Fizetési mérleg

A nemzetközi fizetési mérleg egy adott ország statisztikai értelemben vett belföldi (rezidens) és külföldi (nem rezidens) gazdasági szereplői közötti, meghatározott időszakban lezajló reálgazdasági és pénzügyi műveletek számbavételére szolgál. Kétoldalú kimutatás, melyben az egyik oldalon a valuta (deviza) beáramlások, a másik oldalon pedig a valuta (deviza) kiáramlások találhatók. A valuta egy ország pénze a nemzetközi forgalomban, a deviza pedig a valutára szóló követelés, azaz a valuta a készpénz, a deviza pedig a számlapénz.

A nemzetközi fizetési mérleg részei Folyó fizetési mérleg Tőkemérleg Jegybanki tartalékváltozások egyenlege

A folyó fizetési mérleg első része a külkereskedelmi mérleg, ami a termékek exportjának és importjának különbsége. Valuta beáramlás az exportból adódik (ha kiviszünk terméket az országból, azt külföldön megvásárolják, megkapjuk érte a valutáta), a valuta kiáramlás pedig az importból. Ez a mérleg gyakorlatilag a szűk értelemben vett kereskedelem a külföldi partnerekkel.

A folyó fizetési mérleg ezen kívül tartalmazza még

a szolgáltatások forgalmát: a nyújtott szolgáltatásokból ered a valutabevétel, a kapott szolgáltatásokból pedig a valutakiadás. Itt olyan dolgokra kell gondolni, mint pl. szállítás, szerelés, vagy akár egy fogorvosi szolgáltatás is ide tartozhat, ha azt külföldinek nyújtják. a tényezőjövedelmek áramlását: a beáramló tényezőjövedelmek valutabevételt jelentenek, a kiáramlók pedig valutakiadást. Mik azok

Paritás

A szó eredeti jelentése egyenlőség, egyenértékűség, azonosság. Igen széles körben alkalmazott kifejezés, a közgazdaságtanban néhány jelentése az alábbi:

Valutaparitás

A valuták átváltási árfolyama mint piaci kategória közvetlenül a mindenkori kereslet-kínálati viszonyoktól függ. A keresletet és kínálatot a mai pénzügyi rendszerekben részben az adott ország nemzetközi fizetési mérlege által leírt reál és jövedelemáramlások határozzák meg. A kereslet másik komponense az esetleges arbitrázs lehetőségek kihasználásából adódik. A harmadik, és egyre jelentősebb komponens a spekulációs kereslet és kínálat. Az árfolyamok azonban e rövid hatások mellett meghatározott értékek körül ingadoznak. Az ingadozás centrumát nevezik valutaparitásnak. E paritás aranypénzrendszer esetében azt jelentette, hogy a valuta árfolyama hosszútávon a partner valuta aranytartalmának függvényében alakult. Ha a font 1 egység aranyat jelentett és a dollár 0,5-t, akkor az 0,5-es paritás arány körül ingadozott az árfolyam.

Kamatparitás

A prompt, és a határidős árfolyamok közti kapcsolatot írja le. A határidős (forward) árfolyam kapcsolódik a kötés prompt árfolyamához a kamatparitás alapján és az esedékesség prompt árfolyamához a várakozások alapján. A határidõs prémium változtatásával a monetáris hatóságok képesek a külföldi tőke számára ajánlott kamatláb változtatására.

Fedezett kamatarbitrázs: t=0-ban prompt átváltás, és a határidõs visszaváltás megkötése. Így a befektetés a külföldi devizában van. Fedezetlen kamatarbitrázs: t=0-ban

IMF

Az IMF olyan kormányközi együttműködés céljával alapított pénzügyi intézmény, amelynek alapokmány határozza meg a tevékenységét és a politikáját is. Célkitűzései a következők:

nemzetközi monetáris együttműködés elősegítése, konzultációs fórum lehetőségének kialakítása, nemzetközi kereskedelem bővítése és kiegyensúlyozott növelése, árfolyamstabilitás megteremtése, versenyszerű leértékelések elkerülése, a tagországok részére sokoldalú fizetési rendszer megteremtése a folyó műveletekre és a devizakorlátozások megszüntetése, fizetési mérleg egyensúlyhiányának rendezésére segélynyújtás, pénzügyi erőforrások biztosításával.

Az IMF tehát a nemzetközi monetáris rendszer egészének nehézségeit próbálja megoldani. Az IMF tagjaivá csak azok válhatnak, akik az alábbi három feltételnek megfelelnek:

csak országok lehetnek, és a tagfelvételt a kormányok kérhetik, vállalják az alapszabályban meghatározott kötelezettségek teljesítését, önálló külgazdasági tevékenységet folytatnak oly módon, hogy ennek feltételrendszerét is önállóan alakítják.

Az IMF szervezete

Az IMF élén a Kormányzótanács áll (tagországok által kinevezett kormányzók és kormányzóhelyettesek), amely évenként egy alkalommal a Közgyűlésen dönt a felmerülő kérdésekben. A Kormányzótanács választja az Alap vezetőjét, a vezérigazgatót, 5 évenként. A vezérigazgató egyben az Ügyvezető Igazgatóság elnöke is. Az Ügyvezető Igazgatóság az Alap rendszeres tevékenységet végző szervezeti egysége, amelynek élén a vezérigazgató áll. Az Ügyvezető Igazgatóság 22 tagú. Az IMF szervezetének jellemzően fontos részét jelentik az ad hoc bizottságok és az állandó bizottságok, amelyeket

Pénzügyi egyensúly

Gazdasági egyensúlynak nevezzük azt az állapotot, amikor különböző gazdasági szereplőknek nem áll érdekükben megváltoztatni gazdasági magatartásukat. A gazdasági egyensúly fogalmának vannak reál- és nominális (pénzügyi) vonatkozásai. A különböző pénzügyi folyamatok aggregált hatásai a pénzügyi egyensúlyi, vagy éppen egyensúlytalansági helyzetekben manifesztálódnak. A gazdasági egyensúly, ezen belül a pénzügyi egyensúly nem feltétlenül egymást lefedő fogalmak. A reálgazdasági egyensúly a vegyes gazdaságokban általában feltételezi a pénzügyi egyensúly létét, míg a pénzügyi egyensúlyból nem következik feltétlenül a reálegyensúly. A pénzügyi egyensúly megteremtése egyszerűbb, időigénye relatíve kicsi.

A pénzügyi egyensúly maga is rendkívül összetett jelenség, hiszen különböző részegyensúlyok valamilyen összessége. A pénzügyi egyensúly fogalmához tágabb értelemben hozzátartozik a pénzstabilitás, a pénzügyi rendszer egészének stabilitása. A pénzügyi egyensúly alatt szűkebb értelemben különböző pénzáramlások és reál áramlások mennyiségi megfelelése, összhangja.

Az egyensúlynak vannak mérhető, skalár számmal, vagy valamilyen rangsorral, pénzügyi mutatóval kifejezhető vonatkozásai (részegyensúlyok), és vannak így meg nem ragadható minőségi összefüggések is. A pénzügyi egyensúly belföldi vonatkozását valamilyen árindexszel mért inflációval, vagy másképpen a pénz stabilitásával és a költségvetés, pontosabban az államháztartás pozíciójával, a belső államadósság relatív szintjével szokták jellemezni.

A külső pénzügyi egyensúly a nemzetközi fizetési mérleg pozíciójával, a nemzetközi tartalékok és a külső adósság állomány relatív

Államadósság

A költségvetési hiányt elvileg és gyakorlatilag is többféle módon lehet finanszírozni. A költségvetési hiány finanszírozásának két alapvető eszköze van. A hiány monetizálása, ami azt jelenti, hogy valamilyen pénzteremtő bankművelet eredményeként a hiányfinanszírozás mértékével megnő a belföldi pénzmennyiség. A hiány monetizálásának megítélésében kardinális kérdés a gazdaság pénzkeresletének alakulása. Amennyiben a hiány finanszírozására teremtett pénz mennyisége nem haladja meg a pénzkeresletet, úgy ez a finanszírozási mód infláció nélkül járható út.

A tranzakciós pénzkeresleti komponens növekedése nem konvertibilis valuták esetében tekinthető a jegybanki pénzteremtő hitelfinanszírozás esetén olyan tényezőnek, amely nem okoz zavarokat a pénzstabilitásban. A spekulációs pénzkeresleti komponens (különösen fejlett tőkepiacok esetében) nem jelent stabil hátteret a hiány monetizálásához. Ebben az esetben a pénzkereslet csökken és erősödik az egyéb finanszírozási instrumentumok tartása. A finanszírozási instrumentumok helyettesíthetőségéhez hasonló eredménnyel jár a konvertibilis (különösen a teljesen konvertibilis) fizetőeszközzel megvalósított hiány monetizálás.

A monetizálás alapesetben történhet a jegybank által nyújtott hitelből. Ez a monetáris bázis, a jegybankpénz mennyiségét úgy növeli, hogy e hitelnek tényleges pénzügyi terhe nincs, sőt tényleges visszafizetési kötelezettsége sincs. Mivel a pénzkereslet és pénz kínálat meg nem felelése ebben a helyzetbe fokozott veszély, így az infláció, annak ingadozása és a gazdasági szereplők (közöttük a kormányzat) pénzillúziója komoly

Monetáris politika

A monetáris politika a gazdaságpolitika azon ága, amely a pénz gazdaságra gyakorolt hatását próbálja meg kihasználni. A monetáris politika magában foglalja:

a pénz– és a hitelállomány nagyságának, valamint a pénz belső és külső árának, azaz a kamatlábnak és az árfolyamnak a szabályozását.

Ezeket nevezzük a monetáris politika közbenső célkitűzéseinek, megkülönböztetve őket a végső céloktól, hiszen a pénzmennyiség növekedési üteme vagy a kamatszint közvetlenül a társadalom egésze számára nem jelent „jóérzést” vagy „rosszérzést”, ezek a célok nem épülnek be az úgynevezett társadalmi hasznossági függvénybe.

A monetáris politika végső céljai megegyeznek a stabilizációs gazdaságpolitika végső céljaival, ezen belül a monetáris politika elsősorban:

az infláció mérséklésére, a fizetési mérleg zavarainak kiküszöbölésére, a túlfűtött gazdaság visszafogására alkalmas.

Bretton Woods-i rendszer

A II. Világháború utáni pénzügyi kapcsolatok rendezésének elveit 1944-ben az Egyesült Államokban lévő Bretton Woods-ban rögzítették., ami után az egész rendszer a nevét kapta. A rendszer fő vonásai:

A tőkés világgazdaság devizáit a dollárhoz kapcsolták. A tőkés országok devizáinak paritását az arany mellett a dollárral szemben is rögzítették. A dollár alapul szolgált a különböző nemzeti devizák összehasonlításához. Az aranynak rögzített dollárára volt. A dollár aranyra való beválthatósága – a külföldi központi bankok számára – jelentette az egész rendszer fő kapcsolatát az arannyal. A devizák egymásra történő átváltása rögzített árfolyamon történt. A tagországok devizáinak dollárra és aranyra való átváltási árfolyamát az IMF és az egyes kormányok közötti megállapodás alapján állapították meg. Ha egy bizonyos sávtól eltért az árfolyam, akkor a kormányok beavatkoztak. Fontos volt a devizák konvertibilitásának minél szélesebb körű biztosítása, amit a nyugat-európai országok 1958-ban tudták megvalósítani. A Bretton-Woods-i konferencia elhatározta, hogy létrehozza az IMF-t és a Világbankot. A dollár világpénz funkcióját az USA politikai, gazdasági fölénye biztosította, alapja a külkereskedelem hatalmas volumene, a nagyarányú amerikai tőkekivitel és a nagy amerikai aranytartalékok voltak. 1960-ban kiderült, hogy a Bretton-Woods-i rendszer nem megfelelő. A felerősödő valutaválság az egész rendszer meggyengülését jelezte.

A rendszer válsága

1950-es években a nyugat-európai

2 / 212