2010. január 27. A tőkepiac a hosszú lejáratú, éven túli ügyletek megvalósulását jelenti, ahol az egészen kis összegű, de hosszútávú befektetésektől a rendkívül nagy összegekig minden megoldás megtalálható. A megtakarítások átcsoportosítása a következő eszközökkel valósulhat meg: hosszú lejáratú bankbetétek és bankhitelek, részvények, kötvények, záloglevelek, egyéb.
2010. január 22. Nettó jelenérték (NPV)
Beruházások értékelése során gyakran alkalmazott különbség jellegű mutató, ami azt fejezi ki, hogy a beruházás teljes élettartama alatt képződő pénzáramok diszkontált összegéből levonva a kezdő pénzáramot, mekkora nettó jövedelem (hozam) képződik.
NPV = -C0+∑(Ct/(1+r)t)
A nettó jelenérték szabály alkalmazása esetén azok a beruházások fogadhatók el, amelyek nettó jelenértéke pozitív.
A nettó jelenérték döntési szabály előnye:
Figyelembe veszi mind a pénzáramok nagyságát, mind azok időbeli alakulását a beruházás teljes élettartama alatt. A nettó jelenérték kizárólag a beruházásokból várhatóan visszaáramló jövedelmektől és a befektetéseknek a tőkepiacon kialakult jövedelmezőségi szintjétől függ. A különböző beruházási javaslatokkal kapcsolatos pénzáramlások ill. nettó jelenértékük összeadható, mert minden pénzáramlást mai pénzben mérünk. A legjobb döntési szabály az egymást kölcsönösen kizáró beruházások rangsorolására. A leginkább biztosítja a tulajdonosok (részvényesek) vagyonának gyarapodását.
A nettó jelenérték döntési szabály hátránya:
Erőforrás korlát esetén alkalmazása nem biztosítja a maximális vagyonnövekedést Nehéz megérteni a nettó jelenérték pénzösszegek pontos jelentését.
2010. január 9. Az Európai Beruházási Bank (EIB) létesítését a Római Szerződés alapozta meg. Ekkor két pénzügyi intézményről döntöttek, de a jelentősebb az EIB lett. Az EIB regionális fejlesztési bank, célkitűzése elsősorban az EU-n belüli kiegyensúlyozott fejlődési lehetőségek megteremtése. Olyan fejlesztési célok megvalósításához nyújt pénzeszközöket, amelyek segítik a kevésbé fejlett területek fejlesztését, új cégek, vállalatok létrehozása, korábban működő átalakítása. Tevékenysége az állami és a magánszektorban egyaránt segíti azon beruházásokat, amelyek a kijelölt prioritásoknak megfelelnek.
Az EIB a következő feladatokat finanszírozza:
regionális fejlesztés, tagországok különféle ágazatainak korszerűsítése, új technológiák bevezetése, közös érdekű finanszírozás.
Az EIB forrásai a következők:
alaptőke, tőkepiaci hitelek igénybevétele, törlesztőrészletek visszafizetett összegei és a kamatok.
Az EIB hitelnyújtásai igen kiterjedtek, de főként állami hitelek nyújtását vállalja a következőképpen:
közvetlen hitelnyújtás meghatározott célokra, globális hitelnyújtás, garanciavállalás más pénzintézetekkel együtt a tőkepiacokon kötött szerződések esetében.
A hitel folyósítása több részletben, a munka megvalósítási ütemének megfelelően kerül sor, a bank végig, a megvalósulás teljes időszaka alatt követi a beruházást.
2010. január 9. 1990-ben parafálták az EBRD alapokmányát, és a Bank 1991-ben kezdte meg működését. A II. világháborút követő legjelentősebb nemzetközi méretű segélyezési pénzintézet, amely tőkét, és technikai segítséget ad a kelet-európai országok magángazdaságainak újjászervezéséhez. Célja, hogy segítse a magánvállalkozói kezdeményezéseket. Segíti a pénzügyi, gazdasági, környezetvédelmi és tőkepiaci kezdeményezéseket és az olyan gazdaságilag fontos létesítményeket, amelyekben egynél több fogadóország érdekelt.
A Bank alaptőkéjét a kormányzótanács legalább 5 évenként felülvizsgálja.
A bank rendes tőkeforrásai:
a Bank engedélyezett alaptőkéje, kölcsönök útján szerzett tőke, kölcsönök, vagy garanciák visszafizetéséből kapott tőke, és az érdekeltségi befektetések eladásából származó jövedelem, értékpapír-átviteli kötelezettségekből származó jövedelem, egyéb.
A bank különleges tőkeforrásai:
a Bank által bármely különleges alaphoz csatolás miatt elfogadott tőke, bármely különleges alapból finanszírozott kölcsönökkel és garanciákkal kapcsolatos tőke érdekeltségi befektetésből származó jövedelem, különleges tőkeforrások befektetéséből származó jövedelem.
Az EBRD négy különböző típusú finanszírozást jelenít meg:
hitelek, jegyzett alaptőke fel nem töltött része, garanciavállalás/nyújtás, más nemzetközi intézményekkel, bankokkal, hitelezőkkel közös finanszírozás.
Az EBRD tevékenységi köre a magánszektor fejlesztéséhez szükséges intézményi, infrastrukturális keretek kialakításának segítése, privatizáció, pénzügyi szektor reformja, kis- és középvállalatok megteremtése, iparvállalatok szerkezeti átalakítása, környezetvédelem, környezeti rehabilitáció, amely rendkívüli jelentőségű.
2010. január 9. A Nemzetközi Fejlesztési Társaság a Világbank 1960-tól működő leányintézménye. Az IDA célja a nemzetközi tőkepiaci feltételektől eltérő, rendkívül előnyös hitelnyújtás gyakorlatilag a legszegényebb fejlődő országok pénzügyi támogatásának megvalósítása. A Világbank feltételeihez képest hitelnyújtási tevékenységében a következő eltérések jelennek meg: kedvezőbb feltételek, azaz hosszabb lejárati idő, ami a hitellejáratot 40 évben maximálja és ehhez 10 év türelmi idő lehetőségét adja, a legszegényebb országok juthatnak csak hitelhez, így a megállapított GNP alacsonyabb, mint a Világbank által nyújtott hiteleknél.
Az IDA hitelnyújtásához a következő források állnak rendelkezésére: 3 évenként az IBRD tagországai feltöltik a pénzalapját, az előzőleg nyújtott kölcsönök törlesztései, az IBRD nettó jövedelméből történő átutalások.
2010. január 9. Ez a társaság 1956-ban elsőként alakult meg a Világbank fiókintézetei közül. Alapvető feladatának tekinti a fejlődő országokba irányuló magántőke ösztönzését. A tagság előfeltétele, hogy az adott ország a Világbank tagja legyen.
Tevékenysége a következő területeken jelenik meg: részvétel a beruházási programok előkészítésében, gyártási ismeretek átadása, tanácsadó tevékenység, tagállamok szerkezetátalakító és gazdasági-műszaki racionalizálási terveinek előmozdítása, források megszerzése, külföldi vegyesvállalatok létesítésének támogatása, belső pénzügyi források hatékonyabb felhasználása.
Tevékenysége során a felhasznált pénzügyi eszközök az alábbi konkrét formákat öltik: önálló kölcsönnyújtás és részvényberuházás, kölcsönszindikátusok szervezése, fejlődő országok tőkepiacainak létrehozása, szervezése, technikai segélynyújtás, garanciavállalás. Az IFC hitelei hosszúlejáratra szólnak, kamatai a pénz-, és tőkepiaci feltételeknek megfelelőek, alkalmazhatnak fix, vagy változó kamatokat.
2010. január 9. Míg a Valutaalap a makroszintű egyensúly megőrzésén, illetve kialakításán dolgozik, addig a Világbank a gazdasági növekedés beindítását tűzte ki célként. A Világbank, mint szervezet nem egyetlen intézményt jelent, mivel az eltelt időszakban sok új feladat jelent meg, így a feladatok megoldására új intézményeket alakítottak ki.
A Világbank-csoport tagjai a következők:
Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD): Világbank, 1946-tól működik, Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC): 1956-tól dolgozik, Nemzetközi Fejlesztési Társaság (IDA): 1960-tól segíti a leggyengébbeket, Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID): 1966-ban alakult, Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség (MIGA): 1988-ban alakult.
Világbank – IBRD: az ENSZ szakosított intézménye, 1946-ban kezdte meg működését. Működésének célja az újjáépítés elősegítése, a magántőke befektetéseinek előmozdítása, a nemzetközi kereskedelem fejlesztése, a különféle kölcsönök összehangolása és a külföldi beruházások hatásainak figyelemmel kisérése.
A Világbank tevékenységének finanszírozásához a következő forráslehetőségek biztosítják a szükséges összegeket:
tagországok befizetett tőkehozzájárulásai és az alaptőke-emelések, rendszeres tőkepiaci kölcsönfelvételek két csoportot alkotnak: az egyik a szokásos tőkepiaci feltételek mellett a kötvények kibocsátása és elhelyezése a kereskedelmi és a befektetési bankoknál, a másik pedig a fix kamatozású értékpapírok kibocsátása és értékesítése kormányok, központi bankok és más hivatalos pénzügyi intézmények részére, hiteltörlesztések, kintlévőségek átruházása, üzleti tevékenysége során elért nyereség.
2010. január 8. Még a XIX. század harmadik harmadában a kétszintű bankrendszerek kialakulásával együtt fogalmazódott meg az „utolsó mentsvár, a végső menedék” koncepciója, vagyis az az álláspont, hogy a jegybanknak szükség esetén a pénzrendszer biztonsága érdekében hitellel biztosítania kell a fizetésképtelen (illikvid) bank talpon maradását. Ebben a felfogásban már megjelenik az a felismerés, hogy a pénzstabilitáshoz nem elégséges a pénzmennyiség növekedésének kontrollálása, de szavatolni kell a monetáris rendszer intézményi stabilitását is.
A pénzteremtés multiplikatív folyamatából, illetve abból a tényből adódóan, hogy a mai pénz tartalmát tekintve inhomogén, jegybankpénz és kereskedelmi banki pénz, fontos követelményként jelentkezik az egyes bankok biztonságos (prudenciális) működésének szavatolása. A pénzteremtés és megszűnés folyamatában az egyes gazdasági szereplők szintjén nem teljesül az a szektor szintű azonosság, hogy az összes bankhitel megegyezik az összes betéttel. Ha egyes hiteladósok nem tudnak fizetni, akkor ez elvileg, nagyobb tömegű nem fizetés esetén gyakorlatilag is bankválságok, szélsőséges esetben bankcsődök bekövetkezését eredményezheti. A bankcsőd a pénzrendszer szempontjából azt jelenti, hogy az adott bank kereskedelmi banki pénze megszűnik létezni. Ezzel az adott bank ügyfelei vagyonvesztést szenvednek el. Ebben a helyzetben a gazdasági szereplők jegybank pénzbe, pontosabban készpénzbe menekülnek, ami kényes egyensúlyok további borulását eredményezi. Azt mondhatjuk, hogy a pénzügyi rendszer legalapvetőbb kockázata alapvető
2010. január 8. Tevékenységük a pénzügyi rendszer stabilitását, a pénzzel szembeni bizalom fenntartását, a rendszer működésével kapcsolatos hibák és csalások megakadályozását, szankcionálását szolgálja. Ide tartoznak a legfőbb ellenőrző intézmények (Supreme Audit Institutions, számvevőszékek), adóhatóságok, kincstári szervezetek, pénz- és tőkepiaci felügyeletek, de az üzleti alapon működő könyvvizsgáló cégek is.
2010. január 8. A monetáris rendszer feladata a gazdaság pénzellátásának a biztosítása. A belső értékkel nem rendelkező pénzrendszerekben a pénz a bankrendszer passzívája. Másképpen fogalmazva: a mai pénzt a bankrendszer teremti. A monetáris rendszer maga is tagolt, többféle intézmény működésének eredménye.
A rendszer szabályozó és irányító eleme a monetáris hatóság. Ennek szerepe az elsődleges likviditás (készpénz) kibocsátása (emisszió), a rendszer többi elemének pénzteremtő képességének szabályozása és befolyásolása, a belföldi fizetési rendszer szabályozása és működtetése, a hazai fizetőeszköz külföldi országok fizetőeszközeihez való viszonyának meghatározása, a pénzrendszer működésével kapcsolatos bizalom fenntartása A monetáris hatóság sok ponton közvetlen kapcsolatban van kormányzattal, a kormányzati szektor részének is tekinthető.
A rendszer másik elemét a kereskedelmi bankok jelentik, amelyek betéteket gyűjtenek, kölcsönöket nyújtanak, elszámolási számlákat vezetnek és így képesek magukra szóló követelést (másodlagos likviditást, számlapénz) teremteni. A betétek gyűjtése és azok kikölcsönzése pénzügyi közvetítő tevékenység, mint ilyen tőkepiaci tevékenység. A bankok üzleti vállalkozások, működésüket közvetlenül az üzleti szervezetekre jellemző célok (terjeszkedés, profitabilitás, vállalati érték növelése) követése jellemzi.
A bankokkal szemben további elvárás a likviditás, az idegen források visszafizetésének képessége, valamint a hosszú távú fizetőképesség, a szolvencia fenntartása. E célok és elvárások egymásnak ellentmondanak, ezért a „mágikus háromszögnek” is nevezik a célfüggvény
|
|
Legfrissebb hozzászólások