2011. október 13.
Európa egyenes úton van a káosz felé, ezt a háborúkkal is fenyegetõ folyamatot csak az tartóztathatja fel, ha hagyják becsõdölni a rosszul mûködõ bankokat és a rosszul mûködõ országokat. Viszont, ha nem hagyják- például – Görögország tekintetében az államcsõdöt, annak mintegy öt év múlva igazi katasztrófa lesz a vége Európában. Szerinte a lehetõ legrosszabb forgatókönyv szerint fognak alakulni a dolgok Európában, és ezért a politikai elit valamint a központi bankok a legfőbb felelősök.
2010. január 27. Előfordulhat, hogy a piac oldalazó mozgása vagy az árfolyamok enyhe emelkedése illetve csökkenése miatt a tracker certifikát, mely pontosan leköveti az alaptermék árfolyamát, nem vonzó befektetési lehetőség. Amennyiben a befektetető egy szűk sávban való, trend nélküli árfolyammozgásra számít, jó lehetőséget nyújtanak számára a diszkont certifikátok. Bonyolult határidős piaci műveletekkel ugyan létrehozhat a befektető maga is egy hasonlóan működő „jószágot”, de méretgazdaságossági okokból a kisbefektetők számára lényegesen egyszerűbb és olcsóbb megoldást jelent a certifikátok bármely típusának használata. A diszkont certifikátot megvásárlója diszkonttal veszi meg, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a certifikát megvásárlási ára alacsonyabb, mint a mögöttes termék aktuális piaci árfolyama. Ezen két ár különbözetéből kockázati tartalék képződik, amely esetlegesen fedezni képes a kisebb eséseket.
A diszkont certifikát egy fontos tulajdonsága, hogy létezik egy maximális kifizetési szintje (cap), amely azt jelenti, hogy a certifikát megvásárlója a mögöttes termék árfolyam emelkedéséből származó nyereségből csak ezen cap szintig részesül. A mögöttes termék ezen árszint fölé emelkedésből a certifikát megvásárlójának már nem származik haszna. A diszkont certifikátokat mindig lejárattal bocsátják ki. A futamidő a német gyakorlatban pár héttől több évig is terjedhet, bár a diszkont certifikátokat csak ritkán használják rövidtávú spekulációra. A diszkonttal való vásárlás és a cap együttes hatása
2010. január 27. A certifikátokat olyan strukturált terméknek foghatjuk fel, melyek árfolyamát valamilyen mögöttes termék árfolyamának változása határozza meg. A valóságban ez azonban sokkal összetettebb és számos lehetőséget ad az egyéni elképzelések szerinti befektetésekre. Az Erste Befektetési Zrt. hivatalos definiálása alapján a „certifikátok olyan nem a magyar jog alapján kibocsátott származékos értékpapírok, amelyek egy mögöttes alaptermék, vagy termékcsoport árfolyamváltozásából való profitálást tesznek lehetővé.”
A mögöttes termék a teljesség igénye nélkül lehet: egyedi részvény, részvény-portfolió, részvényindex, befektetési alap, kötvény, devizapár, nyersanyag, hedge fund vagy akár maga a certifikát is. A mögöttes termékek palettája roppant széles, így olyan tőkepiacokon, ahol a certifikátok igen elterjedtek, szerteágazó lehetőséget biztosítanak a befektetőknek forrásaik elhelyezésére, szerteágazóbbat, mint bármely más, jelenleg forgalomban lévő eszköz. Nagyon fontos tulajdonsága, hogy a kibocsátó bank rendelkezik a mögöttes termékkel, és bizonyos típusú certifikátok esetén különböző derivatívákkal. Ezentúl fontos megjegyezni, hogy a certifikát passzívan vagyonkezelt termék, és ebből kifolyólag csak a mögöttes termék alakulását képezi le, valamint megvásárlója számára nem von maga után kamatjellegű, valamint osztalék formájában előálló bevételt sem, ellentétben a direkt befektetéssel, ahol ez közvetlen jövedelmet jelenthet. Nem csak az alapterméket illetően van választási lehetősége a certifikát megvásárlójának. Jelentős különbség van az egyes fajták között a tekintetben, hogy hogyan követik az alaptermék árfolyamát.
2010. január 25. A kockázat csökkentésének általánosan használt módja. Ha egy befektetés miatt megjelenő kockázatot egy másik befektetéssel ellensúlyozunk úgy, hogy ez utóbbi befektetés hozama ellentétesen alakuljon az eredeti befektetés hozamának változásával.
E módszer indítékát tekintve hasonló tőről fakad, mint a diverzifikálás, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a diverzifikálás nem egy befektetési csoporton belül (például részvények) valósul meg, hanem a pénzügyi piacok (pénz-, tőke- és devizapiacok), valamint az árupiacok teljes körét átfogja. A kockázathárítás (hedge) egyik leggyakrabban alkalmazott technikája a származékos (határidős és opciós) ügyletek kötése. A származékos ügyletek úgy teszik lehetővé a diverzifikálást, hogy – kihasználva az ügyletek jellegéből adódó magas áttételi arányt, vagyis azt, hogy a kockázat csökkentése a befektetés értékének csak a töredékét igényli – nincs szűkség a fedezeti céllal vásárolt befektetés tényleges megvásárlására. Ez utóbbi azonban egyben a származékos ügyletek egyik legfontosabb kockázati tényezőjét is jelenti, hiszen a piacnak olyan szereplői is vannak szép számmal, akik vagy amelyek nem kockázathárítási, hanem spekulatív céllal vásárolják meg vagy adják el a származékos piaci befektetéseket. Amennyiben más befektetők számítása nem vált be és a piacok működését támogató garanciarendszerek nem tudják biztosítani az ügyletek teljesülését, akkor a piaci zavarok tovagyűrűző hatására a kockázathárítás is időlegesen és korlátozottan
2010. január 6. A “pitch” – a résztvevők kiválasztása
Az értékpapírok nyilvános vagy magánúton történő (private placement) értékesítése egy vásározó vándorcirkuszra jobban hasonlít a külső szemlélő számára, mint a modern tőkepiacok működésének egyik alapvető mechanizmusára. Ezt a vásári jelleget az alapvető jellegzetesség, miszerint egy áruval – jelen esetben értékpapírokkal – házalunk, a résztvevők nagy száma és eltérő tevékenységükből fakadó színes forgataga is erősíti. A tranzakció működésének megértése ezért a szereplők és funkcióik megismerése nélkül lehetetlen. Egy tranzakció tipikus szereplői a következők:
A befektetési bankok (értékpapír forgalmazók) a tranzakció szervezését illetve az értékpapírok értékesítését végzik főfeladatként. Általában szigorú hierarchia alapján működő konzorciumban látják el feladatukat, amelynek tetején a fő szervezők találhatóak (globális koordinátor, “bookrunner”, vezető szervező). A könyvvizsgálók a társaságok megbízásából rendszeres könyvvizsgálati teendőiket végzik, de felelősségük egy nyilvános társaság és a befektetői kör növekedését eredményező tranzakciók esetén lényegesen nagyobb. Ezen túlmenően a szokványos könyvvizsgálati munkán túlmenően részletesebb pénzügyi jelentés (ún. long form report) összeállítása, a menedzsment nyereség-előrejelzésének számviteli vizsgálata is (de nem hitelesítése) gyakran feladataik közé tartozik. A jogi tanácsadók, ügyvédek a társaság jogi helyzetének lényegesebb szerződéseinek és jogviszonyainak, valamint különösen a részvényesek jogait érintő dokumentáció (alapszabály, alapító okirat, szindikátusi szerződések stb.) átvizsgálásával és a munkájukat lezáró jelentés elkészítésével vannak megbízva.
|
|
Legfrissebb hozzászólások