Az „A” típusú eredménykimutatás

Eredménykimutatás: a vállalkozó tárgyévi mérleg szerint, a vállalkozónál maradó adózott eredményének levezetését – az ellenőrzés megállapításai alapján az előző üzleti évek mérleg szerinti eredményét módosító jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatását elkülönítetten – tartalmazza, az eredmény keletkezésére, módosítására ható főbb tényezőket, a MSZE összetevőit, kialakulását mutatja be.

Az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye kétféleképpen állapítható meg:

összköltség eljárással („A” típusú), forgalmi költség eljárással („B” típusú).

Összköltség típusú eredménykimutatás: az üzleti évben elszámolt értékesítés nettó árbevételének, az eszközök között állományba vett saját teljesítmények értékének, az egyéb bevételeknek, valamint az üzleti évben elszámolt anyagjellegű ráfordítások, személyi jellegű ráfordítások, értékcsökkenési leírás és egyéb ráfordítások együttes összegének különbözeteként állapítható meg.

Két módja lehet:

A változat. B változat.

Az összköltség típusú eredménykimutatás jellemzői:

Egyikről a másikra való áttéréskor biztosítani kell, hogy a tárgyév adataival az előző üzleti év adatai összehasonlíthatók legyenek. A kiegészítő mellékletben tájékoztatást kell adni, és az áttérést indokolni kell. Az ellenőrzés által megállapított nem jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatását az eredménykimutatás megfelelő tárgyévi adatai tartalmazzák. A tételek további tagolása megengedett, amennyiben az egyes tételek további részletezése az eredmény valós értéke kialakulásának megismeréséhez, alátámasztásához ez szükséges. Új tételek is felvehetők, ha azok jogszabály

Árfolyamváltozások elszámolásának rendje

Követelések:

Devizás követeléseket a teljesítés napján érvényes választott árfolyamon számított forintértéken kell állományba venni. A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló követelést az elfogadott, az elismert devizaösszegnek – a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt – a szerződés szerinti teljesítéskori (vagy a mérlegfordulónapi), a számviteli politikában rögzített árfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni. Devizás követelések értékelése (Szt. 60. §): Választott árfolyam, ha a megbízható és valós összkép nem teljesülne: A választott hitelintézet által meghirdetett deviza-vételi és deviza-eladási árfolyamának átlaga. A Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam. Választott árfolyam, ha a hitelintézet, illetve az MNB által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát kell forintra átszámítani: Valamennyi külföldi pénzértékre szóló követelés egységesen értékelhető a választott hitelintézet deviza-vételi árfolyamán. Valamennyi külföldi pénzértékre szóló követelés egységesen értékelhető a választott hitelintézet deviza-eladási árfolyamán. Választott árfolyam: A valuta szabadpiaci árfolyama. Ha nincs valuta szabadpiaci árfolyam, akkor számított keresztárfolyam. Kivéve: forintért vásárolt valuta, vagy deviza, valamint a Barter ügylet (az első teljesítéskori választott árfolyamon kerül értékelésre a második ügylet is). A Jegyzett, de még be nem fizetett tőke felhasználásakor a keletkező árfolyam-különbözetet a tőketartalék javára, vagy terhére kell elszámolni.

Kötelezettségek:

A devizában fennálló kötelezettségek forintértékének meghatározásakor: a választott hitelintézet által meghirdetett

Értékvesztés fogalma és tartalma

Tulajdoni részesedést jelentő befektetések értékvesztése:

A tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – értékvesztést kell elszámolni, a befektetés könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. A befektetés piaci értéke meghatározásakor figyelembe kell venni: a gazdasági társaság tartós piaci megítélését, a piaci megítélés tendenciáját, a befektetés (felhalmozott) osztalékkal csökkentett tőzsdei, tőzsdén kívüli árfolyamát, annak tartós tendenciáját, a megszűnő gazdasági társaságnál a várhatóan megtérülő összeget, a gazdasági társaság saját tőkéje és a jegyzett tőkéje, illetve a befektetés könyv szerinti értéke és névértéke arányát.

Tulajdoni részesedést jelentő befektetések értékvesztésének visszaírása:

Amennyiben a befektetésnek a meghatározott, mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a befektetés könyv szerinti értéke, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a befektetés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a beszerzési értéket.

Hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírok értékvesztése:

A hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírnál – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök

Értékcsökkenési leírás módszere és elszámolásának rendje

Értékcsökkenés: az immateriális javak és a tárgyi eszközök fizikai kopásának, erkölcsi avulásának pénzben kifejezett értéke.

Értékcsökkenési leírás: az értékcsökkenés költségként történő elszámolása (pl. terv szerinti értékcsökkenési leírás).

Amortizációs politika: a számviteli politika keretében ki kell alakítani az amortizáció elszámolásának rendjét.

Hasznos élettartam: az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a gazdálkodó a várható fizikai elhasználódás, erkölcsi avulás, az eszközök használatával kapcsolatos jogi és egyéb korlátozó tényezők figyelembevételével várhatóan használni fogja; vagy az a megtermelhető darabszám, teljesítmény figyelembevételével meghatározott időszak, amely alatt a gazdálkodó az előbbieket várhatóan elő tudja állítani.

Maradványérték: az üzembe helyezés időpontjában az eszköz meghatározott, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke. Nulla lehet a maradványérték, ha annak értéke valószínűsíthetően nem jelentős.

Értékcsökkenési leírási módszerek:

Lineáris leírás: feltételezzük, hogy az elhasználódás teljesen egyenletes. A bekerülési értéket a gazdasági élettartamra egyenletesen osztjuk meg. Degresszív leírás: a bekerülési értéket a gazdasági élettartamra egyenlőtlenül osztjuk fel olyan módon, hogy a leírás értéke az idő előrehaladtával folyamatosan csökken. Progresszív leírás: ugyanaz, mint a degresszív, de a leírás értéke az idő előrehaladtával folyamatosan nő.

A

Előállítási költség tartalma, alkalmazási területei

Előállítási költség:

azok a ráfordítások, amelyek az eszköz előállítása, üzembe helyezése során közvetlenül felmerültek és az előállított eszközhöz egyedileg hozzá rendelhetők, Tartalma: Eszköz előállítás esetén – mindazok a költségek, amelyek az eszköz előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, felújítása során közvetlenül felmerültek, az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban álltak (már év közben elszámolhatók), megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók (ezek általában év végén felosztással kerülnek az előállítási költségek közé). Szolgáltatásvégzés, teljesítés esetén – mindazok a költségek, amelyek a szolgáltatásvégzés, teljesítés (nyújtás) során közvetlenül felmerültek, e tevékenységgel szoros kapcsolatban álltak, megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók (ezek általában év végén felosztással kerülnek az előállítási költségek közé).

Az előállítási költség tehát a termék (eszköz) és szolgáltatás közvetlen önköltsége.

Az előállítás közvetlen önköltségének két esete:

maximalizált közvetlen önköltség: a vállalkozás arra törekszik, hogy lehetőleg minden felmerült költséget termékhez, szolgáltatáshoz kössön, vagyis minden költséget megoszt, minimalizált közvetlen önköltség: a vállalkozás semmi olyan költséget nem oszt meg év végén a termékek, szolgáltatások között, amit év közben nem tudott termékhez, szolgáltatáshoz kötni.

Néhány olyan költség, amelyek jellemzően csak év végén megosztással terhelhetők az egyes termékekre, szolgáltatásokra:

energia szolgáltató egységek szolgáltatásainak költségei, szállítási tevékenység szolgáltatásainak költségei, tárgyi eszközök értékcsökkenése (közösen használt

Bekerülési érték, bekerülési költség tartalma

Bekerülési érték:

az az érték, amekkora összegen a vagyon- és tőkeelemeket a nyilvántartásokba, a könyvekbe bevezetik, két formája ismert: beszerzési érték (beszerzési költség) vásárláskor, előállítási érték (előállítási költség) saját előállításkor.

A nyilvántartásba vett tőke- és vagyonelemek bekerülési értékét különféle hatások érik. Bizonyos körülmények hatására azok értékét korrigálnunk, módosítanunk kell.

Ezek a módosítások, korrekciók a következők:

a befektetett eszközök többségénél terv szerinti értékcsökkenési leírást és adott esetben terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni, illetve azt visszaírni, az eszközök többségénél értékvesztést kell elszámolni, illetve azt visszaírni, a külföldi pénzértékre szóló követeléseknél, kötelezettségeknél, valuta- és devizakészleteknél árfolyam-különbözetet kell elszámolni, egyéb korrekciók (pl. többletkötelezettségek elszámolása).

Ezekkel a korrekciókkal módosított bekerülési értéket nevezzük könyv szerinti értéknek.

Könyv szerinti érték (mérlegérték):

bekerülési érték – korrekciós tételek (értékcsökkenés, értékvesztés, árfolyam-különbözet, stb.)

Beszerzési költség:

ráfordítások, amelyek az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig felmerülnek és az eszközhöz egyedileg hozzá kapcsolhatóak, Tartalma: számla szerinti áfa nélküli vételár + szállítási, rakodási költségek + alapozási, szerelési, üzembe helyezési költségek + a beszerzéssel kapcsolatos közvetítői költségek, bizományi díjak + a vámköltségek (vám, vámpótlék, vámkezelési díj) + a beszerzéshez kapcsolódó adók (fogyasztási adó, jövedéki adók) + az üzleti partnernek

Értékelési elvek, eljárások

Értékelési alapelvek:

Realizációs elv: eredmény csak azoknál az állományban lévő termékeknél mutathatók ki, amelyeknek az értékesítése, realizálása is megtörtént. Előnye, hogy a vagyon olyan értéken kerül a vállalkozáshoz, amilyen értéken azt megvásárolta (beszerzési ár vagy előállítási költség). Ha a vagyon „nem reális”, akkor múltbeli értéken szerepel. Időérték elv: a vagyontárgyak értékét időben változó értékűnek fogja fel. Hátránya, hogy az eredmény nem reális. Legkisebb, legalacsonyabb értékelés elve: a vagyont a lehető legkisebb értéken határozza meg a számvitel. Az óvatos értékelés itt jelenik meg. A záróeszköz állományt a lehető legkisebb költségen vesszük figyelembe. A felhasználásokat mindig a legmagasabb áron számoljuk el, ami marad, azt pedig alacsony értéken

A mérlegtételek értékelésekor előforduló számviteli alapelvek:

Az értékelésnél a vállalkozás folytatásának elvéből kell kiindulni: a számviteli törvény alapelőírása, hogy a törvényben meghatározott általános beszámoló-készítési és könyvvezetési szabályok, értékelési előírások és eljárások csak abban az esetben alkalmazhatóak, ha vélelmezhető a vállalkozás folytatásának elve, ezen elv érvényesülését sem eltérő rendelkezés nem akadályozza, sem a vállalkozási tevékenység folytatásának ellentmondó tényező, körülmény nem áll fenn. Az értékelések egymást követő üzleti években történő alkalmazása során a következetesség elvét kell szem elől tartani: az alkalmazott értékelési eljárásokra vonatkozóan a következetesség elve kimondja, hogy

Számviteli politika

A számviteli politika keretében írásban rögzíteni kell azokat a gazdálkodóra jellemző szabályokat, előírásokat, módszereket, amelyekkel meghatározza, hogy mit tekint a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából lényegesnek, jelentősnek, nem lényegesnek, nem jelentősnek, továbbá meghatározza azt, hogy a törvényben biztosított választási, minősítési lehetőségek közül melyeket, milyen feltételek fennállása esetén alkalmaz, az alkalmazott gyakorlatot milyen okok miatt kell megváltoztatni.

Az újonnan alakuló gazdálkodó a számviteli politikát, az elkészítendő szabályzatokat a megalakulás időpontjától számított 90 napon belül köteles elkészíteni. Törvénymódosítás esetén a változásokat annak hatálybalépését követő 90 napon belül kell a számviteli politikán keresztülvezetni. A számviteli politika elkészítéséért, módosításáért a gazdálkodó képviseletére jogosult személy a felelős.

A számviteli politika meghatározó elemeit és azok változását, a változás eredményre gyakorolt hatását a kiegészítő mellékletben külön be kell mutatni.

A számviteli politika tartalma:

könyvvezetés módjának meghatározása egyszeres, vagy kettős könyvvezetés, ha kettős, akkor dönteni kell a főkönyvi és analitikus nyilvántartások rendszeréről és kapcsolatukról, valamint dönteni kell a költségelszámolás rendszeréről és módszeréről is, mérlegkészítés időpontjának megválasztása tekintettel a zárlati munkákra, mérlegtételek értékelésére vonatkozó ütemterv, mely az egyes eszközök és források értékelésének konkrét időpontjait tartalmazza, a beszámoló mérlegének és eredmény-kimutatásának megválasztása, egyes eszköz– és forráscsoportok értékelési eljárásai értékelési alapelvek, értékhelyesbítésbe bevont

Értékcsökkenés számvitele

Az értékcsökkenések helye a számlakeret-tükörben:

11. Immateriális javak 118. Immateriális javak terven felüli értékcsökkenése és annak visszaírása 119. Immateriális javak terv szerinti értékcsökkenése 12. Ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékű jogok 128. Ingatlanok terven felüli értékcsökkenése és annak visszaírása 129. Ingatlanok terv szerinti értékcsökkenése 13. Műszaki berendezések, gépek, járművek 138. Műszaki berendezések, gépek, járművek terven felüli értékcsökkenése és annak visszaírása 14. Egyéb berendezések, felszerelések, járművek 148. Egyéb berendezések, felszerelések, járművek terven felüli értékcsökkenése és annak visszaírása 149. Egyéb berendezések, felszerelések, járművek terv szerinti értékcsökkenése 139. Műszaki berendezések, gépek, járművek terv szerinti értékcsökkenése 15. Tenyészállatok 158. Tenyészállatok terven felüli értékcsökkenése és annak visszaírása 159. Tenyészállatok terv szerinti értékcsökkenése 16. Beruházások, felújítások 168. Beruházások terven felüli értékcsökkenése 57. Értékcsökkenési leírás 571. Terv szerinti értékcsökkenési leírás 572. Használatba vételkor egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírás 86. Egyéb ráfordítások 866. Értékvesztés, terven felüli értékcsökkenés 96. Egyéb bevételek 966. Visszaírt értékvesztés, terven felüli értékcsökkenés

Értékcsökkenés: az immateriális javak és a tárgyi eszközök fizikai kopásának, erkölcsi avulásának pénzben kifejezett értéke.

Értékcsökkenési leírás: az értékcsökkenés költségként történő elszámolása (pl. terv szerinti értékcsökkenési leírás).

Egy tárgyi eszköz üzembe helyezésekor a következő kérdésekben kell dönteni:

Immateriális javak

Immateriális javak: azok a nem anyagi eszközök, amelyek közvetlenül és tartósan szolgálják a gazdálkodó tevékenységét, forgalomképesek és általában vagyoni jogokat testesítenek meg. Többségében vásárlás útján, apportként (a társasági szerződésben meghatározott értékben), vagy saját előállítással (kísérleti fejlesztés) kerülhetnek be a nyilvántartásba. A mérlegben a tárgyi eszközök között kell kimutatni az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokat.

Értékük amortizálódik, emiatt terv szerinti értékcsökkenést kell elszámolni a termelés, tevékenység költségei között, ennek alapján beszélhetünk az immateriális javak bruttó és nettó értékéről.

Az immateriális javak tartalma:

Alapítás-átszervezés aktivált értékeként a vállalkozási tevékenység indításával, megkezdésével, jelentős bővítésével, átalakításával, átszervezésével kapcsolatos – beruházásnak, felújításnak nem minősülő – a külső vállalkozók által számlázott, valamint a saját tevékenység során felmerült olyan közvetlen önköltségbe tartozó költségeket lehet kimutatni, amelyek az alapítás-átszervezés befejezését követően a tevékenység során a bevételekben várhatóan megtérülnek. Idetartoznak a minőségbiztosítási rendszer bevezetésével kapcsolatos tevékenység költségei is. A kísérleti fejlesztés aktivált értékeként a jövőben hasznosítható, a kísérleti fejlesztés eredményének jövőbeni hasznosításakor az árbevételben megtérülő, a kísérleti fejlesztés eredménye érdekében felmerült olyan számlázott összeget és a saját tevékenység során felmerült közvetlen önköltségbe tartozó költségeket lehet figyelembe venni, amelyek aktiválható termékben – szellemi termék, tárgyi eszköz, készlet – nem vehetők számításba, mivel a létrehozott