2010. november 9. A nemzetközi tőkekapcsolatok a világgazdasági kapcsolatok egyik legfontosabb szektorát alkotják, napjainkban az országok szinte kivétel nélkül igen aktív résztvevői a nemzetközi tőkeforgalomnak (akár fejlett, akár kevésbé fejlett országról legyen is szó).
A nemzetközi tőkeáramlás klasszikus típusa a kölcsöntőke áramlás és a működőtőke áramlás. A működőtőke áramlás két alapvető formája:
direkt külföldi beruházás, portfolió beruházás. A direkt működő tőke export
A direkt tőkeáramlás esetén a befektetés effektíve produktív célból, reál-tőkejavakba történik, így a tőketulajdonos nem mond le eszközeinek használati jogáról. Aktívan részt kíván venni a tőke működtetésével kapcsolatos döntésekben, a tőke mindenkori tényleges hozamára, a nyereségre tart igényt.
A külföldi direkt beruházások volumene az 1980-as évek közepétől növekedett meg dinamikusan. Az évtized első felében átlagosan 50 milliárd dollárt fektettek be közvetlen formában, 1985. év után ez már meghaladta a 160 milliárd dollárt, 1995. évben pedig a 315 milliárd dollárt.
A külföldi direkt tőkeberuházások okai különféle érdekekre vezethetőek vissza. A befektetők mélyreható és komplex elemzés segítségével döntenek arról, hogy hol, milyen módon kívánnak tulajdonosként megjelenni. Első helyen a profitszerzés áll, azonban abban megoszlanak a vélemények, hogy ezt a profitot rövid, vagy hosszú távon várják-e a befektetéstől.
A direkt befektetés legfontosabb
2010. január 30. Közös befektetés céljára összeadott tőke, amelyet a befektetési alap kezelői a kockázatmegosztás elve szerint kezelnek, azaz fektetnek be többféle értékpapírba. Lehet nyílt (vagyis a befektetési jegyek folyamatos visszaváltását vállaló), illetve zárt (a kibocsátott befektetési jegyek másodpiaci eladhatóságát biztosító) alap. Mindkét fajtájú alap esetén lehet szó tőkeemelésről, azaz új befektetési jegyek kibocsátásáról.
A befektetési alapok elsősorban azok számára jöttek létre, akik nem rendelkeznek megfelelő szakértelemmel és/vagy elegendő idővel ahhoz, hogy befektetési döntéseiket önállóan hozzák meg. Nem tudják például eldönteni, hogy mely hazai vagy külföldi részvényből vásároljanak, vagy milyen állampapírt válasszanak. Ezt a feladatot vállalja át az alapkezelők szakembergárdája. Ráadásul a nemzetközi értékpapírpiacot még a hazainál is nehezebb átlátni, illetve igencsak fáradságos a külföldi vállalatokról és részvényeikről információt szerezni. A kisbefektetők azonban gyakran nem csupán a szükséges szakértelemmel nem rendelkeznek, hanem nincs olyan nagyságrendű pénzük sem, amelyet értelmesen meg lehetne osztani a különböző befektetési alternatívák között. A befektetési alapok viszont – mivel összegyűjtik a kisbefektetők megtakarításait – már elegendő tőkével rendelkeznek ahhoz, hogy diverzifikációval csökkentsék a befektetések kockázatát. Vagyis az alapok egyszerre sok pénzügyi eszközbe fektetnek, így eredményük kevésbé van kitéve egy-egy értékpapír hektikus mozgásának (egyedi kockázatának).
A befektetési alap tulajdonképpen nem más, mint egy jogi
2010. január 25. A befektetési kockázat csökkentésének egy módja, amiben a befektetések kiválasztását és lebonyolítását intézményi befektetőkre, az úgynevezett kollektív befektető szervezetekre bízzuk. A kollektív befektetők (befektetési alapok, nyugdíjpénztárak) a befektetők megtakarításait összegyűjtve, a meghirdetett befektetési politikának megfelelően döntenek a befektető helyett arról, hogy mely értékpapírt érdemes megvásárolni vagy eladni. Mivel a kollektív befektetők szigorúan tiszteletben tartott befektetési politika alapján működnek, a kollektív befektető kiválasztásában meghatározóvá válik az a befektetési kör is, amelynek piaci kockázatát a kollektív befektetőn keresztül a befektető felvállalja. A befektetőnek jutó hozam a kollektív befektető költségeinek levonása után a befektetések hozamából a befektetőre befektetésével arányosan jutó rész. Így szinte automatikusan megvalósul a diverzifikáció, s a befektető megszabadul az egyes befektetések értékelésének, a befektetési döntések meghozatalának és a befektetések gondozásának fáradságos és kockázattal is járó feladatától. Másrészt a kollektív befektetési szervezetek működési költségei csökkentik a befektetőnek jutó hozamot, a megtakarításának felhasználásával magvalósított befektetések hozamából csak egy kisebb rész jut neki.
2010. január 24. A kockázat csökkentésének általánosan használt módszere a diverzifikálás, amikor a befektetéseket megosztják az egyes értékpapírok között úgy, hogy az egyes befektetések értéke minél nagyobb mértékben ellentétesen változzon az egyes értékpapírok értékét meghatározó események bekövetkezése esetén. Az értékpapírok kiválasztása után az értékpapírcsomag (portfolió) karbantartása az értékpapírok értékét meghatározó tényezők rendszeres elemzését, a tényezők és az értékpapírok árai közötti összefüggések fennállásának ellenőrzését igényli. A diverzifikálás az összes kockázatnak csak egy részét szüntetheti meg, a nem diverzifikálható, a piac általános állapotával összefüggő kockázatok nem mérsékelhetők diverzifikációval.
Klasszikus iskola példa a diverzifikálásra az a szálloda tulajdonos, aki vesz magának egy esernyőgyárat is. Ha jó idő van, akkor jönnek a vendégek, ha esik az eső, akkor pedig veszik az esernyőit, tehát nincs kitéve az időjárás kockázatának.
A diverzifikálás eszközei:
Több iparágba történő befektetés A biztonság növelése állampapírokkal, bankbetétekkel A futamidők diverzifikálása Több devizanemben történő befektetés, az árfolyamkockázatok kezelésére
2010. január 2. A befektetési jegyek befektetési alapok résztulajdonát igazoló értékpapírok. Befektetési jegyek birtoklása révén az egyéni befektetők alacsony befektetett összeg révén is el tudják érni a diverzifikáció nyújtotta előnyöket, hiszen az alapok — részben a törvény által előírt befektetési szabályok miatt is — sokféle értékpapírban tartják vagyonukat. A magyar gyakorlatban pótlólagos előnyök (elsősorban a jelentős adókedvezmények) segítették elterjedésüket. A befektetési jegyek tulajdonosainak korlátozott részesedési jogaik vannak. A vagyoni jogok közül joguk van:
a nyereség felosztott részére, a hozamra megszűnés esetén a likvidációs hányadra (az egy jegyre jutó nettó eszközérték is ezt a fogalmat takarja).
A befektetési jegyek tulajdonosai tagsági jogokkal nem rendelkeznek, a társaság életébe nincs beleszólásuk. A törvény ezt a hátrányt úgy egyenlíti ki, hogy szigorú szabályokat állít fel az alapok befektetéseire vonatkozóan, ráadásul ezek betartatását szigorúan ellenőrzi. Szintén a befektetők érdekeit védi a letétkezelő kötelező alkalmazása. Ennek révén az alapkezelőtől független intézmény őrzi az értékpapírokat, és kalkulálja azok aktuális értékét.
|
|
Legfrissebb hozzászólások