2010. november 11. Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia stratégiai célja a teljes jogú tagság elérése volt. Az EU eleinte vonakodott erre vonatkozóan bármely utalástól. Kizárólag a Megállapodás tartalmaz tagságra való utalást, ám olyan megfogalmazásban, mely sem jogi, sem politikai kötelezettségvállalást nem jelent.
Álláspontjában a változás a koppenhágai csúcstalálkozón történt, amikor kinyilatkoztatták a teljes jogú tagság elvi lehetőségét. A találkozó szerint akkor kerül sor a csatlakozásra, ha a társult ország képes lesz a tagsági kötelezettségek vállalására, és teljesíti az ehhez szükséges feltételeket. Ezek:
demokrácia, törvényesség, emberi és kisebbségi jogok elve, éles versenyt és piaci nyomást állni képes piacgazdaság, a tagsági kötelezettségek teljesítése, a politikai és gazdasági monetáris unió céljainak elfogadása, EU jogrendszerének elfogadása, EU is legyen képes a befogadásra.
Az esseni csúcstalálkozó ezeket még kiegészítette:
saját régiójukon belül a tagságra váró országok működjenek együtt szomszédaikkal, a társult országokat fokozatosan bevonták az EU munkájába.
Az esseni csúcsértekezleten megvonták a kibővítés határait is: Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Románia, Lettország, Észtország, Litvánia, Szlovénia, Bulgária.
Újabb állomást jelentett a cannes-i konferencia, mely jóváhagyta a Fehér Könyvet. Ez tekintélyes jogi házi feladat volt az átalakuló országok számára.
Magyarország 1994-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét, mely elindította a szokásos
2010. november 8. A nemzetköziesedést és a globalizációs folyamatot a következő főbb tényezők ösztönözték a XX. század utolsó harmadában:
1. Az 1960-as évek óta kibontakozó új tudományos és technikai átalakulás jellegét és következményeit illetően minden korábbi technikai átalakulásnál nagyobb mértékben globális jellegű, átfogó és univerzáló hatású. A technikai átalakulás a nemzetközi versenyben jelentős előnyökhöz juttatott egyes országokat és vállalatokat a katonai és a polgári termelésben, s minden korábbinál jobb lehetőséget nyitott számukra a globális expanzióhoz. A technikai fejlődés hatására számottevően megnövekedett és lényegesen olcsóbbá vált az áruk, a tőke, a tudás, a technika és az információk nemzetközi mobilitása. A sugárhajtású repülőgépek, a konténerszállító hajók, a szuper tartályhajók, a szállítás, a közlekedés és a távközlés technikai fejlődése, s különösen a műholdakon sugárzott TV-adások összezsugorították a Földet. Az új kommunikációs technika a tranzakciókhoz szükséges idő és költségek csökkentésével, az információáramlás gyorsaságának és megbízhatóságának növelésével radikális változásokat tett lehetővé a pénz- és tőkepiacok működésében és a nemzetközi menedzsmentben.
2. A hidegháború a vezető ipari országok politikai hatalmi elitjét közelebb hozta egymáshoz, elsősorban a közös ellenféllel szembeni stratégiai érdekek alapján. Sajátos tömbfegyelem alakult ki, amelyik korlátozta a hatalmi versengést a tömbök keretei között. Emellett a fejlett ipari országokban, az államközi viszonyok
2010. január 18. A tőzsde története
A tőzsde olyan intézményként született, amelynek helyzetét, ugyanúgy mint egy szabályalkotási, közigazgatási és bíráskodási joggal felruházott testületét, nem egy törvény, hanem a fejlődés különböző időpontjaiban alkotott különböző jogszabályok, illetve a szokásjog szabályozta. Joganyagának jellegzetes vonása tehát, hogy nem kodifikálták. A tőzsde a piacok piaca. Birodalom, ahol sohasem megy le a nap. Központosítja a kereskedelmet nemcsak egy ország, hanem az egész világpiac számára. A modern gazdaságban ugyanis a kereslet és a kínálat központosítása létszükséglet. A tőzsde szó eredete maga is utal az ott folytatott tevékenységre, illetve annak jellegére.
A tőzsde szó eredete
Maga az elnevezés az 1300-as ével elején Brüggében élő van der Burse patríciuscsalád nevéből ered. A Burse-k fogadót tartottak fen Brügge központjában, ahol az itáliai kereskedők találkoztak északi üzletfeleikkel, és ide telepítették váltóikat. Brügge szerepét 1460-tól Atwerpen vette át, itt a XVI. Század elején már nemzetközi árutőzsde működött. 1531-ben elkészült székháza homlokzatán a felirat ma is korszerű: “Minden nemzetségű, és nyelvű kereskedő részére.”Magyarországon a tőzsde szót a nyelvújításkor alkották meg a régi “marhakereskedő” jelentésű tőzsér szó tövéből, amely kereskedést jelentett, s ehhez fűzték a “de” (valamilyen helyiséget jelentő) képzőt. A tőzsdét a szeszélyessége miatt nőnemű szóval jelölik több idegen nyelvben:
2010. január 16. A jog olyan, az állami akaratot kifejező szabályrendszer, amelyet az állami szervek alkotnak, és amelynek érvényesülését az állam kényszerítő eszközökkel is biztosítja. Olyan magatartási szabályok összessége, melynek keletkezése elsősorban állami szervhez kötődik (azonban lehet nem állami, normaalkotó eljárás is, pl. népszavazás), azokat az állam bocsátja ki, szankcionálja, a már kialakult magatartási szabályok nem követéséhez, megsértéséhez állami kényszerintézkedéseket, hátrányokat fűz. Ennélfogva az adott társadalomban általánosan kötelezőek, érvényesülésüket az állami szervek végső soron kényszerrel biztosítják. Az a célszerű, ha az erkölcsi normákkal összhangban áll.
A jog olyan magatartási szabályok és azokhoz kapcsolódó egyéb magatartás-előírások (jogi normák) összessége,
amelynek keletkezése állami szervekhez kötődik, azaz azokat az állam bocsátja ki vagy szankcionálja, amelyek az adott társadalomban általánosan kötelezőek, vagyis azokat általános érvényesség jellemzi, amelyek érvényesülését az állami szervek végső soron kényszerrel ténylegesen biztosítják.
A jog két fő funkciója:
Normatív funkció: e szerint a jogi szabályozás valamilyen társadalmi rendezettség fenntartására irányul. Politikai funkció: a jog a hatalmi viszonyok megerősítését, érvényesítését is szolgálja. A jogviszony fogalma
Jogviszonyoknak nevezzük azokat a kapcsolatrendszereket, társadalmi viszonyokat, amelyeket a jog szabályoz.
Az egymáshoz közel álló, lényegüket tekintve hasonló jogviszonyokat rendező jogszabályok alkotják az egyes jogágakat:
Államjog, vagy alkotmányjog, Polgári jog,
2010. január 10. Az Európai Közösségek joga olyan új jogrendet hozott létre, amely különbözik mind a nemzetközi jogtól, mind az államok belső jogrendjétől.
A nemzetközi joggal ellentétben a közösségi jog a tagállamokra, valamint magán-, illetve jogi személyekre egyaránt vonatkozó jogok és kötelezettségek összessége. A közösségi jog forrásai között a Szerződések mellett döntő szereppel bírnak a közösségi intézmények által alkotott jogszabályok. A közösségi jog olyan egyedi jogrend, amelynek saját intézményei, jogalkotási eljárásai és jogforrásai vannak. A közösségi jogot a tagállamok bíróságai alkalmazni kötelesek.
A közösségi jog elsőbbséget élvez a tagállamok belső jogrendszerének szabályaival szemben. Amennyiben a közösségi jog összeütközésben áll a tagállamok egyes jogszabályaival, akkor a közösségi jogot kell alkalmazni. A közösségi jog egy része a tagállamok jogában közvetlenül alkalmazandók, nem igényelnek további tagállami jogalkotási feladatokat, mint ahogy ez az irányelvek esetében történik.
A közösségi jog jelentős része közvetlenül hatályos a tagállamokban. A közvetlen hatály azt jelenti, hogy természetes, illetve jogi személyek nemzeti bíróságaik előtt hivatkozhatnak a közösségi jogra, és kérhetik, hogy a nemzeti bíróság ítéletét a közösségi jogra alapozza. A közvetett hatály elve szerint a közösségi irányelvben lefektetett, de adott tagállamban nem beiktatott közösségi rendelkezés is előnyt élvez a vele összeütközésben álló nemzeti joggal szemben,
2010. január 9. A jogrendszer egy állam egymással összefüggésben lévő, rendezett szabályainak összessége. A jogrendszert két nagy jogterületre osztható fel. A közjogra, ami a közérdekű életviszonyokat szabályozza, és magánjogra, ami a magánérdekű életviszonyokat foglalja össze. Mindkét nagy jogterületen belül különböző jogágak alakultak ki, a jogág az egymáshoz hasonló jogviszonyokat rendező jogszabályokat vonja egy kategóriába. (pl. nemzetközi jog, alkotmányjog, közigazgatási jog, büntető jog, polgári jog)
2010. január 8. A Szabályozó szervezetek jellemzően a kormányzati szektorhoz tartoznak, de nem kizárólagosan kormányzati szervezetek. A szabályozó szervezetek a pénzügyi rendszer szereplői és szervezetei számára magatartási normákat, kötelező eljárás rendeket, tiltásokat, működési feltételeket írnak elő. A kormányzati rendszer keretei között működő szabályozó szervezetek jogszabályokba foglalják a normákat. A pénzügyi rendszerben zajló tevékenységek szabályozásában egyre nagyobb szerepe van a nemzetközi szintű előírásoknak. Ezek elfogadása és a nemzeti jogrendszerekbe történő átültetése történhet többoldalú államközi egyezményekben, vagy különböző nemzetközi szervezetekhez (OECD, IMF) történő csatlakozás feltételeinek elfogadásával, vagy az Európai Unió esetében a közösségi jog átvételével. A szabályozók speciális esetei a szakmai (érdekképviseletek) szabályalkotó szerepe. A könyvvizsgálói kamarák, bankszövetségek, vagy nemzetközi szinten a Bázeli Bizottság, vagy az IFAC állami kényszer alkalmazása nélkül is kőkemény normák érvényesítésére képesek. A monetáris hatóság sajátos helyet foglal el e szervezetek között, hiszen jogi felhatalmazása mellett a „bankok bankjaként” jogilag nem kikényszeríthető tekintélye is van.
|
|
Legfrissebb hozzászólások