2010. január 26. Opció alkalmazására áru, deviza és értékpapírok esetében van lehetőség. Az ügylet jog megszerzésére irányul, joggal való kereskedést jelent. Az opciós ügylet esetében az opció eladójának (kiírójának – writer) van kötelezettsége, ő vállalja opciós díj fejében a szerződés szerinti teljesítést. Az opciós díj a vevőnek (birtokosnak – holder) jogot ad a szerződésben foglaltak érvényesítésére, de számára ez kötelezettséggel nem jár. Az egyszerű opciós ügylet lehet vételi vagy eladási ügylet.
A vételi opció (call option) birtokosa jogot szerez arra, hogy rögzített áron, az úgynevezett kötési vagy érvényesítési áron, előre meghatározott összeget megvásároljon, vagy csak a lejárat napján vagy napjáig bármikor; vagy elálljon az ügylettől. Az eladási opció (put option) a vevő jogot szerez, hogy adott összegű devizát adott árfolyamon eladjon az opciós időszakban, vagy az opciós időszak utolsó napján. Az egyszerű opciós ügyletek mellett mód van a kettős opcióra, ez a vételi és az eladási opció kombinációját jelenti. A devizaopciós ügyletek kereskedelme két színtéren történik, a devizatőzsdén, és a bankok egymás közti kereskedelme, illetve a bankok és ügyfeleik közötti kereskedelem formájában. Az opciók lehetnek európai típusúak és amerikai típusúak.
Az opciós díj több tényező függvényeként jelenik meg: belső érték, időérték, deviza árfolyamváltozása, kereslet és kínálat alakulása.
2010. január 26. A swap ügyletek cserét valósítanak meg. Két ügylet összekapcsolásával jönnek létre: spot vásárlás és határidős eladás; spot eladás és határidős vásárlás. A swap ügyletek jelentős része közép-, és hosszúlejáratú csere. A pénzpiacokon leggyakoribb formákat jelentik a következők: kamatláb swap (két résztvevő kicseréli egymás között különböző jellegű kamatbevételeit); deviza swap (az alapösszeget le kell szállítani, ez az ügylet az árfolyamkockázatok kiküszöbölésére teremt lehetőséget). Egyik megoldási lehetőség, hogy a cég a piacon alacsonyabb kamatozású devizanemben veszi igénybe a szükséges hitelt, majd átváltja a számára szükséges devizára. Másik megoldás, hogy a pénzt felvevő átválthatja pénzét más devizára, de az egyes évek során a visszafizetendő kamatösszegek az eltérő határidős árakból adódóan különböznek majd.
2010. január 25. Értékpapírt általában két okból vásárolnak a befektetők: az értékpapír birtoklásából származó bevételek biztosítása (kamat, osztalék, piaci értékkel bíró jog, stb.) és az értékpapír eladásából származó bevétel elérése miatt. Mivel a bevételek a jövőben képződnek, nagyságuk nem látható mindig biztosan előre. Ráadásul az inflációt is figyelembe véve a jelenlegi pénz vásárlóereje általában nagyobb, mint a jövőbeni pénzé, ezért a várható, pénzben mért (nominális) bevételek valódi értékét csak bizonytalanul tudjuk meghatározni. Részben e bizonytalanságok okozzák a befektetések kockázatát. Eltérő értékpapírok esetében nem azonosak a kockázatot meghatározó tényezők.
A befektető azonban nem egyszerűen csak a pénzét adja kölcsön, hanem a befektetés formájától, illetve a kibocsátótól függő mértékű kockázatot is vállal, ezért a kamatokban nem csak a pénz használatáról történő lemondás ára jelenik meg, hanem a kockázat vállalásának az ára, a kockázati prémium is. Így összességében a pénz ára mellett a kockázati prémium alakulása is befolyásolja a kamatok szintjét. Az állampapírok kockázata nagyon alacsony (hiszen az állam olyan eszközökkel rendelkezik, többek között az adók emelése révén, amelyek szinte kizárják az állam fizetési kötelezettségei nem teljesülésének a lehetőségét), emiatt a legtöbb esetben az állampapírok, államkötvények, kincstárjegyek kamatát, illetve hozamát használják, olyan referenciamutatóként, amelyhez képest az ugyanolyan lejáratú, de kockázatosabb befektetések kamata,
2010. január 25. A kockázat csökkentésének általánosan használt módja. Ha egy befektetés miatt megjelenő kockázatot egy másik befektetéssel ellensúlyozunk úgy, hogy ez utóbbi befektetés hozama ellentétesen alakuljon az eredeti befektetés hozamának változásával.
E módszer indítékát tekintve hasonló tőről fakad, mint a diverzifikálás, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a diverzifikálás nem egy befektetési csoporton belül (például részvények) valósul meg, hanem a pénzügyi piacok (pénz-, tőke- és devizapiacok), valamint az árupiacok teljes körét átfogja. A kockázathárítás (hedge) egyik leggyakrabban alkalmazott technikája a származékos (határidős és opciós) ügyletek kötése. A származékos ügyletek úgy teszik lehetővé a diverzifikálást, hogy – kihasználva az ügyletek jellegéből adódó magas áttételi arányt, vagyis azt, hogy a kockázat csökkentése a befektetés értékének csak a töredékét igényli – nincs szűkség a fedezeti céllal vásárolt befektetés tényleges megvásárlására. Ez utóbbi azonban egyben a származékos ügyletek egyik legfontosabb kockázati tényezőjét is jelenti, hiszen a piacnak olyan szereplői is vannak szép számmal, akik vagy amelyek nem kockázathárítási, hanem spekulatív céllal vásárolják meg vagy adják el a származékos piaci befektetéseket. Amennyiben más befektetők számítása nem vált be és a piacok működését támogató garanciarendszerek nem tudják biztosítani az ügyletek teljesülését, akkor a piaci zavarok tovagyűrűző hatására a kockázathárítás is időlegesen és korlátozottan
2010. január 25. Az első derivatív tőzsdék 1972 táján jelentek meg, és azóta a pénzügyi szektor egyik legdinamikusabban fejlődő ága. A robbanásszerű fejlődés oka és egyben a határidős kereskedés kialakulásának is fő oka, hogy a különböző piaci szereplők részéről egyre inkább felmerült az igény, a gazdálkodásukból fakadó kockázatuk fedezésére.
Elsősorban arról van szó, hogy minden gazdálkodó szervezetnek van alapanyag igénye és valamilyen terméke, amelyet értékesíteni kíván. A nyereségessége ezért nagymértékben függ attól, hogy mennyiért veszi az alapanyagot, és mennyiért tudja értékesíteni a készterméket. Tehát az árak alakulása nagyfokú bizonytalanságot visz a működésbe, amely nem működési, hanem piaci kockázat, így ésszerű, és a határidős tőzsdék használatán keresztül lehetségessé válik e kockázat kiküszöbölése.
A szerződés szóból adódik a határidős kereskedési alapegység, azaz a kontraktus elnevezés. Kezdetben az effajta szerződéseket tőzsdén kívül egyedi határidőkre és mennyiségekre és szállítási kötelezettséggel kötötték. Ez a piac az ún. forward piac és jelenleg a bankközi devizapiacra jellemző, itt a kontraktusok vevői és eladói megállapodnak egymással a mennyiségben és lejáratban, majd ezt követően kötik meg a szerződést. Jórészt lejáratig tartják, és ekkor szállítják le a szerződésben foglaltaknak megfelelően a terméket. A zárásra csak akkor kerül sor, ha sikerül valaki mást találni, aki pont e szerződési
2010. január 24. A kockázat csökkentésének általánosan használt módszere a diverzifikálás, amikor a befektetéseket megosztják az egyes értékpapírok között úgy, hogy az egyes befektetések értéke minél nagyobb mértékben ellentétesen változzon az egyes értékpapírok értékét meghatározó események bekövetkezése esetén. Az értékpapírok kiválasztása után az értékpapírcsomag (portfolió) karbantartása az értékpapírok értékét meghatározó tényezők rendszeres elemzését, a tényezők és az értékpapírok árai közötti összefüggések fennállásának ellenőrzését igényli. A diverzifikálás az összes kockázatnak csak egy részét szüntetheti meg, a nem diverzifikálható, a piac általános állapotával összefüggő kockázatok nem mérsékelhetők diverzifikációval.
Klasszikus iskola példa a diverzifikálásra az a szálloda tulajdonos, aki vesz magának egy esernyőgyárat is. Ha jó idő van, akkor jönnek a vendégek, ha esik az eső, akkor pedig veszik az esernyőit, tehát nincs kitéve az időjárás kockázatának.
A diverzifikálás eszközei:
Több iparágba történő befektetés A biztonság növelése állampapírokkal, bankbetétekkel A futamidők diverzifikálása Több devizanemben történő befektetés, az árfolyamkockázatok kezelésére
2010. január 22. A vállalatokra vonatkozó információk ismerete fontos úgy a vállalati vezetőknek, mind a részvényeseknek. Utóbbiak lehetnek intézményi befektetők vagy kisbefektetők. Mindkét fél számára fontos információkat hordoznak arra vonatkozóan, hogy a vállalat milyen eredményeket ért el egy bizonyos időszakban. Ezeket a mutatókat a vállalati mérlegből, eredménykimutatásból számoljuk, ugyanakkor a könnyebb átláthatóság érdekében ezeket osztályoznunk kell.
Megkülönböztetünk abszolút és relatív mutatószámokat. Az abszolút mutatószámokat közvetlenül a vállalat éves jelentéseiből olvashatjuk ki, illetve különböző részértékekből rakjuk össze őket. Ilyen például a cash-flow. Az abszolút mutatószámok csak részben hordoznak fontos információkat, nem mutatnak teljes rálátást arra a területre amit éppen vizsgálni szeretnénk, ezért is alkalmazzák ezeket elemzések kiindulópontjaként, ahhoz, hogy meghatározzuk a relatív vagy viszonyszámokat.
A mutatókat az elemzés szempontja szerint csoportosítva, megkülönböztetünk:
jövedelmezőségi mutatókat likviditási mutatókat tőkeáttételi mutatókat piaci mutatókat. Jövedelmezőségi mutatók
A jövedelmezőségi mutatók segítségével választ kapunk arra, hogy egy időszak során a szóban forgó vállalat hogyan, milyen hatékonysággal használta eszközeit.
Eszközarányos árbevétel arra ad választ, hogy egy termelő szervezet, vállalat milyen mértékben használja ki eszközeit.
Eszközarányos árbevétel=Árbevétel/Átlagos eszközállomány
A mutató magas értéke azt mutatja, hogy a vállalat közel teljes kapacitással dolgozik, ahhoz, hogy termelését tovább növelje pótlólagos tőkebevonásra
2010. január 21. A számlakerettükör csak a legalapvetőbb könyvviteli előírásokat tartalmazza (kijelöli az egyes számlaosztályok tartalmát). Ezzel tág lehetőséget ad a gazdálkodóknak arra, hogy az általános előírások és saját maguk által megfogalmazott számviteli politikájuk, valamint egyéb információs igényeik alapján kialakíthassák könyvviteli rendszerüket.
Az Szt. a számlakeret (számlakerettükör) célját úgy fogalmazza meg, hogy az:
egységes rendszerbe foglalja az eszközöket és a forrásokat, valamint a gazdasági műveletek eredményre gyakorolt hatását, segítséget ad a számviteli tevékenység megszervezéséhez, biztosítja a beszámolóhoz szükséges alapinformációkat. SZÁMLATÜKÖR
1. SZÁMLAOSZTÁLY BEFEKTETETT ESZKÖZÖK
11. IMMATERIÁLIS JAVAK
111. Alapítás-átszervezés aktivált értéke
112. Kísérleti fejlesztés aktivált értéke
113. Vagyoni értékű jogok
114. Szellemi termékek
115. Üzleti vagy cégérték
117. Immateriális javak értékhelyesbítése
118. Immateriális javak terven felüli értékcsökkenése és annak visszaírása
119. Immateriális javak terv szerinti értékcsökkenése
12-16. TÁRGYI ESZKÖZÖK
12. INGATLANOK ÉS KAPCSOLÓDÓ VAGYONI ÉRTÉKŰ JOGOK
121. Földterület, termőföld
122. Telek, telkesítés
123. Épületek, épületrészek, tulajdoni hányadok
124. Egyéb építmények
125. Üzemkörön kívüli ingatlanok, épületek
126. Ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok
127. Ingatlanok értékhelyesbítése
128. Ingatlanok terven felüli értékcsökkenése és annak visszaírása
129. Ingatlanok terv szerinti értékcsökkenése
13. MŰSZAKI BERENDEZÉSEK, GÉPEK, JÁRMŰVEK
131. Termelő gépek, berendezések, szerszámok, gyártóeszközök
132. Termelésben közvetlenül résztvevő járművek
137. Műszaki berendezések, gépek,
2010. január 20. A szó eredeti jelentése egyenlőség, egyenértékűség, azonosság. Igen széles körben alkalmazott kifejezés, a közgazdaságtanban néhány jelentése az alábbi:
Valutaparitás
A valuták átváltási árfolyama mint piaci kategória közvetlenül a mindenkori kereslet-kínálati viszonyoktól függ. A keresletet és kínálatot a mai pénzügyi rendszerekben részben az adott ország nemzetközi fizetési mérlege által leírt reál és jövedelemáramlások határozzák meg. A kereslet másik komponense az esetleges arbitrázs lehetőségek kihasználásából adódik. A harmadik, és egyre jelentősebb komponens a spekulációs kereslet és kínálat. Az árfolyamok azonban e rövid hatások mellett meghatározott értékek körül ingadoznak. Az ingadozás centrumát nevezik valutaparitásnak. E paritás aranypénzrendszer esetében azt jelentette, hogy a valuta árfolyama hosszútávon a partner valuta aranytartalmának függvényében alakult. Ha a font 1 egység aranyat jelentett és a dollár 0,5-t, akkor az 0,5-es paritás arány körül ingadozott az árfolyam.
Kamatparitás
A prompt, és a határidős árfolyamok közti kapcsolatot írja le. A határidős (forward) árfolyam kapcsolódik a kötés prompt árfolyamához a kamatparitás alapján és az esedékesség prompt árfolyamához a várakozások alapján. A határidõs prémium változtatásával a monetáris hatóságok képesek a külföldi tőke számára ajánlott kamatláb változtatására.
Fedezett kamatarbitrázs: t=0-ban prompt átváltás, és a határidõs visszaváltás megkötése. Így a befektetés a külföldi devizában van. Fedezetlen kamatarbitrázs: t=0-ban
2010. január 19. A számviteli törvény (2000. évi C. törvény) vonatkozó fejezetei:
IV. Fejezet
EGYSZERŰSÍTETT ÉVES BESZÁMOLÓ
96. § (1) Az egyszerűsített éves beszámoló a (2)-(4) bekezdés szerinti mérlegből, eredménykimutatásból és kiegészítő mellékletből áll. Üzleti jelentést – az egyszerűsített éves beszámolóhoz kapcsolódóan – nem kell készíteni.
(2) Az egyszerűsített éves beszámoló mérlege az 1. számú melléklet “A”, illetve “B” változata közül a vállalkozó által választott mérleg nagybetűvel és római számmal jelölt tételeit tartalmazza.
(3) Az egyszerűsített éves beszámoló eredménykimutatása a 2. vagy a 3. számú melléklet “A”, illetve “B” változata közül a vállalkozó által választott eredménykimutatás nagybetűvel és római számmal jelölt tételeit tartalmazza.
(4) Az egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő mellékletének a 41. § (8) bekezdése, az 55. § (4) bekezdése, a 86. § (8) bekezdése, a 88. § (6) bekezdése, a 89. § (1)-(3) bekezdése, (4) bekezdésének a), c)-d) pontja, a 89/A. §-a, a 90. § (1)-(2) bekezdése, (3) bekezdésének b) pontja, (4) bekezdésének b) pontja, a 91. § c)-d) pontja, a 92. §-a, a 93. § (1)-(2) és (6) bekezdése szerinti adatokat nem kell tartalmaznia. Az egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő mellékletében a könyvvizsgáló által felszámított díjakat a 88. § (8) bekezdésének b) pontjában meghatározott
|
|
Legfrissebb hozzászólások