2010. január 30. Minden befektetés lényege valamilyen mértékű tőke lekötése abból a célból, hogy meghatározott időtartam alatt profitot eredményezzen. A modern pénzügyi megközelítés szerint a befektetés, valamilyen jelenbeli pénz elcserélését jelenti valamilyen jövőbeli pénzre. A befektetés eredményét, a profitot a kezdeti tőkéhez viszonyítva %-os formában kifejezve, realizált hozamnak nevezzük.
A befektetés hozama: árfolyamnyereség + egyéb kifizetés r= (P1-Po)+DIV1, ahol
r: befektetés hozama P1: a tárgyidőszaki árfolyam (záróárfolyam) Po: a befektetéskori árfolyam (nyitóárfolyam) DIV1: osztalékhozam, mint egyéb kifizetés
Az árfolyamnyereség a tőkepiacon forgó befektetési formák árfolyamváltozásából eredő profit, míg egyéb kifizetés lehet kamat vagy osztalék. Minden befektető valamilyen jövőbeni hozam reményében kíván befektetni, tehát az elérendő hozammal szemben elvárásai vannak. Az így elérni kívánt hozamot elvárt hozamnak nevezzük. A jövőben esedékes mértékét biztosan nem ismerjük. Éppen ezért, ez egy valószínűségi változó, amit a befektetés tervezésekor figyelembe kell vennünk.
Ha az elvárt hozam a jövőben esedékes, és nagyságát nem ismerjük pontosan, akkor a körülötte lévő bizonytalanság kockázat. A kockázat különböző mértékű lehet attól függően, hogy a várható hozam és a tényleges hozam hogyan tér el egymástól akkor, amikor realizálni szeretnénk befektetésünkön a profitot. A hozamok eloszlását két változóval jellemezhetjük (feltételezve, hogy normális valószínűség eloszlást követnek) a szórásukkal és a
2010. január 25. Értékpapírt általában két okból vásárolnak a befektetők: az értékpapír birtoklásából származó bevételek biztosítása (kamat, osztalék, piaci értékkel bíró jog, stb.) és az értékpapír eladásából származó bevétel elérése miatt. Mivel a bevételek a jövőben képződnek, nagyságuk nem látható mindig biztosan előre. Ráadásul az inflációt is figyelembe véve a jelenlegi pénz vásárlóereje általában nagyobb, mint a jövőbeni pénzé, ezért a várható, pénzben mért (nominális) bevételek valódi értékét csak bizonytalanul tudjuk meghatározni. Részben e bizonytalanságok okozzák a befektetések kockázatát. Eltérő értékpapírok esetében nem azonosak a kockázatot meghatározó tényezők.
A befektető azonban nem egyszerűen csak a pénzét adja kölcsön, hanem a befektetés formájától, illetve a kibocsátótól függő mértékű kockázatot is vállal, ezért a kamatokban nem csak a pénz használatáról történő lemondás ára jelenik meg, hanem a kockázat vállalásának az ára, a kockázati prémium is. Így összességében a pénz ára mellett a kockázati prémium alakulása is befolyásolja a kamatok szintjét. Az állampapírok kockázata nagyon alacsony (hiszen az állam olyan eszközökkel rendelkezik, többek között az adók emelése révén, amelyek szinte kizárják az állam fizetési kötelezettségei nem teljesülésének a lehetőségét), emiatt a legtöbb esetben az állampapírok, államkötvények, kincstárjegyek kamatát, illetve hozamát használják, olyan referenciamutatóként, amelyhez képest az ugyanolyan lejáratú, de kockázatosabb befektetések kamata,
2010. január 25. A befektetési kockázat csökkentésének egy módja, amiben a befektetések kiválasztását és lebonyolítását intézményi befektetőkre, az úgynevezett kollektív befektető szervezetekre bízzuk. A kollektív befektetők (befektetési alapok, nyugdíjpénztárak) a befektetők megtakarításait összegyűjtve, a meghirdetett befektetési politikának megfelelően döntenek a befektető helyett arról, hogy mely értékpapírt érdemes megvásárolni vagy eladni. Mivel a kollektív befektetők szigorúan tiszteletben tartott befektetési politika alapján működnek, a kollektív befektető kiválasztásában meghatározóvá válik az a befektetési kör is, amelynek piaci kockázatát a kollektív befektetőn keresztül a befektető felvállalja. A befektetőnek jutó hozam a kollektív befektető költségeinek levonása után a befektetések hozamából a befektetőre befektetésével arányosan jutó rész. Így szinte automatikusan megvalósul a diverzifikáció, s a befektető megszabadul az egyes befektetések értékelésének, a befektetési döntések meghozatalának és a befektetések gondozásának fáradságos és kockázattal is járó feladatától. Másrészt a kollektív befektetési szervezetek működési költségei csökkentik a befektetőnek jutó hozamot, a megtakarításának felhasználásával magvalósított befektetések hozamából csak egy kisebb rész jut neki.
2010. január 2. Az újrabefektetési kockázat az eltérő futamidejű befektetéseknél jelentkezik, így a különböző futamidejű befektetések hozamának a tényleges futamidőtől eltérő, standard időszakra való átszámításakor is ezzel a problémával találjuk magunkat szembe. Az újrabefektetés kockázata a befektetési időszak vége előtt megkapott pénzek visszaforgatásának, újrabefektetésének kockázata. Az esetek többségében feltételezzük a változatlan feltételek melletti újrabefektetés lehetőségét, ami pontosan az újrabefektetési kockázat figyelmen kívül hagyását jelenti.
|
|
Legfrissebb hozzászólások