Váltó

A váltó megszületését követően elsősorban készpénz-helyettesítő értékpapír volt, ma már egyre inkább hiteleszköz funkciót tölt be. Kibocsátásának alapját egy bizonyos kereskedelmi alapügylet szolgálja, azaz adásvétel. A vevő nem készpénzzel fizeti ki az ellenértéket, hanem elfogadja az eladó által kibocsátott, rá intézvényezett váltót, elismerve az eladó vele szemben fennálló követelését. A váltó tehát olyan rendeletre szóló, rövidlejáratú értékpapír, amelyben adós-hitelezői viszony testesül meg.
A váltó forgatható illetve átruházható, azaz minden váltóból eredő követelést át lehet ruházni egy harmadik személyre, hacsak nem tartalmaz erre vonatkozó tiltó rendelkezést. A váltó csupán fizetési ígéret, a vevő a váltó kiállításával vagy elfogadásával még nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, csupán fizetést ígér. A fizetési kötelezettség a váltó beváltásával a lejárat napján szűnik meg. A lejárat előtt azonban a váltót el lehet adni a banknak, vagy forgatással át lehet ruházni. A bank a váltót váltóleszámítolással vásárolja meg, így kamatlevonással ugyan, de előbb hozzá lehet jutni a váltó összegéhez, mint a váltón szereplő lejárati idő.

A váltó legfontosabb kellékei:

  • A váltó elnevezés a szövegben;
  • Idegen váltó esetén meghatározott összegre szóló fizetési meghagyás, saját váltó esetén fizetési ígéret;
  • A fizetésre kötelezett neve (címe), azaz a címzett intézvényezett;
  • Az esedékesség megjelölése;
  • A fizetési hely megjelölése;
  • Annak a neve és címe, akinek a javára vagy rendeletére kell az intézvényezettnek a fizetést teljesíteni, azaz a rendelvényes (kedvezményezett);
  • A kiállítás helye és ideje;
  • A kibocsátó aláírása, amelynek eredetiségéért a forgató személyek nem vállalnak kezességet.

A váltó alaptípusai:

IDEGEN VÁLTÓ

  • Fizetésre szólítja fel a címzettet.
  • Szereplői:
    • Kibocsátó, aki felel a váltó kibocsátásának jogosságáért, és felszólítja a vevőt fizetésre;
    • Az intézvényezett, aki a váltóból eredő követelést kifizetni tartozik a kibocsátó által megnevezett személynek;
    • Rendelvényes: a kibocsátó által megnevezett személy, akinek a javára az intézvényezett köteles kifizetni az ellenértéket. Ő jogosult elsőként forgatni a váltót, azaz a követelést átadni újabb személynek.
    • Ha rendelvényesként a kibocsátó saját magát nevezi meg, úgy saját rendeletre szóló idegen váltóról beszélünk.

SAJÁT VÁLTÓ

  • A kiállító fizetést ígér a rendelvényesnek.
  • Szereplői:
    • Kiállító, a vevő, aki ígéretet tesz az ellenérték kifizetésére a rendelvényes javára;
    • Rendelvényes:az eladó, akinek a javára vagy rendeletére fizetést fog teljesíteni a kiállító. Elsőként ő jogosult a váltót forgatni, átruházni követelést harmadik személyre a hátoldalon történő forgatással.

Önnek mi a véleménye?