2010. december 9. A logisztikai tevékenység végső stádiumában a vásárló számára biztosítjuk a termék, illetve a szolgáltatás elérhetőségét. A területválasztás keretében a menedzsment eldönti, hogy kereskedelmi tevékenységét az ország melyik földrajzi területére összpontosítja. Egy terület kereskedelmi vonzereje a kereslet és kínálat kölcsönhatásának függvénye.
A leggyakrabban vásárolt élelmiszerek és háztartási vegyi áruk mellett a tartós fogyasztási cikkek, autók, utazások, banki és egyéb szolgáltatások forgalma közvetlenül függ a vásárlóerőtől. A kereskedelmi potenciált olyan viszonyszámmal minősítjük, amely egyszerre számol a kereslet és a kínálat területi jellemzőivel. A kiskereskedelmi telítettség indexe:
, BPI: területi vásárlóerő-index, S: területen található üzletek alapterülete.
A körzet-meghatározásnál az adott földrajzi régión belül keressük a legígéretesebb területet úgy, hogy figyelembe vesszük egyrészt a kereskedelmi zónák kiterjedését, másrészt pedig az egyes kereskedelmi területek növekedési potenciálját. A kereskedelmi zóna a bolt vonzáskörzete, az a földrajzi terület, ahonnan a vevők érkeznek. A kiskereskedelmi földrajzi módszerei közül az ún. gravitációs modellek alapján közelíthetünk a kereskedelmi zóna meghatározásához. Eszerint két város között meghatározható a kereskedelmi töréspont, amely megmutatja, hogy mekkora a piaci szereplők relatív vonzereje a fogyasztókra. Töréspont modell képlete:
, D: távolság A és B település között, PA: A város lakosainak száma, PB: B város lakosainak
2010. december 8. A gazdaságos rendelés nagyságát (EOQ) 1925-ben Harris írta le, de egy Wilson nevű konzultáns segítségével terjedt el az ipari és a szolgáltatási gyakorlatban. Hiányosságai ellenére jó iránytűje mindennapi készletezési gyakorlatnak, mivel a készletezési és a rendelési költségek kölcsönös összefüggésén alapul.
Az optimális rendelés mérete:
EOQ=√(2RcD/Hc), R: újrarendelés költsége, D: évi szükséglet vagy forgalom egysége, H: készlettartási költség.
Az EOQ nyilvánvalóvá teszi, hogy az eladások megsokszorozódásakor nem szükséges készleteinket is azonos ütemben felduzzasztanunk. A készletezési gyakorlat egyik lényeges problémája a kereslet ingadozásából adódik.
A folyamatos utánrendelési rendszer a készletállomány szintjének megfigyelésén alapul. Mikor a készletállomány lesüllyed egy meghatározott szintre, akkor egy konstans, előre meghatározott, fix volumenű rendelést küldenek az ellátóhoz. A rendelések között eltelt idő a tényleges kereslet függvényében alakul. A rendelés nagysága megfelel az EOQ-nak, s az újrarendelési pont meghatározását a vállalati közgazdászok aszerint végzik, hogy milyen szolgáltatási színvonalat kívánnak fogyasztóik számára biztosítani. A keresletingadozások kisimításának másik módszere a periodikus utánrendelési rendszer. Ebben meghatározott időszakonként ellenőrzik a készletállomány nagyságát, és a rendelési mennyiség megegyezik az elvárt és a tényleges készletnagyság különbségével. Az EOQ a periodikus utánrendelési rendszerben a két ellenőrzés közötti időtartam meghatározásában segít, a készletállomány nagyságában pedig a nyújtott szolgáltatás színvonala
2010. december 3. A vállalati termékválasztékot a fogyasztók nem különálló, egymástól független termékeknek látják, hanem összefüggő áruk halmazaként. A halmaz főbb csoportjai a termékcsaládok vagy termékvonalak, amelyekbe valamilyen szempontból összetartozó, de eltérő minőségű és árú termékek tartoznak. Árképzésük nagyon bonyolult, mert keresletük és költségük függ egymástól, de elképzelhető, hogy az egyes termékeket a menedzsment más-más árpiaci céllal forgalmazza, és különböző mértékű, típusú versennyel szembesülnek a piacon.
E komplex feladat megoldásához döntenünk kell:
A termékcsalád szélső értékeiről, meg kell határoznunk a legolcsóbb és legdrágább terméket, valamint azok árát. A legolcsóbb és legdrágább termékcsaládtag kijelölésével és beárazásával kijelöljük azt a tartományt, amelyben a vevők árérzékelés mozoghat. Ezek a termékek orientálják a vásárlót, ezek viszonyítási pontként szolgálnak számára, amikor egybeveti az ajánlatot a konkurencia hasonló termékeivel vagy a termékkategóriáról az emlékezetében őrzött belső referenciaárral. Módosul a termékcsalád megítélése, ha megváltozik az észlelt árak tartománya. Felfelé nyújtás esetén egyrészt a magas áru termék bevezetése nem feltétlenül eredményez forgalomnövekedést, másrészt presztízsnövekedés érheti a vállalatot, de ez a hatás nem jelentkezik rögtön és az egyszeri stimuláció vélhetően kevés hozzá. Lefelé nyújtás esetén az a veszély áll fenn, hogy romlik az egész termékcsalád imázsa, valamint a bevezetett új termék nem feltétlenül nyereséges, illetve fennáll a
2010. november 30. A vállalati termékpolitika a termékszerkezet piacvezérelt tervezése, fejlesztése, menedzselése. A termékpolitika három szintje különíthető el: a teljes termékválaszték, a termékcsaládok és az egyedi termékek szintje.
Az egy vállalat által készített termékek és szolgáltatások összességét termékkínálatnak vagy termékválasztéknak nevezzük. Az egymással szoros kapcsolatban álló termékek csoportja alkotja a termékvonalat. A termékvonalak besorolása tetszőleges. Hasonló igényt elégítenek ki, noha lényegesen különböznek egymástól. Az egyes termékvonalakat rendszerint egy-egy termékmenedzser vezeti.
A vállalat kínálatában különbséget teszünk a termékválasztékot alkotó termékvonalak száma és az egyes termékvonalak hosszúsága között. A termékkínálat szélessége a vállalat által gyártott és forgalmazott termékvonalak mennyiségétől függ, míg a termékkínálat hosszúsága azt mutatja meg, hogy a termékkínálat hány elemből áll. Megkülönböztethetjük a termékvonalak átlagos hosszúságát is, amikor a termékszortiment hosszúságát elosztjuk a termékvonalak számával.
A termékvonal menedzselésekor mindig felmerül a kérdés, hogy hány változatot kínáljunk. Ha túl sok márka, termékváltozat tartozik a termékcsaládba, fenntartásuk költségekkel jár, ami a vállalatnak kellemetlen, másrészt a túl széles kínálat összezavarja a fogyasztót, aki elbizonytalanodik, hogy vajon melyiket vegye a felkínált lehetőségek közül? A termékcsalád minimális méretének meghatározása sem egyszerű. Logikusnak tűnik, hogy egy adott termékcsalád legalább két változatban kerüljön a piacra: egy alapváltozat az átlagos vevők, egy fejlettebb
2010. november 25. A beszállítók minősítése sosem fejeződik be a szerződés megkötésével. Igazi megmérettetésük a folyamatos működés közben zajlik, amikor kiderül, hogy milyen színvonalon teljesítik szerződéses kötelezettségeiket. A beszállítók tevékenységének mérésére több módszer adott:
Egyszerű minősítés. Ekkor a beszállítót az együttműködés alatt szerzett tapasztalatok és az azokról alkotott felhasználói vélemények alapján értékeljük. Az általában havi gyakorisággal végzett minősítéskor jó, semleges, rossz osztályzatokat adunk a szállítóknak. Pontozásos módszer. A vásárló vállalat kiválasztja, hogy mely szempontok alapján értékeli a beszállítót, majd jelentőségüknek megfelelő súlyt ad az egyes tényezőknek. Minden egyes faktornál értékeli a beszállító vállalat aktuális teljesítményét, s végül súlyozott átlagot képez. Egyszerűsége mellett szívesen használják a vállalatok ezt a módszer, mivel nemcsak meghatározza az egyes értékelési kritériumok rangsorát a vállalat számára, hanem kevésbé enged teret a szubjektivitásból származó torzításoknak. Költségelemzéses módszer. Ekkor a beszerzési tevékenység költségeit a beszerzett termék vagy szolgáltatás értékével vetik egybe. A vásárlás során felmerülnek olyan kiadások, amelyek hozzátartoznak az üzleti partnerrel való kapcsolattartáshoz. A menedzsment akkor tudja eldönteni, hogy melyik szállítót válassza, ha megnézi, hogy hol a legalacsonyabb a beszerzés összköltsége, amelyet a beszerzési ár és a beszerzési költségek együttes számbavételével alakít ki. Ehhez először is el kell különíteni az általános költségektől a minőséggel, a szállítással és a
2010. november 22. A marketing menedzsment a vállalkozás tudatosan piacorientált vezetése. A marketing menedzsment az a tervezési és végrehajtási folyamat, melynek során a szervezet termékeinek és szolgáltatásainak fejlesztését, árainak kialakítását, értékesítésének megszervezését és eladásának ösztönzését a piaci környezettel és saját céljaival összhangba hozza.
Marketing menedzsment lépései Helyzetelemzés: A jövő piacának előrejelzéséhez mindenekelőtt a jelenlegi piaci helyzet alapos ismerete szükséges. Első feladata: az információk beszerzése. Ezt a funkciót a marketingkutatás látja el. Kiemelten fontos a vevők igényeinek feltárása. Marketing célok megfogalmazása: A megismert piaci helyzet figyelembevételével a vezetőknek meg kell határozniuk, hogy a cég hová akar eljutni, mit akar elérni a jövőben. A marketingcélok alapvetően a piacokra és a vállalkozás kínálatára irányulnak. Marketing stratégiák meghatározása: a feladat a tervbe vett célokhoz vezető módszerek, eszközök kijelölése, fő irányelvek meghatározása. Figyelembe kell venni a cég és a versenytársak várható magatartását. Marketing mix: A marketing eszközök különböző helyzetekben alkalmazott kombinációja.
2010. november 22. Termelésorientált korszak („pre marketing”): a piaci kereslet még kissé meghaladja a kínálatot. A vállalkozások a termelés növelését tekintik fő feladatuknak. Termelési szemlélet jellemző, a marketinget (mint elosztást) teljes mértékben ennek rendelik alá. Értékesítés-orientált korszak: a technikai fejlődés és az újonnan létrejött vállalkozások nagy száma árubőséget teremt a piacon. A termékmennyiség meghaladja a piac felvevőképességét, így az értékesítés kap prioritást. A fogyasztók befolyásolása az első számú cél. A vállalkozások azt akarják eladni, amit megtermeltek. Agresszív értékesítési módszerek, emelkedő reklámkiadások és a rendkívül erős konkurenciaharc jellemzi. Fogyasztóorientált korszak: Szlogenje: „Őfelsége a vevő…”. Az igények differenciálódtak. A fogyasztókat homogén csoportokba sorolják és e csoportok igényeit mérik fel. Cél a célpiacok körülhatárolása, a kiválasztott célcsoportok igényeinek kielégítése. A vállalkozások és vevőik között kétirányú kapcsolat áll fenn. A marketing feladata a fogyasztói szükségletek és igények feltárása, az ezt kielégítő termékek és szolgáltatások kifejlesztése, előállítása és eljuttatása a vevőkhöz. A piaci siker érdekében mindezt a versenytáraknál gyorsabban és hatékonyabban kell megtenni. A termékek már egyre rövidebb időt töltenek a piacon. Növekszik a döntés-előkészítés és stratégiaalkotás fontossága. Társadalomorientált korszak: Egyénre szabott kínálat kialakítása, fenyegető veszélyek felismerése. Három tényező összhangját kell megteremteni: a vállalati nyereség, a fogyasztói igények és a társadalmi érdekek. Cégek marketing szemléletű vezetésén túl
2010. november 22. A marketing a 20. sz. elején jelent meg először az Egyesült Államokban, a piaci mechanizmusok gyors fejlődésének idején. A „to market” ige jelentése: piacra vinni, vagyis eladni, forgalmazni.
Egyrészt gondolkodásmód (marketing filozófia), másrészt tevékenységek összehangolt rendszere, ami magában foglalja a piaccal kapcsolatos teendők tervezésének és végrehajtásának összességét (marketing menedzsment). A cserekapcsolatok optimalizálására törekszik a fogyasztók igényeinek kielégítésével, széleskörű információs bázis kialakításával, a piachoz való alkalmazkodással és/vagy annak befolyásolásával, a versenytársakénál jobb megoldások fel-, illetve kitalálásával, az összehangolt piaci tevékenységek révén elérhető piaci részesedés és profit növelésével. A marketing filozófia olyan – a vállalkozás egészét átható – piacra irányuló és a piacnak megfelelő üzletpolitikát (Weinhold), szemléletet testesít meg, melynek középpontjában a vásárlóval való azonosulás áll.
Szűkebb értelemben a marketing olyan vállalati tevékenység, amely a vevők/felhasználók igényeinek kielégítése érdekében elemzi a piacot, meghatározza az eladni kívánt termékeket es szolgáltatásokat, megismerteti azokat a fogyasztókkal, kialakítja az árakat, megszervezi az értékesítést és befolyásolja a vásárlókat. Tágabb értelemben a marketing a vállalat egészére kiterjedő – a vevőkkel való azonosulást hangsúlyozó – filozófia, szemléletmód, amelynek megvalósítása a vállalat felső vezetésének a feladata, oly módon, hogy a vállalati résztevékenységek integrációjában a marketingszempontok domináljanak. Kiterjesztett értelemben a marketing minden értekkel rendelkező jószág (termék, szolgáltatás,
2010. november 22. A biztosítókat több szempont szerint csoportosíthatjuk. Aszerint, hogy a biztosítási szféra mely szintjén tevékenykedik az adott biztosító, megkülönböztethetünk direkt biztosítókat és viszontbiztosítókat. A direkt biztosítók a biztosítási szféra elsődleges biztosítói, ők azok, akik eredetileg elvállalják a különböző dolgok (vagyontárgyak, élet, egészség stb.) biztosítását. A viszontbiztosítók a biztosítók biztosítói, tehát ügyfeleik maguk is biztosítók, s a direkt biztosítók által vállalt kockázatok egy részét vállalják át tőlük. Természetesen egy cég lehet egyszerre direkt biztosító is és viszontbiztosító is. A legnagyobb direkt biztosítók általában viszontbiztosítással is foglalkoznak, de inkább az a jellemző, hogy a konszern egy különálló – professzionális – tagvállalata keretében szervezik meg a viszontbiztosítási tevékenységet, s ez a tagvállalat csak viszontbiztosítással foglalkozik. A legnagyobb viszontbiztosítók általában professzionális, kizárólag viszontbiztosítással foglalkozó biztosítók. A továbbiakban csak a direkt biztosítók csoportosításával foglalkozunk.
A művelt biztosítási fajták szerinti csoportosítás
A biztosító által művelt biztosítási ágak, illetve fajták szerint a biztosítókat alapvetően két fő csoportba sorolhatjuk:
1. szakosított biztosító, 2. kompozit biztosító.
A szakosított biztosító csak egy biztosítási ággal (például életbiztosítás), vagy csak egy ágon belül néhány biztosítási ágazattal (például gépjármű-biztosítás, tűzbiztosítás, balesetbiztosítás stb.) foglalkoznak. Az EU törvényei csak szakosított biztosítók működését engedélyezik. Ennek fő oka a tartalékok
2010. november 15. Felvetődik a kérdés, hogy vajon mely szolgáltatások kerülnek/kerültek be a nemzetközi kereskedelembe. Korábban az volt az általános vélekedés, hogy a szolgáltatások – sajátos tulajdonságaik miatt – nem tartoznak a „kereskedelemre alkalmas, szállítható áruk” (tradeable goods) körébe. Ez jó részükre kétségtelenül ma is igaz, de a technikai fejlődés (számítógépesítés, távközlés) egyre szélesíti azon szolgáltatások körét, amelyek alkalmasak arra, hogy nemzetközi kereskedelmi forgalom tárgyai legyenek (pl. telekonferenciák, számítógépes tervezés, távdiagnosztika, kulturális és sporteseményeken való „részvétel”, vagy például az Interneten elérhető szolgáltatások).
A szolgáltatások nemzetközi kereskedelmének kapcsán többen felvetették a kérdést, hogy vajon mely országoknak vannak komparatív előnyei a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem területén? Amennyiben a szolgáltatásokat a fizikai árukhoz hasonlóan korlátok nélkül lehetne exportálni, akkor a fejlett és fejlődő országok szolgáltatásainak eltérő árszínvonala és a termelékenységi korlátok miatt a komparatív költségelőnyök a fejlődő országok oldalán lennének. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a szolgáltatásoknak csak egy hányada lehet nemzetközi kereskedelem tárgya, főleg azok, amelyekben a szellemi és fizikai tőke játssza a döntő szerepet, ahol viszont a fejlett világnak vannak komparatív előnyei a nemzetközi szolgáltatáskereskedelemben a fejlődő világ országaihoz képest. Ez a gondolatmenet – ha kiterjesztjük a szolgáltatások teljes szférájára – azt sugallja, hogy a fejlett országoknak a szolgáltatások, a fejlődőknek pedig (legalábbis a
|
|
Legfrissebb hozzászólások