Tulajdonjog

Tulajdonjogok az emberek közötti viszonyok, amelyek a javak szűkösségéből fakadnak és a javakhoz való hozzájutást szabályozzák. Nem dolgok és emberek közötti viszonyokat, hanem emberek egymás közötti viszonyait jelentik. A tulajdonjogok bizonyos viselkedési normákat (játékszabályokat) jelentenek, amelyeket az embereknek tiszteletben kell tartaniuk a többiekkel való kapcsolatukban. A tulajdonjogok összessége az alábbi négy elemet tartalmazza:

vagyontárgy használatának jogát, a vagyontárgyból eredő hasznok elsajátításának jogát, a vagyontárgy formájának és tartalmának megváltoztatására vonatkozó jogát, a fenti jogok részbeni vagy egészbeni elidegenítésének (ajándékozás, elcserélés) jogát.

A magántulajdon tiszta esetében a magántulajdonost a fenti jogok gyakorlásában csak a törvény korlátozhatja. A tulajdonjogok elosztásának egyéb eseteiben a különböző jogok gyakorlásában az egyének egymást korlátozzák. A tulajdonjogok bizonyos eloszlása meghatározza a várható hasznok és költségek eloszlását az egyének között és ezen keresztül ösztönzést nyújt a gazdálkodási döntések számára. Az eloszlás alapján különböző gazdasági rendszereket határozhatunk meg. Így a modern gazdaságot, amelyben a végső fogyasztás és a termelés szervezetileg elkülönül: a végső fogyasztás színtere a háztartás; a termelés szervezeti egysége a vállalat. A kapitalista gazdaságban a

termelési erőforrások nagyrészt magántulajdonban vannak, a szűkös javakhoz való hozzájutást a szabad szerződéseken alapuló piaci csere jellemzi.

A piaci cserék szabad szerződéseken alapulnak. A szabadon kötött szerződések

Pénzügyi kockázat

A világban zajló folyamatok szinte mindegyikére jellemző a bizonytalanság és a kockázat. Bizonytalanságnak azt a helyzetet nevezzük, amikor egy eseménynek egynél több lehetséges kimenete van. A gazdaság működésében rejlő bizonytalanságok forrásai sokrétűek. A bizonytalanságok eredhetnek az alkalmazott technikák és technológiák természetéből.

A bizonytalanságok másik forrása a piaci mechanizmus működése. A piaci fejlődés paradoxonja, hogy működésének kiterjedése és fejlődése együtt jár sebezhetőségének növekedésével. A jól ismert Say dogma cáfolatának fontos mozzanata a pénz funkcióinak elemzése. A pénz, a pénzrendszerek egyszerre javítják a piaci működés tökéletességét és hatékonyságát, ugyanakkor újfajta, a reálfolyamatoktól független bizonytalansági elemet visznek a gazdaság működésébe. (Gondoljunk arra, hogy ma egy kis nyitott ország valutájával kapcsolatos spekuláció – amely a nemzetközi pénzügyi rendszer „normális” jelensége – egy teljesen egészséges gazdaságot is napok alatt tönkre tehet.)

A piaci mechanizmus működésének lényege az, hogy az elszigetelt gazdasági szereplők egyedi tevékenységeinek, akcióinak eredményeképpen alakul ki a végeredmény. A piacon a gazdasági szereplők tevékenysége reflexív, visszaható. Ez azt jelenti, hogy – a tökéletes piac modelljében feltételezettel szemben – a gazdasági szereplők különböző akcióikkal hatást gyakorolnak a piaci folyamatokra. E visszahatás lehet az akció spontán “mellékterméke”, nem tudatosan előidézett eredmény. A nagyobb súlyú szereplők azonban ezzel a lehetőséggel

2 / 212