Hedge (kockázathárítás)

A kockázat csökkentésének általánosan használt módja. Ha egy befektetés miatt megjelenő kockázatot egy másik befektetéssel ellensúlyozunk úgy, hogy ez utóbbi befektetés hozama ellentétesen alakuljon az eredeti befektetés hozamának változásával.

E módszer indítékát tekintve hasonló tőről fakad, mint a diverzifikálás, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a diverzifikálás nem egy befektetési csoporton belül (például részvények) valósul meg, hanem a pénzügyi piacok (pénz-, tőke- és devizapiacok), valamint az árupiacok teljes körét átfogja. A kockázathárítás (hedge) egyik leggyakrabban alkalmazott technikája a származékos (határidős és opciós) ügyletek kötése. A származékos ügyletek úgy teszik lehetővé a diverzifikálást, hogy – kihasználva az ügyletek jellegéből adódó magas áttételi arányt, vagyis azt, hogy a kockázat csökkentése a befektetés értékének csak a töredékét igényli – nincs szűkség a fedezeti céllal vásárolt befektetés tényleges megvásárlására. Ez utóbbi azonban egyben a származékos ügyletek egyik legfontosabb kockázati tényezőjét is jelenti, hiszen a piacnak olyan szereplői is vannak szép számmal, akik vagy amelyek nem kockázathárítási, hanem spekulatív céllal vásárolják meg vagy adják el a származékos piaci befektetéseket. Amennyiben más befektetők számítása nem vált be és a piacok működését támogató garanciarendszerek nem tudják biztosítani az ügyletek teljesülését, akkor a piaci zavarok tovagyűrűző hatására a kockázathárítás is időlegesen és korlátozottan

Számlatükör

A számlakerettükör csak a legalapvetőbb könyvviteli előírásokat tartalmazza (kijelöli az egyes számlaosztályok tartalmát). Ezzel tág lehetőséget ad a gazdálkodóknak arra, hogy az általános előírások és saját maguk által megfogalmazott számviteli politikájuk, valamint egyéb információs igényeik alapján kialakíthassák könyvviteli rendszerüket.

Az Szt. a számlakeret (számlakerettükör) célját úgy fogalmazza meg, hogy az:

egységes rendszerbe foglalja az eszközöket és a forrásokat, valamint a gazdasági műveletek eredményre gyakorolt hatását, segítséget ad a számviteli tevékenység megszervezéséhez, biztosítja a beszámolóhoz szükséges alapinformációkat. SZÁMLATÜKÖR

1. SZÁMLAOSZTÁLY BEFEKTETETT ESZKÖZÖK

11. IMMATERIÁLIS JAVAK

111. Alapítás-átszervezés aktivált értéke

112. Kísérleti fejlesztés aktivált értéke

113. Vagyoni értékű jogok

114. Szellemi termékek

115. Üzleti vagy cégérték

117. Immateriális javak értékhelyesbítése

118. Immateriális javak terven felüli értékcsökkenése és annak visszaírása

119. Immateriális javak terv szerinti értékcsökkenése

12-16. TÁRGYI ESZKÖZÖK

12. INGATLANOK ÉS KAPCSOLÓDÓ VAGYONI ÉRTÉKŰ JOGOK

121. Földterület, termőföld

122. Telek, telkesítés

123. Épületek, épületrészek, tulajdoni hányadok

124. Egyéb építmények

125. Üzemkörön kívüli ingatlanok, épületek

126. Ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok

127. Ingatlanok értékhelyesbítése

128. Ingatlanok terven felüli értékcsökkenése és annak visszaírása

129. Ingatlanok terv szerinti értékcsökkenése

13. MŰSZAKI BERENDEZÉSEK, GÉPEK, JÁRMŰVEK

131. Termelő gépek, berendezések, szerszámok, gyártóeszközök

132. Termelésben közvetlenül résztvevő járművek

137. Műszaki berendezések, gépek,

Tőzsdetípusok

A tőzsdék hagyományos csoportosítása alapvetően két szempont alapján történik. A kereskedés tárgyát tekintve megkülönböztetünk:

értéktőzsdéket, amelyeken belföldi és esetleg külföldi kibocsátású értékpapírokkal, kamat és devizaalapú termékekkel valamint arra szóló opciós és határidős ügyletekkel kereskednek (a BÉT-re bevezetett eszközöket az Értékpapírtörvény tőzsdeterméknek nevezi) árutőzsdéket, ahol homogén mezőgazdasági és ipari nyersanyagok (azaz szabványosítható tömegcikkek) valamint gyakran nemesfémek és devizák kereskedelme folyik.

Az ügyletek teljesítése szerint is csoportosíthatunk. Ekkor megkülönböztetünk:

azonnali tőzsdéket (Magyarországon 3 illetve 2 – napon belül sor kerül a teljesítésre), határidős tőzsdéket (tőzsdei ügyletben meghatározott későbbi időpontban kerül sor a teljesítésre). Ezeken a tőzsdéken határidős és opciós üzleteket kötnek, a nemzetközi gyakorlat szerint a legrövidebb lejárat egy hónap, a legtávolabbi általában két év.

Míg az azonnali tőzsdéken kizárólag értékpapírok vagy értékpapírnak tekinthető termékek adásvétele folyik, a határidős tőzsdéken kereskedett származékos termékek lehetnek értékpapír, kamat-, index-, deviza- illetve nyersanyagalapúak. Az ügyletek megkötésének és teljesítésének időpontját és módját, azaz a termékszabványokat a tőzsde határozza meg, ezek összességét kontraktus specifikációnak nevezzük. (Ez természetesen az azonnali kereskedelemben is így van, ott azonban a teljesülés időpontja homogén, kevesebb szabványt kell definiálni; így szabványosítottnak általában a származékos termékeket értjük.) Az ügyletek teljesülését biztosító garanciarendszerek is automatikusan ugyanerre a csoportosításra vezetnek.

Greenshoe opció

A részvény kibocsátást követő elszámolás után – de néha már azelőtt is feltételesen – megindul a kereskedés. Ekkor a kibocsátásban résztvevő befektetési bankok feladata a másodlagos piaci stabilizáció. Ezt általában tartalék részvények lehívási joga, az ún. greenshoe opció biztosítja. Ezt a részvénymennyiséget az allokáció során a befektetőknek értékesítik a befektetési bankok, majd általában hatvan napjuk van az opció lehívására. Ha a másodlagos piacon nagyon magas az árfolyam, akkor lehívják az opciót, vagyis növekszik a rendelkezésre álló részvények száma, ellenkező esetben a fedezetlenül leallokált részvényeket a másodlagos piacon vásárolják meg, és nem hívják le a társaságtól (eladó részvényestől) az opciót. A greenshoe opción túlmenően is szoktak tartalékrészvényeket elkülöníteni, ha rendkívül nagy az érdeklődés, de ennek lehívása gyakorlatilag az allokációval egyidejűleg megtörténik. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]

Nyitott kötvény

Az úgynevezett nyitott kötvényeknél a futamidő előre rögzített időpontjaiban a kibocsátónak vagy a tulajdonosnak lehetősége van arra, hogy előre megadott árfolyamon kötvényét visszavegye/visszaadja. Ez az árfolyam általában a kibocsátási árfolyam prémiummal növelt értéke. A gyakorlatban inkább a kibocsátó számára biztosítanak visszavásárlási jogokat, gyakran a futamidő teljes szakaszára. Az ilyen kötvények árfolyama a visszahívási árfolyamszint fölé nem emelkedhet (árfolyamplafon), hiszen ekkor a kibocsátónak megérné a rögzített árfolyamon visszavásárolni papírjait. Általában is, ha az infláció csökkenésével az adott nyitott kötvény kamatozása relatíve magassá válik, a kibocsátónak mindig érdeke lesz a magas költségű forrás visszavonása. Az ilyen, valamelyik szereplő számára gyakorlatilag opciós lehetőséget nyújtó kötvények cash flow–ja soha nem adható meg teljes bizonyossággal, hiszen a visszavásárlás lehetősége bármikor fennáll. A gyakorlatban a kibocsátó által visszahívható – (call-) és a tulajdonos által visszaadható – (put-) kötvény elnevezés is elterjedt.

Opciós kötvény

Az opciós kötvények vásárlóinak lehetőségük van arra, hogy későbbi időpontban, előre rögzített árfolyamon a kibocsátó cég részvényéből adott számút megvásároljanak. (Ilyen volt például a hazai gyakorlatban a Goldsun-kötvények kibocsátása, amikor a 100 forintért kibocsátott kötvények vásárlóinak joguk volt egy év után 1500 forintért egy-egy darab Goldsun-részvényt vásárolni.) Az átváltoztatható és az opciós kötvények kamatozása – az átváltási, opciós többletjogoknak köszönhetően – általában alacsonyabb, mint a normál kötvényeké.

Pénzügyi innováció

Pénzügyi innovációk elnevezéssel lehet összefoglalni azokat az új – értékpapírokhoz hasonló, azokat felhasználó – finanszírozási formákat (eszközöket és technikákat), amelyek még ma is egyre–másra keletkeznek. A jelenség okai közül talán azt lehetne kiemelni, hogy a piac résztvevői – felismerve, hogy a gyorsan és sokszor váratlanul változó világpiaci eseményekhez másképpen kell alkalmazkodni, mint korábban – újfajta eszközöket kezdtek bevezetni. Ezeknek az a funkciója, hogy tulajdonosuk biztosítsa magát a váratlan kamatláb– és árfolyam-ingadozások kockázata ellen.

A bizonytalanság, a kockázat növekedése, illetve a kockázat leszorítására való törekvés vezetett az új típusok kialakításához, a már létrejött, de még újdonságnak számító formák arányának növekedéséhez (pl. változó kamatozású hitel–, illetve értékpapírformák, rövidebb lejáratú értékpapírok, opciós és futures piacok stb.). A pénzügyi innovációk keletkezésének közvetett és gyakran igen fontos oka a kormányok költségvetési hiányának növekedése. A deficitfinanszírozás is hozzájárult a kötvénypiac és a pénzpiacok fellendüléséhez, az új formák kialakításához. A pénzügyi innovációkat megkönnyítő egyik legfontosabb tényező a számítástechnika fejlődése, amely újfajta ügyleteket tett lehetővé, hívott életre (pl. cash management, sweep számlák). Az összes ügylet jelentősen gyorsabbá és olcsóbbá vált. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]

azokat). Pénzügyi innovációk elnevezéssel lehet összefoglalni azokat az új – értékpapírokhoz hasonló, azokat felhasználó – finanszírozási formákat (eszközöket és technikákat), amelyek

3 / 3123