Tökéletes verseny

A piaci formák közül a tökéletes verseny az egyik véglet. Természetesen a modellezett formában nem igazán fordul elő, de azért közelítő eseteket lehet példának hozni, a jellemzők alapján látni fogjuk, hogy pl. a tojáspiacot nagyjából tökéletes versenynek lehet nevezni mondjuk egy piacon.

A tökéletes verseny jellemzői:

• végtelen sok eladó
• végtelen sok vevő
• homogén termék
• a szereplők árelfogadók, ez azt jelenti, hogy a piacon – a kereslet és a kínálat hatására – kialakult árat el kell fogadniuk. Amennyiben a piaci árnál magasabb áron akarják adni a termékeiket, akkor valószínűleg nem sikerül azokat eladniuk. Amennyiben alacsonyabb árat akarnak alkalmazni, akkor annyit érnek csak el, hogy hamarabb el tudják adni a termékeiket, valószínűleg semmivel sem adnak el többet, mint a piaci áron tennék.
• egy szereplő egészen kicsi a piachoz képest, azaz nem tudja azt befolyásolni
• a piacra való be- és kilépés nem ütközik akadályba és nem költséges

Mindezek miatt elmondható, hogy a tökéletesen versenyző vállalat alkalmazkodva a piachoz, az ott kialakult áron kínálja termékét, az összeset. Bármennyit akar is a piacra vinni, azt mind a piaci áron teszi, tehát amikor eggyel több terméket ad el, akkor a teljes bevétele pontosan a piaci árral nő. Azaz tökéletes verseny esetén a határbevétel egyenlő a piaci árral: MR = P. Mivel a teljes bevétel egyenlő a piaci ár és az eladott mennyiség szorzatával – TR = P * Q – és a P konstans, ezért a TR függvény az origóból induló pozitív meredekségű egyenes.

Egy profitmaximalizáló vállalat akkor viselkedik racionálisan, ha mindaddig növeli termelését (és eladását), ameddig a nyert haszna meghaladja a feláldozott haszna mértékét. Azaz, amíg egy újabb termék eladása esetén jobban nő a bevétele, mint a költsége: MR > MC. Amikor ez a reláció megfordul, már nem érdemes tovább növelni a termelést, tehát a profitmaximalizáló output ott van, ahol MC = MR.