Az egész világ a hétfői piacnyitásra vár. Érezni lehet a feszültséget és a bizonytalanságot a levegőben. A düh még ennél is kézzelfoghatóbb. Ahogyan azt várni lehetett, az adósságplafon megemelése önmagában nem volt képes eloszlatni az aggodalmakat, sőt inkább fokozta a gazdasági bizonytalanságot, és egy sor eseményt indított be, köztük az Egyesült Államok leminősítését az S&P hitelminősítő által.
Vannak események a történelem során, melyekről egyértelműen látható, ha nem is azonnal, hogy a helyzet akkor billent ki az egyensúlyból. Akik nyitott szemmel járnak, képesek felismerni ezeket az eseményeket és így fel tudnak készülni az eshetőségekre. Az elmúlt két hét is egy ilyen eseményben végződött. Elértünk a fordulóponthoz és egyértelmű, hogy valami új és veszélyes dolog van a láthatáron. A kérdés az, hogy mit várhatunk.
A mostani leminősítés nem példa nélküli a történelemben, de példa nélküli az Egyesült Államok szempontjából. Nehéz megjósolni a befektetői világ reakcióját, néhány következmény azonban eléggé bizonyosnak, sőt, talán elkerülhetetlennek látszik.
A hitelminősítők megtámadása
Ez már korábban elkezdődött. Az olasz hatóságok razziát tartottak az S&P és a Moody’s irodáiban, valószínűleg az iránti aggodalmukban, hogy hitelminősítésük kicsúszik a kezük közül. Az USA azzal vádolja az S&P-t, hogy „elszámolta magát” és elhamarkodottan döntött a leminősítést illetően.
A fizetésképtelen kormányok és a hitelminősítők közötti háború innentől gyorsan elmérgesedhet. Számítani lehet további hivatalok „lerohanására” és ismételt vizsgálatokra. A fővonalas média mindent megtesz, hogy meggyőzze az embereket mennyire lényegtelen a leminősítés és, hogy az Egyesült Államok sértetlenül kerül majd ki a csatából.
Ahogy az összeomlás egyre nyilvánvalóbbá válik, a hitelminősítők ideális bűnbakká válhatnak, mondván, hogy maga a leminősítés okozta a válság elmélyülését.
Ez azonban mind csak cirkusz. Felejtsük el a közelmúlt leminősítéseit egy perce és vizsgáljuk meg a tényeket. Az Egyesült Államok már évekkel ezelőtt rászolgált a leminősítésre, különösen miután a Fed elkezdte felvásárolni az amerikai kincstárjegyeket, hogy ezzel pótolja az egyre csökkenő külföldi érdeklődést és pénzzé tette az ország adósságát, amely komoly inflációhoz vezetett. Olaszországot és még számos EU tagállamot is évekkel ezelőtt bóvli kategóriába kellett volna sorolnia a hitelminősítőknek. A hitelminősítőket inkább azzal lehetne vádolni, hogy olyan országok hitelminősítését védte, melyek erre nem voltak érdemesek. A legutóbbi leminősítéseknek már réges-régen meg kellett volna történnie.
Hirtelen a kormányok és maastrichti zsenik úgy érzik, rá kell mutassanak milyen komoly szerepe volt a hitelminősítőknek a derivativa lufi és a kidurranását követő válság kialakulásában. Amennyiben ez igaz, akkor miért nem szólaltak fel, amikor az S&P és a Moody’s kiváló minősítést adtak a bóvli kategóriát érdemlő értékpapíroknak? Most, hogy végre elkezdték tenni a dolgukat, azaz leminősítik a rossz adósokat, a kormányok nyomozást akarnak?
A hitelminősítők nem voltak egyedül a derivatíva lufi létrehozásánál. A magánkézben levő Federal Reserve mesterségesen alacsonyan tartotta a kamatokat és elárasztotta a piacot olcsó pénzzel. A nemzetközi bankok ezzel a pénzzel duzzasztották fel a piacot és hozták létre a derivativa mérget, amit a rendszerbe csepegtettek. A hitelminősítők belementek a játékba és AAA minősítést adtak ezeknek az értéktelen papíroknak. A kormány és az amerikai tőzsdefelügyelet szintúgy szemet hunyt az akció felett és nem volt hajlandó vizsgálatot indítani a csalás ellen.
A lényeg, hogy a mostanihoz hasonló válság nem alakul ki magától és létrehozni sem lehet, a piaci nagyjátékosok, a kormány, a szabályozó szervek és a hitelminősítők együttműködése nélkül. Mindannyian felelősek.
Drágább hitel
Bár a fővonalas média megpróbálja minimalizálni a leminősítés jelentőségét, azt nem tagadhatják, hogy mostantól az Egyesült Államok számára megdrágul a hitel. Ez több negatív hatással jár. Nehezebb lesz eleget tenni az ország fizetési kötelezettségeinek, hacsak nem kéri meg az amerikai kormány a Fed-et, hogy még több kincstárjegyet vegyen. Ha a befektetők és a központi bankok nem kapnak AAA biztosítékot az Egyesült Államokban befektetni kívánt pénzükre, egyszerűen más befektetés után néznek és olyan országok állampapírjait fogják megvásárolni, akik még rendelkeznek AAA minősítéssel. A más országok tulajdonában lévő amerikai kincstárjegyek és dollártartalékok megbízhatósága is megkérdőjeleződik. Az S&P leminősítésre reagálva, Kína, az USA legnagyobb hitelezője, nyíltan megkérdőjelezte az amerikai kincstárjegyek megbízhatóságát és követelte, hogy a dollár helyett új tartalékvaluta kerüljön bevezetésre. Elképzelhető, hogy a dollár árfolyama nem kezd napokon belül zuhanni, de ősz végére biztosan sokat veszít értékéből.
Egy biztos, a leminősítés több szempontból is közvetlen hatással lesz az USA gazdaságára. Aki másként gondolja álomvilágban él.
Európa is osztozik a bajon
Az EU, az Egyesült Államokhoz hasonlóan, egyenesen halad a katasztrófa felé, azonban a dollár tartalékvaluta szerepe és széleskörű felhasználtsága miatt az USA leminősítése a világ szinte minden országára kihat, míg például a görög leminősítés következményei viszonylag mérsékeltek voltak.
Az Európai Központi Bank is életbe léptette saját mentőintézkedéseit és az olasz és spanyol összeomlás egyre közeledő veszélye miatt készen áll a szükséges pénzek kinyomtatására. Az amerikai fogyasztókban bízni hiba volt Európa részéről, mivel az eredmény egyre növekvő pénzlavina az óceán mindkét partján. Meglátjuk, ki zuhan gyorsabban. Ez a fejlemény tökéletesen beleillik az IMF tervébe, hiszen így a Különleges Lehívási Jogok (SDR) végre átvehetik a dollártól a tartalékvaluta szerepét. Ez persze biztosan véletlenül alakult így…
További probléma, hogy az EKB komoly ellenállásba ütközik a mentőcsomagok jelentős részének kifizetéséért felelős Németország részéről. Németországnak elege van a gazdag nagybácsi szerepből, ami az EU két részre szakadásához vagy akár feloszlásához is vezethet, függetlenül attól, hogy végül beindulnak-e a pénznyomdák vagy sem.
Az egymásra mutogatás fokozódik
Az egymásra mutogatás kezd eldurvulni. Amikor katasztrófa van a láthatáron, az udvariasság háttérbe szorul. Ki lesz az első számú célpont a hitelminősítők mellett? A pénzügyi konzervatívok természetesen! Egyértelmű. A Tea Party mozgalom (konzervatív lázadás a republikánusi oldalon az Egyesült Államokban) tele van „terroristákkal” és az igazi konzervatívok tehetnek az összeomlásról, mert állandóan arról beszélnek, hogy az adóság rabjává vált kormány a pokolba vezeti Amerikát.
A Fed-et mégsem vádolhatjuk azért, mert táplálta a derivatíva lufit és tönkretette a dollárt! És ne feledkezzünk meg a Goldman Sachs és hozzá hasonló globális bankokról sem, melyek szántszándékkal idézték elő a hitelválságot. Ne vádoljuk a kormányt sem, amiért segítették őket a pénzügyi hatalom teljes központosításában! Inkább lőjük le a hírvivőt. Ez jobban megy nekünk…
Drasztikus intézkedések
A harmadik mennyiségi enyhítés bejelentése szinte biztosra vehető. Amennyiben a piac reakciója különösen negatív lenne a héten, a bejelentés még ebben a hónapban megtörténhet. Én személy szerint biztos vagyok benne, hogy egy harmadik mennyiségi enyhítés az Egyesült Államok végét jelentené. A hitelezők nem viselnék el a dollár további leértékelődését, hiszen sokat veszíthetnek egy komoly infláción. Következésképpen megszabadulnának az amerikai kincstárjegyektől és dollárjaiktól, az Egyesült Államoknak pedig nem maradna más választása, mint a hiperinfláció, hogy lépést tarthassanak saját adósságukkal.
Aki azt gondolja, hogy az Egyesült Államok nélkülözhetetlen a világgazdaság számára és, hogy a világ országai tovább fogják finanszírozni ezt az adósságot, csak azért mert nincs más választásuk, téved. Egy tervezett globális erőáthelyezés szemtanúi vagyunk. A központi bankok vezetői számára az Egyesült Államok éppen olyan nélkülözhető, mint egy sportautó, ami kezd kimenni a divatból. Újabbat, csillogóbbat és kisebbet akarnak. Az elit az USA pénzügyeinek nemzetközi szabályozását követeli majd. A jelenlegi rendszert kénytelenek lesznek feláldozni, hogy helyét elfoglalhassa az IMF által irányított, számadással senkinek nem tartozó, új gazdasági felügyelet.
Ez nem egy hipotézis. Ez nem feltételezgetés, hanem a valóság. Az Egyesült Államok leminősítése a kioldógomb szerepét tölti be.
Sokan kérdeznek majd a fenti események időzítésével kapcsolatos elméletemről. Ki kell, hogy ábrándítsam őket. Fogalmam sincs, milyen sebességgel követik majd ezek az események egymást. Olyan sok tényező játszik szerepet, hogy felelőtlenség lenne jóslatokba bocsátkozni az időzítéssel kapcsolatban.
Rövid távon azt tudnám tanácsolni, hogy kövessük szoros figyelemmel a Fed intézkedéseit. Egy újabb mennyiségi enyhítés hatására a gazdaság még ingadozóbbá válna. Hosszú távon azt javaslom, tartsuk a szemünket az áruk kis- és nagykereskedelmi árán, valamint a kincstárjegyek árverésein. Ha sok a külföldi eladás, az nem sok jót jelent. Úgy gondolom 2011 hátralévő részére sokáig emlékezni fogunk. Az előttünk álló megpróbáltatások ténye soha nem volt kérdés. A lényeg, hogy miként reagálunk a nehézségekre. A történelmet nem a katasztrófák, hanem az emberek alakítják.
Forrás: Brandon Smith (ford.: idokjelei.hu)
A szelhamosoke e Villag………..!!!!!!!!!!!!!!!!!!!