2011. szeptember 17. 
A fejlett országokban kortársainkat a leginkább aggasztó három kérdés – munkanélküliség, a környezet és a társadalom széthullása – észrevehetően összefut egymásba és minden jel arra mutat, hogy ugyanezek a problémák a legégetőbbek maradnak a következő században is. A folyamatos technikai fejlődés biztosítja, hogy a munkanélküliség továbbra is egy fő probléma legyen, akkor is, ha a nyugati világnak sikerül kilábalnia a recesszióból. Továbbá a társadalom széthullása az utóbbi 30 év egyik legmélyebb, legösszetettebb változása annak leghalványabb jele nélkül, hogy esetleg ez az irány megfordulna.
2011. január 11. Statikus mérlegelmélet:
Megalkotója: Nicklisch. Elsődleges feladat: a vállalati vagyon meghatározása. Az eredmény megállapítását csak másodlagosnak tekinti, ha a vagyon reális értékelése megtörtént, akkor ebből adódik a reális eredményérték is. Jellemzői: elsősorban a vagyon összetételét és beszerzését mutatja meg, adott időszak eredménye: a vagyoni helyzet változása, vagyontárgyak = likvidációs tételek, úgy értékeli, hogy az adott időpontra vonatkozóan mennyit ér a vagyon, értékesítési szempontból (napi eladási árat alkalmaz) Érdeme: első igazi mérlegséma, amely az eszköz – forrás csoportokat megfelelően csoportosította Fő szerkezetét ma is használjuk: Eszköz – 1. csoport: Befektetett vagyon Forrás – 1. csoport: Tőke (eredmény nélkül) Eszköz – 2. csoport: Forgóvagyon Forrás – 2. csoport: Tartalékok Eszköz – 3. csoport: Egyéb vagyonelemek Forrás – 3. csoport: Kötelezettségek Eszköz – 4. csoport: Tiszta veszteség Forrás – 4. csoport: Egyéb tehertételek Forrás – 5. csoport: Tiszta nyereség Probléma: a tevékenység eredménye szempontjából téves információt ad, egyben mutatja ki a realizált és a nem realizált eredménytételeket. Hügli továbbfejlesztette: realizált és nem realizált eredményre bontotta, de az összetétel nem derül ki a statikus mérlegből.
Dinamikus mérlegelmélet:
Megalkotója: Schmalenbach (1919). Az eszközöket – forrásokat még el nem számolt ráfordításként, illetve teljesítményként értékeli. Alapelve: ha minden eszközt – forrást felhasználnánk, illetve teljesítésre
2010. január 22. Nettó jelenérték (NPV)
Beruházások értékelése során gyakran alkalmazott különbség jellegű mutató, ami azt fejezi ki, hogy a beruházás teljes élettartama alatt képződő pénzáramok diszkontált összegéből levonva a kezdő pénzáramot, mekkora nettó jövedelem (hozam) képződik.
NPV = -C0+∑(Ct/(1+r)t)
A nettó jelenérték szabály alkalmazása esetén azok a beruházások fogadhatók el, amelyek nettó jelenértéke pozitív.
A nettó jelenérték döntési szabály előnye:
Figyelembe veszi mind a pénzáramok nagyságát, mind azok időbeli alakulását a beruházás teljes élettartama alatt. A nettó jelenérték kizárólag a beruházásokból várhatóan visszaáramló jövedelmektől és a befektetéseknek a tőkepiacon kialakult jövedelmezőségi szintjétől függ. A különböző beruházási javaslatokkal kapcsolatos pénzáramlások ill. nettó jelenértékük összeadható, mert minden pénzáramlást mai pénzben mérünk. A legjobb döntési szabály az egymást kölcsönösen kizáró beruházások rangsorolására. A leginkább biztosítja a tulajdonosok (részvényesek) vagyonának gyarapodását.
A nettó jelenérték döntési szabály hátránya:
Erőforrás korlát esetén alkalmazása nem biztosítja a maximális vagyonnövekedést Nehéz megérteni a nettó jelenérték pénzösszegek pontos jelentését.
2010. január 22. A megtérülési idő arra ad választ, hogy hány év alatt kapjuk vissza az eredetileg befektetett pénzünket a beruházás eredményeként képződő jövedelmekből.
(Kezdő befektetés összege/Várható évi jövedelem) vagy (Beruházási ráfordítás/Átlagos nyereség)
Ha az évi várható jövedelmek nem azonosak, akkor meg kell keresni azt az időpontot, amikor a halmozott jövedelmek éppen megegyeznek a kezdő befektetés összegével.
Ha a megtérülési időt használjuk döntési kritériumként, akkor ahhoz, hogy döntéseinkben következetesek legyünk, meg kell határoznunk egy általunk megkövetelt megtérülési időt.
A megtérülési idő alkalmazásának előnyei:
egyszerű kiszámítani, és könnyű megérteni bizonyos szempontból információt nyújt a javasolt beruházások kockázatáról előnyben részesíti a likviditást
A megtérülési idő alkalmazásának hátrányai:
nem veszi figyelembe a pénz időértékét a megengedhető maximális megtérülési idő meghatározása erősen szubjektív nem méri a beruházási javaslat jövedelmezőségét, és figyelmen kívül hagyja, hogy a megtérülési idő után mekkora hozamok képződnek és meddig a cég számára fontos távlati szempontok háttérbe szorulnak
Diszkontált megtérülési idő: azt fejezi ki, hogy hány évig kell a beruházásnak működnie, hogy a nettó jelenérték szempontjából értelmezhető, ésszerű legyen. Hány év diszkontált jövedelméből térül meg az eredetileg befektetett tőke.
Megtérülések száma = összes nyereség /
2010. január 22. A legtöbb befektetés gyümölcse csak hosszabb idő alatt érik be, a hozamok a befektetést követő években jelentkeznek, így a befektetőt elsősorban az érdekli, hogy a jövőbeli hozamok értéke nagyobb lesz-e, mint a befektetés érdekében „ma” kifizetett pénzösszeg. Az ilyen típusú problémák megoldása a jelenérték számítással történik.
A jelenérték számítás tehát a jövőben esedékes pénzösszegek jelen időpontra vonatkozó értékének meghatározását jelenti.
A jelenérték nagysága attól a kamatlábtól (megtérülési vagy hozamrátától) függ, ami a hasonló befektetéseken a figyelembe vett időszak alatt elérhető.
PV=C1*(1/(1+r)n)
Az 1/(1+r) a kamattényező reciproka, amit diszkonttényezőnek, diszkontfaktornak is nevezünk. A diszkonttényező azt fejezi ki, hogy a jelenérték hányszorosa valamely jövőbeli időpontban esedékes egységnyi pénzösszegnek.
Mivel a jövőbeli pénzösszegek kevesebbet érnek, ezért le kell értékelni azokat ahhoz, hogy a mai egyenértéküket, azaz jelenértéküket megkapjuk. A jelenérték számítás a diszkontálás módszerén alapul, ami a kamatszámítással ellentétes irányú művelet. A diszkontálásnál használatos kamatlábat diszkontrátának nevezik.
A befektetések hozama általában nem egyetlen évben képződik, hanem több éven keresztül. A hosszabb időtartam alatt várható jövőbeni pénzösszegek együttes jelenértékét általános alakban a következők szerint írhatjuk fel:
PV=ΣCt/(1+r)t
Arra a kérdésre, hogy megéri-e ma befektetni az adott
2010. január 22. A meghatározott ideig esedékes, periódusonként egyenlő nagyságú pénzáramlás sorozatot annuitásnak nevezzük. Az annuitásoknak azt a típusát, ahol a pénzáramlások a periódusok végén jelentkeznek, szokásos annuitásnak nevezzük. Ha a pénzáramlások a periódusok elején várhatóak, akkor azt esedékes annuitásnak nevezzük.
Szokásos annuitások jövőértéke
Az annuitások jövőértékének számítása olyan típusú kérdésekre ad választ, hogy ha x összeget befektetünk minden év végén n perióduson keresztül, és ha a befektetésünk évi r % hozamot biztosít, mekkora összeggel rendelkezünk az n-edik év végén.
Az annuitások jövőértékének számítása megfelelő táblázat segítségével lerövidíthető. A táblázat adatai n perióduson keresztül esedékes egységnyi pénzösszegek r kamatláb melletti együttes jövőbeli értékét az ún. annuitástényezőket tartalmazzák.
Az annuitás tényezők matematikai képlete:
FVIFAr,n = [(1+r)n – 1] / r
A táblázat segítségével bármilyen konkrét összegű annuitás jövőbeli értéke egyetlen szorzási művelettel meghatározható a következő formula szerint:
FVANn = AN * FVIFAr,n
Ahol FVANn : annuitás jövőértéke
AN : periódusonkénti pénzáram
FVIFAr,n : annuitástényező
Az annuitástényezők olyan problémák megoldására is felhasználhatók, amikor azt szeretnénk tudni, mekkora pénzösszeget kell minden évben befektetni ahhoz, hogy egy
2010. január 2. A kamatlábkockázat a befektetés nominálisan nem rögzített hozamának ingadozásából fakad. Kétféle értelemben használjuk.
Az értékpapír saját kamatlábának kockázata a nominálisan nem rögzített kamatlábak ingadozásából fakad, például a változó kamatozású kötvények esetében. A piaci kamatláb változásának kockázata (szokás piaci kockázatnak is nevezni) a másodlagos forgalomban érdekes. A piaci kamatláb, és ezzel a jelenérték–számításnál alkalmazott diszkontfaktor változása ellentétesen hat az értékpapír jelenértékére. Ha tehát az értékpapír rögzített cash flow–jú, akkor a piaci hozamok emelkedése csökkenti, az elvárt hozamok csökkenése növeli az értékpapír jelenértékét, és ezzel másodlagos forgalombeli reális árát.
|
|
Legfrissebb hozzászólások