EMU

Az EMU a gazdasági integrációs formák olyan fejlett változata, amely az egységes belső piacon alapul, és amely magában foglalja a közös monetáris politikát, a szorosan egymáshoz igazított gazdaságpolitikákat. A világon eddig egyetlen nemzetközi integráció jutott el erre a szintre, az Európai Unió. [Palánkai, 2001]

1999. január 1-jén 11 európai uniós tagország létrehozta az Európai Monetáris Uniót (EMU) és egységes valutát vezetett be, az Eurót. A 11 ország (Ausztria, Németország, Franciaország, Belgium, Luxemburg, Hollandia, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Írország, Finnország) rögzítették valutaárfolyamaikat, egységesen alkalmazták az új valutát, valamint bevezették az egységes jegybanki kamatrátát, az egységes árfolyam-politikát és megállapodásuk tartalmazta a további növekedési szándékot is. Így 2000 decemberétől 12-ikként Görögország is csatlakozhatott. Ezeket az országokat együtt nevezzük Eurózónának. Az egységes valuta bevezetése több mint 300 millió EU polgárt érintett annak minden előnyével mind a fogyasztói mind pedig a vállalati oldalon.

Az egységes belső piac működése folyamán egyértelműen felmerült az igény a továbblépésre, mivel a megfelelő működéshez elengedhetetlen az egységes közös valuta. Az árfolyamok ingadozása megnehezíti a szabad tőkeáramlást, zavarja a közös mezőgazdasági politika végrehajtását, és megakadályozza az ipari piacot abban, hogy teljes egészében belső piacként működhessen.

1957. március 15-én a Római Szerződésben – melyet elsősorban

Forgalmi eszköz funkció

A pénz legfőbb értéke e megközelítésben az, hogy csere során felhasználható. A csereeszközök fejlődése során néhány jószág általános csereeszközzé vált: azért fogadták el a felek cseretárgyként, mert feltételezték, hogy mások is el fogják fogadni „cseretárgyként”. Az ilyen általános csereeszköz – különösen ha állami garancia kapcsolódott hozzá – alkalmassá vált arra is, hogy tranzakciókat véglegesen lezárjon, kötelezettségeket véglegesen teljesítsen. Így lassan összeolvadt a fizetési eszköz és a csereeszköz–funkció: egy fizetési eszköz rendszerint valamilyen tranzakciót, kötelezettséget zár le véglegesen, a csereeszköz pedig az, amit elfogadnak egy áru, szolgáltatás ellentételezéseként úgy, hogy ez még nem – vagy nem feltétlenül – jelenti az eladó szempontjából a tranzakció lezárását.

A pénz evolúció és a fizetési rendszer jogi intézményesülése során az általános csereeszköz általános fizetési eszközzé vált, és a csereeszköz átadása egyszersmind fizetést is jelentett, ezért szokás e két általános funkciót együtt fizetésieszköz–funkciónak nevezni. Természetesen a csereeszköz és a fizetési eszköz kategória tartalma nem ugyanaz, de a pénz átadásakor – különösen jogi aspektusból – már nem érdekes, mire vágyik az eladó a jövőben, eltűnik az ideiglenes és végleges kiegyenlítés közötti különbség. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]