2011. október 28.
Így AIDS-es betegek is köthetnek életbiztosítást, a karitatív portfóliók pedig a tőzsdeindexek esése mellett is stabilak maradtak. Esélyt jelent az életre? A napi alig néhány dollárból élő, fejlődő országbeli lakosok pénzügyi szolgáltatásokhoz gyakran csak a szegények bankja típusú intézményeknél juthatnak. A mikrohitel mellett azonban más pénzügyi szolgáltatásokra is szüksége lehet a világ szegény rétegének. A biztosítás például a veszélyeztetett réteg számára sokáig szinte teljesen elérhetetlen volt. A filantróp természetű befektetők megcélozták a hiányosan kiszolgált piacszegmenst: az üzlet pedig a világjobbítás mellett jelentős hasznot hozott számukra.
2011. október 18.
Az adósságra, tőkeáttételre és kockázatra épült gazdasági rendszer omladozik. Sokan szeretnék tudni, hogy a világ pénzügyi és politikai vezetői vajon tényleg nem képesek megoldást találni a világot hamarosan még súlyosabb válságba sodró bajokra, vagy egyszerűen csak hagyják, hogy a bukásra rendelt rendszer tegye a dolgát.
2011. október 10.
Képzelje el egy pillanatra, hogy Ön egy lyukas hordó, amiben víz (pénz) van, ez a víz (pénz) azonban szünet nélkül csordogál az alul és oldalt lévő lyukakon. Alul állandóan folyik, amíg egyáltalán van minek folynia: ezek az Ön lakbér-, élelmiszer-, benzin- és hasonló kiadásai. Az oldalsó lyukakon csak akkor folyik, ha elég magasan áll: ezek azok a költekezések, amiket Ön csak olyankor enged meg magának, amikor éppen megengedheti őket magának. Az Ön hordójába több különböző, többé vagy kevésbé hozzáférhető forrásból folyik a víz (a pénz): ilyenek a munkaadóktól származó jövedelmek, az esetleges vevőitől befolyó pénz, a lottónyeremények, a szociális támogatások és más, többé vagy kevésbé vékony sugárban becsorgó pénzek.
2011. szeptember 17.
A fejlett országokban kortársainkat a leginkább aggasztó három kérdés – munkanélküliség, a környezet és a társadalom széthullása – észrevehetően összefut egymásba és minden jel arra mutat, hogy ugyanezek a problémák a legégetőbbek maradnak a következő században is. A folyamatos technikai fejlődés biztosítja, hogy a munkanélküliség továbbra is egy fő probléma legyen, akkor is, ha a nyugati világnak sikerül kilábalnia a recesszióból. Továbbá a társadalom széthullása az utóbbi 30 év egyik legmélyebb, legösszetettebb változása annak leghalványabb jele nélkül, hogy esetleg ez az irány megfordulna.
2011. január 7. A pénzeszközök helye a számlakeret-tükörben:
38. Pénzeszközök 381. Pénztár 382. Valutapénztár 383. Csekkek 384. Elszámolási betétszámla 385. Elkülönített betétszámlák 386. Devizabetét számla 389. Átvezetési számla 19. Tartósan adott kölcsönök 195. Tartós bankbetétek kapcsolt vállalkozásban 196. Tartós bankbetétek egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásban 197. Egyéb tartós bankbetétek 199. Tartósan adott kölcsönök (és bankbetétek) értékvesztése és annak visszaírás
A pénzeszközök helye a mérlegben:
B. Forgóeszközök IV. Pénzeszközök 1. Pénztár, csekkek 2. Bankbetétek A. Befektetett eszközök III. Befektetett pénzügyi eszközök 2. Tartósan adott kölcsön kapcsolt vállalkozásban 4. Tartósan adott kölcsön egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásban 5. Egyéb tartósan adott kölcsön
A pénzeszközök megjelenési formájukat tekintve lehetnek:
készpénz: a pénz bárhol forgalomban levőre még átváltható bankjegy és fémpénz. A gazdálkodónál a készpénzfizetések teljesítése a házipénztárak rendszerében történik. A pénztár elsősorban a belső pénzforgalom lebonyolítására szolgál, de a gazdálkodók egymás közti tartozásainak kiegyenlítésére is van lehetőség megállapodás alapján, ha az érintett felek részére gazdaságos és célszerű, pénzt helyettesítő eszközök: ide tartozik a csekk, a hitelkártya, a csekk-kártya, a bankkártya, a kereskedelmi kártya. A váltó is ide tartozik, de azt számvitelileg a pénzeszközöktől és az értékpapíroktól elkülönítetten kell kezelni, számlapénz: elszámolási betétszámla: a gazdálkodók a tevékenységükkel kapcsolatos pénzforgalmat az elszámolási
2010. december 10. A kiskereskedő a végső fogyasztó számára értékesítő vállalkozó. Az áruk és a szolgáltatások túlnyomó többsége üzleteken keresztül talál vevőre, de elterjedtek a bolt nélküli kiskereskedelmi formák is, mint a lakáson való eladás, az automaták használata, a csomagküldő kereskedelem és az on-line értékesítés.
A bolti kiskereskedelem szervezetei:
Kiskereskedelmi piacok – Történelmileg az árusítás legfontosabb formái voltak, és több helyen ma is fontos szerepük van a piacoknak, amelyeket leginkább a friss élelmiszer beszerzése érdekében keresnek fel a vevők. Kisboltok – A kereskedelmi üzletek széles köre tartozik ide. Legtöbbször az ún. kényelmicikk-boltok vevőiként vásárolunk. Ezek olyan kisméretű boltok, amelyek a lakókörzetek közelében helyezkednek el, hosszú ideig tartanak nyitva, korlátozott számú, de gyorsan mozgó napi cikkeket forgalmaznak. Viszonylag magas áraikat elfogadják az emberek, akik hajlandóak megfizetni azt, hogy gyorsan és kényelmesen bonyolítják le a napi bevásárlást. Szaküzletek – Szaküzletek a ruházati boltok, a sportboltok, a bútorüzletek, a virágkereskedések, a könyváruházak stb. Kevés termékvonalat, de ezen belül mély választékot tartanak. Több szaküzlet van, amely egyetlen termékvonalra szakosodik. Az eladók ismerik a termék használatának módját, a vevők elvárásait és az eladási technikákat. Törzsvevőik aránya magasabb az egyéb kereskedelmi egységek átlagos értékeinél. Rendszerint magas haszonkulccsal dolgoznak. Áruházak – Az áruház több termékvonalat árusító
2010. december 8. A gazdaságos rendelés nagyságát (EOQ) 1925-ben Harris írta le, de egy Wilson nevű konzultáns segítségével terjedt el az ipari és a szolgáltatási gyakorlatban. Hiányosságai ellenére jó iránytűje mindennapi készletezési gyakorlatnak, mivel a készletezési és a rendelési költségek kölcsönös összefüggésén alapul.
Az optimális rendelés mérete:
EOQ=√(2RcD/Hc), R: újrarendelés költsége, D: évi szükséglet vagy forgalom egysége, H: készlettartási költség.
Az EOQ nyilvánvalóvá teszi, hogy az eladások megsokszorozódásakor nem szükséges készleteinket is azonos ütemben felduzzasztanunk. A készletezési gyakorlat egyik lényeges problémája a kereslet ingadozásából adódik.
A folyamatos utánrendelési rendszer a készletállomány szintjének megfigyelésén alapul. Mikor a készletállomány lesüllyed egy meghatározott szintre, akkor egy konstans, előre meghatározott, fix volumenű rendelést küldenek az ellátóhoz. A rendelések között eltelt idő a tényleges kereslet függvényében alakul. A rendelés nagysága megfelel az EOQ-nak, s az újrarendelési pont meghatározását a vállalati közgazdászok aszerint végzik, hogy milyen szolgáltatási színvonalat kívánnak fogyasztóik számára biztosítani. A keresletingadozások kisimításának másik módszere a periodikus utánrendelési rendszer. Ebben meghatározott időszakonként ellenőrzik a készletállomány nagyságát, és a rendelési mennyiség megegyezik az elvárt és a tényleges készletnagyság különbségével. Az EOQ a periodikus utánrendelési rendszerben a két ellenőrzés közötti időtartam meghatározásában segít, a készletállomány nagyságában pedig a nyújtott szolgáltatás színvonala
2010. december 3. Az értékesítési rendszer a termékek a gyártótól a fogyasztóhoz való eljutását biztosító szervezetek és funkciók összessége.
Ha a termelő közvetlenül a végső felhasználónak értékesít, zérószintű csatornáról, vagy közvetlen, direkt marketingről beszélünk. Indirekt értékesítésnél a termelő és a fogyasztó közé közvetítők ékelődnek. Három csoportjuk van:
Kereskedők vagy viszonteladók azért vásárolnak beruházási javakat és fogyasztási cikkeket, hogy eladják. A nagykereskedő az árut más vállalatnak értékesíti, a kiskereskedő a végső fogyasztónak adja el. Az ügynökök összehozzák a vevőket és az eladókat, de nem kerül tulajdonukba az áru. Tevékenységüket megbízásból, a megbízó számlájára és kockázatára folytatják. A disztribúcióban részt vevő harmadik csoport azokból a közreműködőkből áll, akik különböző tevékenységgel járulnak hozzá az értékesítéshez, de nem kerül tulajdonukba az áru és nincs tárgyalási joguk sem. Ilyen közreműködők a fuvarozók, a szállítmányozó cégek, a bankok, a raktárok, a reklámügynökségek stb.
Attól függően, hogy az indirekt értékesítésnél hány szint, azaz hány eladó ékelődik a termelő és a fogyasztó közé, beszélünk egy-, két- vagy háromszintű értékesítési csatornáról:
A termékek áramlásának klasszikus útja az, amikor az áru végigmegy a disztribúciós lánc valamennyi elemén. Tartós és mindennapi fogyasztási cikkeink leggyakrabban ilyen háromszintű értékesítési hálózatban mozognak. Kétszintű csatorna esetén a termelő bizományba is adhatja
2010. november 24. A szervezeti piacokon előforduló vásárlási típusokat aszerint különítjük el, hogy a vásárló foglalkozott-e a termék beszerzésével korábban vagy sem.
Új termék vásárlása esetén a felmerülő igény vagy szükséglet nem jelentkezett még a vállalatnál. Tapasztalat híján a vásárlási döntés kockázata magas. A beszerzésben részt vevők minél többet akarnak megtudni a vásárlás tárgyáról, illetve a lehetséges eladókról, hiszen csak a megfelelő mennyiségű- és minőségű információval kerülhetik el a tévedést. Ebben az esetben a döntéshozóknak végig kell haladniuk az összetett problémamegoldás valamennyi fázisán.
Módosított újravásárlásról akkor beszélünk, ha a vásárlónak már van vásárlási tapasztalata, de a rendelt termékkel, vagy az addigi szállítóval kapcsolatban változtatni akar. A megelőző tapasztalatok miatt e beszerzési szituáció kevésbé kockázatos, mint a teljesen új vásárlás. A vállalat valamennyire már ismeri a beszerzési helyzetet vagy a szállítót. Mégis változtatni kénytelen. A vásárlót a megváltozott körülmények szorítják beszerzési gyakorlatának módosítására, még akkor is, ha az alternatívák felkutatása és értékelése nehézségekkel jár.
Egyszerű újravásárlás esetén a vevő a készletek leapadása miatt az addigi rendelésnek megfelelő specifikáció alapján kéri a termék vagy szolgáltatás újraszállítását. A vásárlás a meglévő beszállítók megkeresésével történik, a beszerzési kockázat minimális. Azokra az árukra és szolgáltatásokra, amelyek normál működés
2010. november 24. A szervezeti piacon a fogyasztói piacnál kevesebb vevő van, mégis sokkal nagyobb volumenű ügyletek bonyolódnak itt. A szervezeti piacon működő vállalakozások száma mindig változó, míg a fogyasztói piac nagysága lényegében azonosnak mondható. Míg a fogyasztói piacon a vevők saját igényeiket kívánják kielégíteni, addig a szervezeti piac vásárlói a vállalat igényeinek és céljainak megfelelően vásárolnak. Ebből adódóan elsősorban más termékeket is vásárolnak, mint a fogyasztói piac vevői. Jellemzően a vállalat működéséhez kapcsolatos anyagokat, termékeket és szolgáltatásokat vásárolják a szervezeti piacon, míg a fogyasztói piacon a mindennapos életvitelhez és a jóléthez szükséges termékeket és szolgáltatásokat vásárolják. A vásárlási folyamat azonos mindkét piacon, de a szervezeti piacon a nagyobb értékben történő vásárlások végett a döntésnek, a mérlegelésnek nagyobb szerepe van. A fogyasztói piac vevői gyakorlatilag bárhol vásárolhatnak, a szervezeti piac megoszlásában koncentráltság figyelhető meg. A fogyasztói piacon a vevők gyakran változtatják vásárlási stratégiájukat és szokásaikat. A szervezeti piacon lényegesen stabilabb a vevő és az eladó közötti viszony. A vevő és az eladó közötti kölcsönös bizalmon alapuló hosszú távú kapcsolat alakulhat ki. A szervezeti vásárlásokat szakmailag felkészült, erre szakosodott vevők bonyolítják. Döntéseiket alapos gazdasági, technikai elemzés előzi meg. A kereslet jellegét tekintve a szervezeti piacon a kereslet származtatott vagy derivált kereslet, hiszen az
|
|
Legfrissebb hozzászólások