet. Ez tekintélyes jogi házi feladat volt az átalakuló országok számára.

Magyarország 1994-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét, mely elindította a szokásos

1 / 3123