Egyik alapkérdése, hogy rögzített (fix) vagy lebegő (rugalmas) árfolyamrendszert működtetnek –e. Rögzített árfolyam esetén a központi bank meghatároz egy kívánatosnak tartott árfolyamot, és azt devizavásárlással vagy – eladással igyekszik fenntartani. (A fix árfolyam nem azt jelenti, hogy az árfolyam nem változik, hanem azt, hogy a jegybank rendszeresen meghirdet egy általa fenntartani kívánt, illetve biztosított árfolyamot). Lebegő árfolyam esetén a jegybank nem törekszik egy meghatározott árfolyam fenntartására, de ettől függetlenül lehetősége van intervencióra, vagyis devizavásárlásra vagy –eladásra, ami befolyásolja az árfolyamot.
|
|||||
|
A fundamentális elemzők alapfeltevése, hogy az adott piac legalább gyengén hatékony, azaz a múltbeli árfolyam-alakulás elemzésével nem érhető el a piac átlagát tartósan meghaladó hozam egy adott kockázati szint elfogadása mellett. Az árfolyamok jövőbeli alakulását ebből következően azok a jövőben véletlenszerű időpontokban keletkező új információk fogják meghatározni, amelyek folyamatosan beépülnek az értékpapírok árfolyamába. A fundamentális elemzés célja tehát annak megállapítása, hogy milyen gazdasági tényezők hatnak egy értékpapír árfolyamára, és ezek változása hogyan épül be az árfolyamokba. A fundamentális elemzők ennek megfelelően felállítanak egy gazdasági értékelési modellt, ami lehet végtelenül egyszerű, de nagyon összetett és kifinomult is, és amelyben azonosítják az értékpapír értékét meghatározó tényezőket és ezek összefüggéseit. Ezek a modellek, bár sok tekintetben jelentősen eltérnek egymástól, végkövetkeztetésükben közösek: végeredményben minden értékpapír fundamentális, közgazdasági értelemben vett (belső) értékét a kibocsátó vállalat várható jövőbeli jövedelemárama, illetve annak jelenbeli értéke határozza meg. Így a fundamentális elemzési modellek ennek a jövedelemáramnak a megragadására (pl. üzemi eredmény, EBIT, adózás utáni eredmény, egy részvényre jutó eredmény, egy részvényre jutó cash flow stb.), lehető legpontosabb előrejelzésére és a jövedelemre ható tényezőkre vonatkozó új információk gyors beépíthetőségére törekszenek. Az értékpapírok árfolyamát meghatározó gazdasági tényezők kiválasztása és elemzése általában három szinten történik, amelyek A technikai elemzők, akiket másképpen „chartistáknak” is neveznek, arra a feltételezésre alapozzák előrejelzéseiket, hogy az egyes részvények árfolyamának, forgalmának és egyéb piaci jellemzőinek múltbeli alakulása meghatározza az árfolyam jövőbeli alakulását, a múltbeli adatok elemzése tehát hozzásegíthet a jövőbeli árfolyamok előrejelzéséhez. Elemzési tevékenységük éppen ezért arra irányul, hogy a kiválasztott részvény árfolyamának, esetleg egy index alakulásának statisztikai és grafikai vizsgálata segítségével olyan információkat szűrjenek le, amelyek segítségével a piac átlagánál jobb előrejelzéseket adhatnak. A múltbeli adatokat leíró grafikonokon (chartokon) megpróbálnak szabályosan ismétlődő alakzatokat (trendeket, trendfordulókat, alsó és felső lélektani küszöböket, speciális alakzatokat, mint például fej-váll alakzatok stb.) azonosítani, és ezek jövőbeli ismételt előfordulását a lehető legpontosabban előre jelezni. Fontos észrevennünk, hogy a szigorú értelemben vett technikai elemzők nem fordítanak igazán figyelmet a vizsgált papír kibocsátójának tényleges gazdasági környezetére és tevékenységére, következtetéseiket kizárólag a múltbeli adatokon alapuló statisztikák elemzésére alapozzák. A technikai elemzők vélekedése szerint a piac szereplőinek rendelkezésére álló múltbeli információk még nem tükröződnek teljes mértékben a mai árfolyamokban, azok kifinomult elemzése a piac átlagát meghaladó hozamot eredményezhet. Az elemzők és az elemzéseket felhasználó befektetők közötti verseny tehát a minél teljeskörűbb, kifinomultabb és gyorsabb statisztikai elemzésekre összpontosul. Az osztalékhozam arra a kérdésre ad választ, hogy ha a jelenlegi árfolyamon megvásárolunk egy részvényt, akkor a részvény osztalékkifizetései milyen hozamot jelentenek számunkra. A mutató számlálójában az egy részvényre jutó elmúlt időszaki vagy várható jövőbeli osztalék szerepel, míg nevezőjében a részvény aktuális árfolyama. A mutató értéke azoknál a részvényeknél használható jól elemzési célokra, amelyek osztalékpolitikája stabil, osztalékainak szintje hosszú távon állandó volt, és várhatóan állandó is marad, vagy amelyeknél az osztalékok egyenletesen növekszenek. Az osztalékhozam-mutató ökölszabály szerint a kincstárjegyek hozamával kell megegyezzen hosszútáv átlagában, és a részvénypiac akkor kezd túlértékeltté válni, amikor az osztalékhozam a rövid lejáratú állampapír-hozamoknál tartósan alacsonyabb. Az USA tőkepiacán az osztalékhozam és a kincstárjegy hozamok durván 3 százalék körül alakultak az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor az osztalékhozam alakulását az árfolyamon túlmenően az osztalékpolitika is befolyásolja, és a magas növekedésű, alacsony osztalékot fizető társaságok a fenti ökölszabályt követve soha nem jutnának megfelelő árazáshoz. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő] A P/BV (Price/Book Value) mutató egy részvény könyv szerinti értékét, vagyis az egy részvényre jutó saját tőkét viszonyítja a részvény árához. Ez a mutató különösen fontos azokban az iparágakban, így például a pénzintézeti szektorban, ahol az éves eredményadatok volatilitása nagy, így a P/E-mutató kevéssé használható. A mutató azt számszerűsíti, hogy a várható jövedelemáramlások által beárazódó részvény mögött milyen tényleges – eszközökben megtestesülő – fizikai fedezet biztosított. Ennek megfelelően, például egy 1-nél kisebb P/BV-mutató esetében egy befektetőnek már csak azért is olcsónak tűnhet egy adott részvény, historikus eszközértéken is többet ér. Természetesen a P/BV-mutató értéke a legritkább esetben 1, általában egynél nagyobb szám. Ennek több oka is van, így például: Bizonyos immateriális eszközök sokszor nem szerepelnek a mérlegben (pl. olajtársaságok természeti olajtartalékai), miközben cash flow-t, illetve jövedelmet generálnak, így felfelé eltérítik a piaci árfolyamot. Ciklikus iparágakban tevékenykedő vállalatok esetében például a nyereség várható csökkenése a ciklus kedvezőtlen ága közeledtével lefelé nyomja a piaci árat, míg a mérlegben mindez még nem tükröződik. Ugyanezen logikával a nagy növekedési kilátásokkal rendelkező cégek részvényárfolyama akár többszöröse is lehet az egy részvényre jutó könyv szerinti értéknek. Az infláció is eltéríti egymástól a számlálót és a nevezőt. A P/CFS (price/cash flow per share) mutató az egy részvényre jutó eredmény helyett az egy részvényre jutó operatív cash flow-t viszonyítja a részvény árához, így különböző amortizációs politikák esetében is lehetővé teszi az összehasonlítást, illetve jobban tükrözi a társaság pénztermelő képességét, mint a P/E-mutató. A vállalati szintű cash flow-t – amit aztán osztani kell a részvények számával – a következőképpen számoljuk ki: CF = Adózott eredmény + Értékcsökkenés + Forgótőke tárgyévi változása + Egyéb, készpénzkiadással nem járó költségek A tőketartalék meglehetősen összetett tartalmú tőkeelem, amelyet véglegesen a vállalkozás rendelkezésére bocsátottak, és amelynek értéke a cégbíróságon nem kerül bejegyzésre. Itt kell elszámolni például a részvények kibocsátáskori ellenértéke (árfolyama) és névértéke közötti különbséget, az alapítók által tőketartalékként véglegesen a vállalat rendelkezésére bocsátott összegeket, a külföldi alapítók által valutában, illetve devizában befizetett ún. törzsdeviza (törzsvaluta) bekerüléskori, illetve felhasználáskori árfolyam-különbözetét és még sok egyéb tőkeelemet. A CESI-t (Central European Stock Inde) 1995. június 30-i bázisidőponttal (nyitónappal), 1.000 pontos indulóértékkel, de csak 1996. február 1-től számítják a BÉT munkatársai. A helyi valutákban számított részvényárakat dollárra konvertálják, és dollárban számítják ki az index értékének változását. Az indexben kezdetben csak a prágai és a varsói, 1996. október 31-től ezeken túl a ljubljanai és a pozsonyi tőzsdék részvényei is helyet kaptak. Az egyes piacok illetve vállalatok tőkeereje alapján súlyozzák az egyes részvények árfolyamindexeit. Egy társaság súlya a 12%-ot, egy ország súlya az 50%-ot nem haladhatja meg. 1997. szeptemberében összesen 72 cég papírjából állították össze a kosarat. A legnagyobb arányban a Prágai Értéktőzsde, majd a varsói és a budapesti piac képviseltette ekkor magát. A részvény kibocsátást követő elszámolás után – de néha már azelőtt is feltételesen – megindul a kereskedés. Ekkor a kibocsátásban résztvevő befektetési bankok feladata a másodlagos piaci stabilizáció. Ezt általában tartalék részvények lehívási joga, az ún. greenshoe opció biztosítja. Ezt a részvénymennyiséget az allokáció során a befektetőknek értékesítik a befektetési bankok, majd általában hatvan napjuk van az opció lehívására. Ha a másodlagos piacon nagyon magas az árfolyam, akkor lehívják az opciót, vagyis növekszik a rendelkezésre álló részvények száma, ellenkező esetben a fedezetlenül leallokált részvényeket a másodlagos piacon vásárolják meg, és nem hívják le a társaságtól (eladó részvényestől) az opciót. A greenshoe opción túlmenően is szoktak tartalékrészvényeket elkülöníteni, ha rendkívül nagy az érdeklődés, de ennek lehívása gyakorlatilag az allokációval egyidejűleg megtörténik. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő] A költségvetési hiányt elvileg és gyakorlatilag is többféle módon lehet finanszírozni. A költségvetési hiány finanszírozásának két alapvető eszköze van. A hiány monetizálása, ami azt jelenti, hogy valamilyen pénzteremtő bankművelet eredményeként a hiányfinanszírozás mértékével megnő a belföldi pénzmennyiség. A hiány monetizálásának megítélésében kardinális kérdés a gazdaság pénzkeresletének alakulása. Amennyiben a hiány finanszírozására teremtett pénz mennyisége nem haladja meg a pénzkeresletet, úgy ez a finanszírozási mód infláció nélkül járható út. A tranzakciós pénzkeresleti komponens növekedése nem konvertibilis valuták esetében tekinthető a jegybanki pénzteremtő hitelfinanszírozás esetén olyan tényezőnek, amely nem okoz zavarokat a pénzstabilitásban. A spekulációs pénzkeresleti komponens (különösen fejlett tőkepiacok esetében) nem jelent stabil hátteret a hiány monetizálásához. Ebben az esetben a pénzkereslet csökken és erősödik az egyéb finanszírozási instrumentumok tartása. A finanszírozási instrumentumok helyettesíthetőségéhez hasonló eredménnyel jár a konvertibilis (különösen a teljesen konvertibilis) fizetőeszközzel megvalósított hiány monetizálás. A monetizálás alapesetben történhet a jegybank által nyújtott hitelből. Ez a monetáris bázis, a jegybankpénz mennyiségét úgy növeli, hogy e hitelnek tényleges pénzügyi terhe nincs, sőt tényleges visszafizetési kötelezettsége sincs. Mivel a pénzkereslet és pénz kínálat meg nem felelése ebben a helyzetbe fokozott veszély, így az infláció, annak ingadozása és a gazdasági szereplők (közöttük a kormányzat) pénzillúziója komoly |
|||||
|
Ovulációs teszt
-
LH teszt
-
Peteérés teszt
-
Férfi termékenységi teszt
-
Terhességi teszt
-
Női termékenység, meddőség
-
Férfi termékenység, meddőség
Copyright © 2025 Econom.hu - info kukac econom pont hu
Alkoholszonda, alkoholteszt - Műszaki tudományok, Természettudományok, Informatika, Matematika - Hajós Iskola a Tisza-tavon Scatto - Fotó felszerelések |
|||||
Legfrissebb hozzászólások