Nemzetgazdaság

A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége.

Egy nemzet tagjai javakat (termékeket és szolgáltatásokat) állítanak elő. Ugyanakkor nemcsak termelnek, de fogyasztanak is. Zárt gazdaságban (amely inkább csak a közgazdasági elmélet szintjén létezik), legfeljebb annyit lehet fogyasztani, amennyit az adott nemzet megtermelt. Nyitott gazdaságban (ilyen a világ államainak többsége) lehet kevesebbet fogyasztani a megtermelt mennyiségnél (ilyenkor megtakarítás keletkezik), de lehet többet is. Utóbbi esetben a különbözetet (olyat is elfogyasztunk, amit nem is termeltünk meg) más államoktól kell beszerezni, vagyis importálni kell.

A gazdaság teljesítményét alapvetően két mutatóval lehet mérni. A GDP (Bruttó Hazai Termék) összegzi az adott ország területén megtermelt javak értékét, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű állampolgárok állították elő azokat. A GNP (Bruttó Nemzeti Termék) összegzi egy adott ország állampolgárai által előállított javak értékét, függetlenül attól, hogy mely ország területén állították elő azokat.

A közgazdasági alapösszefüggés szerint: GDP = C + I + G + NX, ahol C a fogyasztást, I a beruházásokat, G a kormányzati vásárlásokat, NX pedig a nettó exportot jelöli. Utóbbi lehet negatív is, amennyiben az import nagyobb, mint az export. Az összefüggés egyértelmű: amit a nemzetgazdaságban megtermelnek (GDP), azt vagy elfogyasztják (C), vagy beruházásokra költik (I), vagy a kormányzat fogyasztja el (G), vagy exportáljuk (NX).

A nemzetgazdaság legfontosabb 3 kérdése: Mit? Hogyan? Kinek? Vagyis mit termeljünk (mire van kereslet a fogyasztók által), hogyan termeljük azokat meg (a termelési tényezők milyen kombinációjával), és kinek termeljünk (kik a fogyasztók)?

A nemzetgazdaság szereplői

A háztartások: ők megjelennek fogyasztóként, hiszen a vállalatok által megtermelt javakat ők fogyasztják el, ugyanakkor ők adják az egyik termelési tényezőt, a munkaerőt is.

A vállalatok: ők termelőként jelennek meg (azokat a javakat állítják elő, amelyeket a háztartások majd elfogyasztanak), ők végzik a beruházásokat is.

A kormányzat (állam): mind termelőként (pl. állami termelővállalatok esetében), mind fogyasztóként megjelenik. Ezen kívül a megtermelt javak újraelosztásában van szerepe. Tipikusan olyan javakat állít elő, amelyek megtermelésére a vállalatok nem vállalkoznának, pl. azért, mert nehezen, vagy egyáltalán nem lenne beszedhető a termék ellenértéke. Ilyen pl. az oktatás vagy a rendvédelem.

A nemzetgazdaság szereplőinek tevékenysége egy körforgást alkot. A háztartások a munkaerőért cserébe fizetést kapnak a vállalatoktól → ebből vásárolnak a vállalatoktól (fogyasztanak) → a vállalatok a háztartásoktól kapott bevételeket beruházzák, ebből termelnek, javakat állítanak elő → ezeket a megtermelt javakat a háztartások megveszik. Az állam mind termelő, mind fogyasztó lehet.

Megjegyzés: a gyakorlati életben van egy negyedik szereplő, a külföld. Ugyanis egy nemzetgazdaságban megtermelt javakat külföldön is lehet értékesíteni (export), illetve a külföld által megtermelt javakat belföldön is el lehet fogyasztani (import).

Termelési tényezőknek nevezzük azokat az erőforrásokat, amelyek a nemzetgazdasági javak (termékek és szolgáltatások) előállításához szükségesek. Alapvetően három termelési tényezőt különböztetünk meg:

1. Föld: ide tartozik a mezőgazdaságban megművelt földterület, a telkek, a természeti erőforrások, ásványkincsek.
2. Munka: a háztartások (munkavállalók) által a termelésre fordított munkaidőt jelenti.
3. Tőke: olyan tartós javakat jelent, amelyeket azért hoztak létre, hogy más termékek előállítását szolgálják. Tulajdonképpen további értékeket teremtő érték. Ide tartoznak a gépek, munkaeszközök, épületek vagy a pénzeszközök.

A nemzetgazdaság ágazati szerkezete

1. Mezőgazdaság (primer szektor)
2. Ipar (szekunder szektor)
3. Szolgáltatások (tercier szektor).

Nyilván az egyes termelési tényezők nemzetgazdaságban betöltött szerepe országonként és termelési ágazatonként is eltérő. A mezőgazdaság nagyon föld- és munkaerő-igényes ágazat, viszont kevés tőke kell hozzá. Így azon országok nemzetgazdaságában, ahol a mezőgazdaság meghatározó, a legfontosabb termelési tényező a föld és a munka. Az ipari országokban kevés földre van szükség, de sok tőkére és munkaerőre. Azokban az országokban pedig, ahol a szolgáltatások adják a GDP nagy hányadát, sok tőkére, kevesebb munkaerőre, és minimális földre van szükség. Megjegyzendő, hogy minél inkább a tercier szektor határozza meg egy ország gazdaságát, annál fejlettebb. A szegényebb (tipikusan afrikai) országokban a lakosság nagy része a mezőgazdaságban dolgozik, és az ország GDP-jének jelentős része mezőgazdaságból származik. Az ilyen államokat agrár-országoknak is nevezzük. A közepesen fejlett országokban a legtöbb ember az iparban dolgozik, és a GDP nagy részét is ipari termékek teszik ki. Ezekben az államokban a mezőgazdaság már nem, a szolgáltatások még nem játszanak jelentős szerepet a gazdaságban. Az ilyen országokat ipari országoknak nevezzük. A legfejlettebb államok gazdaságában a szolgáltatások játsszák a fő szerepet: ezekben a mezőgazdaság és az ipar már nem meghatározók, a munkaerő kis részét foglalkoztatják, és a GDP-ből is kisebb arányban részesednek.

A magyar nemzetgazdaság

Magyarország kis, nyitott gazdaság. Ez azt jelenti, hogy nemzetgazdasági termelésünk a világgazdaságon belül nem meghatározó (kis), de a világgazdasági körforgásnak szerves része, aktívan exportál és importál (nyitott). Ágazatokat tekintve a szolgáltatás a meghatározó, az ipar kevésbé, de még fontos (ezen belül különösen a gépgyártás és a feldolgozóipar), a mezőgazdaság pedig kevés embert foglalkoztat, és a GDP-nek csak töredékét adja.

A magyar gazdaság legfontosabb közege az Európai Unió. Legfőbb kereskedelmi partnerünk (ide exportálunk, és innen importálunk a legtöbbet), és a Magyarországra érkező tőke többsége is EU-s tagállamokból jön. Az EU-n belül is különösen fontos partnereink Németország, Ausztria és Hollandia. Az Európai Unió az integráció magas fokán, az egységes belső piac szintjén van. Ez azt jelenti, hogy nemcsak szabad az unión belüli kereskedelem, kifelé pedig közös és egységes a vámpolitika, de megvalósul a négy szabadás elve is: szabadon áramlik a tőke, a munkaerő, a termékek és a szolgáltatások. Magyarország elsősorban tőke-befogadó, míg termékeket és szolgáltatásokat exportál.