Az éves beszámoló elemzése, mérlegelemzési mutatók

Mérlegelemzés feladata: a vállalkozás vagyoni, pénzügyi helyzetének, és az abban bekövetkezett változások elemzése, a vállalat gazdálkodásának megismerése.

Mérlegelemzés technikája:

bázis adatokhoz viszonyítva, tervadatokhoz viszonyítva.

Mérlegelemzés módszerei:

Átfogó pénzügyi elemzés a vagyoni és pénzügyi helyzetre vonatkozóan, Az egyes mérlegtételek alakulásának részletes elemzése.

Elemzési módszerek:

Mutatók (valamely jelenséget egyszerűsítenek le) eredeti adatokból, származtatott adatokból (összeg), viszonyszámokból. Összehasonlítás (ha azonos tartalommal bírnak az adatok) dinamikus (időszak eltér) térbeli tervbeli. Tényezőkre bontás (a változás okát mutatja be).

Mérlegelemzési mutatók (átfogó elemzés):

Vagyoni helyzet elemzése: Megoszlási viszonyszámok: adott eszköz (forrás) / mérlegfőösszeg vagyoni szerkezet változását mutatja Tőkeerősség = saját tőke / mérlegfőösszeg Kötelezettségek aránya = kötelezettségek / mérlegfőösszeg 70% felett elfogadható Tőkegyarapodás = mérleg szerinti eredmény / saját tőke Tőkenövekmény = saját tőke./ jegyzett tőke Befektetett eszközök fedezete I:= saját tőke / befektetett eszközök értéke minimum 1 Befektetett eszközök fedezete II =

saját tőke + hosszú lejáratú kötelezettségek / befektetett. eszközök

Forgótőke = forgóeszközök – rövid lejáratú kötelezettségek (saját forrással finanszírozott forgóeszközök) Forgótőke aránya = forgótőke / saját tőke Céltartalékok aránya = céltartalékok / mérlegfőösszeg. Pénzügyi helyzet elemzése: Likviditás elemzése: Likviditási mutató = forgóeszközök /

Könyvvizsgálat célja, eljárásai, dokumentációi

A könyvvizsgálat célja: annak megállapítása, hogy a vállalkozó által az üzleti évről készített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló, továbbá az összevont (konszolidált) éves beszámoló e törvény előírásai szerint készült, és ennek megfelelően megbízható és valós képet ad a vállalkozó (a konszolidálásba bevont vállalkozások együttes) vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a működés eredményéről. A könyvvizsgálat során ellenőrizni kell az éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló és a kapcsolódó üzleti jelentés adatainak összhangját, kapcsolatát is. [Szt. 155 § (1)]

Kötelező a könyvvizsgálat (Gt. szerint):

minden Rt-nek, minden Kft-nek, ha a jegyzett tőkéje nagyobb, mint 50 millió Ft, minden Kft-nek, amely egyszemélyi tulajdonban van, minden olyan gazdálkodónál, ahol ezt más törvény előírja.

Kötelező a könyvvizsgálat (Szt. szerint):

Minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozónál, kivétel, ahol a vállalkozó éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétele az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában nem haladta meg az 50 millió forintot. Jogelőd nélkül alapított vállalkozónál, ha az üzleti évet megelőző két üzleti év egyikének vagy mindkettőnek a nettó árbevétel adatai hiányoznak, vagy csak részben állnak rendelkezésre, akkor a tárgyévi várható éves nettó árbevételt és – ha van – a megelőző (első) üzleti év éves (éves szintre átszámított)

Az éves beszámoló rendszere

A kettős könyvvitelt vezető vállalkozó az üzleti évről az üzleti év utolsó napjával, mint mérleg-fordulónappal éves beszámolót köteles készíteni.

Kettős könyvvitellel alátámasztott éves beszámoló készítésére kötelezettek:

a részvénytársaságok, a konszolidációba bevont vállalkozások, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe.

Az éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia. Tartalmaznia kell minden eszközt, a saját tőkét, a céltartalékot és minden kötelezettséget (figyelembe véve az időbeli elhatárolások tételeit is), továbbá az időszak bevételeit és ráfordításait, az adózott és a mérleg szerinti eredményt, valamint azokat az adatokat, szöveges indokolásokat, amelyek a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének bemutatásához szükségesek.

A beszámolót és azt alátámasztó dokumentációkat 10 évig meg kell őrizni. Így a főkönyvi kivonatot, a leltárt és az értékelést, a kapcsolódó részletező nyilvántartásokat illetve a számítógépes programot működőképes állapotban. A számviteli bizonylatokat (főkönyvi számlák, analitikus nyilvántartások) legalább 8 évig kell megőrizni visszakereshető és olvasható formában.

Az éves beszámoló részei:

mérleg, eredmény-kimutatás, kiegészítő melléklet, üzleti jelentés (kötelező elkészíteni, de 2001. január 1-je óta nem része az éves beszámolónak).

Az egymást követő üzleti évek éves beszámolóinak összehasonlíthatóságát a mérleg és az eredménykimutatás

A számviteli beszámoló rendszere, fajtái, alkalmazási köre, változtatási szabályok

A beszámolási kötelezettség általános szabályai:

A beszámolási kötelezettség a Magyarország területén működő gazdálkodókra terjed ki, kivétel az egyéni vállalkozókat. A vállalkozások az üzleti évet érintő eredményhatásokról, az üzleti év utolsó napjával, mint mérleg-fordulónappal beszámolót köteles készíteni. A beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia. A beszámoló írásos jelentés, dokumentáció, a tájékoztatás eszköze.

A beszámolóval kapcsolatos időpontok:

Fordulónap: december 31. a beszámolási időszak, tárgyév utolsó napja. Letétbehelyezés napja: az adott üzleti év mérleg fordulónapjától számított 150. nap. Beszámoló- mérlegkészítés napja: amikor a tulajdonosok a beszámolót elfogadják, a gazdálkodó megválaszthatja a fordulónap és a letétbehelyezés napja között.

Az üzleti év (Szt. 11 §):

Az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. Az üzleti év időtartama megegyezik – a Szt. 11 § (2)-(13) bekezdésben foglaltak kivételével – a naptári évvel. Az üzleti év a naptári évtől eltérhet: a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél, ha az a külföldi székhelyű vállalkozásnál is eltér; a hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a biztosítóintézetek kivételével a külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalatánál, ezen leányvállalat leányvállalatánál, ha az a külföldi anyavállalatnál, illetve a külföldi

Mérlegfőösszeg

A mérlegfőösszeg a mérleg legutolsó, összesítő sora. A gazdálkodó egység összeg vagyonát mutatja meg megjelenési formák alapján: eszköz és forrás oldalon. Fontos kitétel, hogy az eszköz és forrás oldal mérlegfőösszegének egyenlőnek kell lennie. Ennek oka, hogy ugyanazon pénzmennyiség eltérő megközelítésű felbontásáról van szó.

Pénzteremtő bankműveletek

Két alapvető pénzteremtő bankműveletet különböztetünk meg. Az első a zárt gazdaság feltételezésén alapul. Ekkor a pénzteremtés úgy történik, hogy a belföldi bankrendszer hitelt nyújt a nem monetáris szereplőknek. A hitelnyújtás történhet hitelszerződés, vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megvásárlása formájában. E bankművelet eredményeként a nem monetáris szereplők bankbetétei játsszák közvetlenül a pénz szerepét. Ezért kiegészíthetjük az előbbieket azzal, hogy a bankok betéti kamatfizetései is pénzteremtést jelentenek.

A pénzteremtés másik alapvető módja a monetáris szereplők külföldi fizetőeszköz vásárlása. A külföldi fizetőeszköz az adott országban nem tölti be a törvényes fizetőeszköz szerepét. Határesetek itt is vannak, hiszen instabil pénz esetén más országok törvényes fizetőeszköze(i) átvehetik részlegesen a pénzfunkciókat. A monetáris szereplők külföldi fizetőeszköz vásárlásának szabadsága a nemzeti valuta (törvényes fizetőeszköz) konvertibilitásának fokától függ.

Két alapesetet különböztethetünk meg. Az egyik esetben külföldi fizetőeszközt csak a monetáris hatóság vásárolhat. A másik esetben ezt a műveletet korlátozás nélkül bármelyik bank megteheti. Az elkülönítésből láthatjuk, hogy e pénzteremtő művelet súlya függ az átváltás szabadságától. Amennyiben a nem monetáris szereplők is szabadon rendelkezhetnek külföldi fizetőeszközzel, akkor a kereskedelmi bankokkal szembeni átváltási igények is jelentősen nőnek. A devizavásárlással teremtett pénz tulajdonképpen nem más, mint a külföldi fizetőeszközt kibocsátó monetáris intézmény fizetési ígéretének elfogadása. Az