2010. január 7. Ez a mutató a társaság által egy adott időszakban elért eredményt az árbevételhez viszonyítja. A mutató tehát egészen átfogó módon vall arról, hogy a vállalat árbevételének hány százalékát teszi ki a nyereség, azaz a cég tevékenységének egészét figyelembe véve mekkora forgalomarányos haszonnal dolgozik. A mutató számlálójában a társaság adózás utáni eredménye, nevezőjében az időszakban elért nettó árbevétel szerepel.
Ez a mutató sem elsősorban önmagában, hanem sokkal inkább összehasonlításokban alkalmazható. Különösen jól használható a vállalat gazdálkodásában bekövetkező kedvezőtlen tendenciák kialakulásának korai jelzésére. Ha egy cég árbevétel-arányos nyeresége a korábbi időszakokhoz képest számottevően csökken, akkor ez az első figyelmeztető jel lehet a vállalat jövedelmezőségének romlására. Ilyen esetekben alaposabban meg kell vizsgálni, hogy a vállalat alaptevékenységének haszonkulcsa romlott, esetleg központi adminisztrációs és értékesítési költségei nőttek meg, vagy a magas kamatköltségek rontják a jövedelmezőséget. Ugyancsak hasznos lehet a társaság árbevétel-arányos nyereségének hasonló vállalatokkal történő összehasonlítása. Ebben az esetben is jelzést kaphatunk arra, hogy mélyebb jövedelmezőségi vizsgálatot kell elvégeznünk.
2010. január 7. Egy részvényre jutó eredmény (Earnings per Share = EPS)
Ezen mutatónak kiemelt szerepe van a részvénytársaságok, azon belül is különösen a nyilvános részvénytársaságok befektetők általi elemzésében, hiszen az EPS azon mutatók közé tartozik, amelyekre még a legfelszínesebb befektető is vet egy pillantást. Azt mutatja meg, hogy a társaság által a vizsgált időszakban elért adózás utáni eredményből mennyi jut egy részvényre, tehát mekkora jövedelemhez jutott egy részvény birtokosa.
A mutató kiszámításánál a számlálóban a társaság adózás utáni eredményét vesszük figyelembe. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a nevező tekintetében. Ennek egyik oka az, hogy a társaságnak esetleg többféle sorozatú részvénye is lehet forgalomban eltérő osztalék, illetve szavazati jogosultsággal. Ekkor gondot okozhat a részvények számának értelmezése. Amennyiben ilyen probléma merül föl, a mutató értelmezésénél erre mindenképpen ki kell térni.
A másik kérdés, amelyben állást kell foglalni, szintén a részvények számára vonatkozik. Ha a vállalat az időszak folyamán részvényeket bocsátott ki, akkor felmerül a kérdés, hogy az átlagos kibocsátott részvényszámmal vagy az időszak végi osztalékra jogosító kibocsátott részvények számával kalkuláljunk. Tovább bonyolítja a kérdést az a lehetőség, hogy a társaság visszavásárolhat saját részvényeket, és az nem feltétlenül derül ki a pénzügyi beszámolóból, hogy ezt csak átmeneti jelleggel vagy végleges szándékkal
2010. január 7. Sajáttőke-arányos nyereség (Return on Equity = ROE)
A társaság részvényesei számára ez a legfontosabb átfogó jövedelmezőségi mutató. Segítségével arra a kérdésre kaphatunk választ, hogy a részvényesek által birtokolt saját tőke (alaptőke és tartalékok) az adott időszakban mekkora hozamot biztosítottak az egyéb gazdasági szereplők (hitelezők, szállítók, állam stb.) követeléseinek kielégítése után.
A mutató számlálójában a társaság adózás utáni eredménye szerepel, amely teljes egészében a tulajdonosokat illeti. A mutató nevezőjében a társaság saját tőkéjének átlagos állományát kell szerepeltetni, amit egyszerűen a nyitó- és záróállományok számtani átlagként állíthatunk be. Nagyon fontos lehet, hogy a társaság saját tőkéjének számviteli értelmezése a különböző időben, illetve különböző vállalatokról készült elemzésekben azonos legyen, mert egészen kis eltérések is jelentősen megváltoztathatják a mutató értékét.
A mutató értelmezése hasonló a ROA-mutatóéhoz. Vigyázni kell azonban arra, hogy az egyes társaságok ROE-mutatójának értékelésében figyelembe kell venni a tőkeáttétel hatását. Ha egy vállalat magas tőkeáttétellel működik, akkor a saját tőke hozamának nemcsak a cég tevékenységének üzleti kockázatát, hanem a tőkeáttételből adódó pénzügyi kockázatot is tükröznie kell. Ez pedig azt jelenti, hogy a ROE-mutató értéke nagyobb sávban szóródik, mint egy hasonló tevékenységet végző, de alacsonyabb idegen tőkearánnyal működő cég ROE-mutatója. Éppen ezért nagyon körültekintően kell eljárni a társaságok ROE-mutatóinak összehasonlításánál.
2010. január 7. Az eredménytartalék az előző évről áthozott, vállalkozásban maradó eredmény, amely a mérleg szerinti eredmény összegével változik. A veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére a tőketartalékot kell felhasználni, illetve a jegyzett tőkét kell leszállítani. A törvény külön-külön részletezi az eredménytartalékot növelő, illetve csökkentő tételeket.
2010. január 7. A goodwill (cégérték) az immateriális javakhoz tartozó egyik mérlegtétel. Számviteli definíciója szerint egy megvásárolt vállalatért, társaságért, illetve annak viszonylag elkülönült egységéért fizetett többletérték, amely abból adódik, hogy a vevő többet fizet, mint amennyit a megvásárolt vállalat könyv szerinti vagyona ér. A többlet kifizetésének az lehet az oka, hogy a vevő méltányolja a megvásárolt vállalat üzleti hírnevét, kialakított üzleti kapcsolatainak kézzel meg nem fogható, de pénzben kifejezhető értékét. A goodwillként szerepeltetett összeget kétféleképpen lehet kiszámítani:
goodwill = vételár – (átvett eszközök könyv szerint értéke – átvett kötelezettségek könyv szerinti értéke); goodwill = vételár – a megvásárolt cég könyv szerinti saját tőke értéke.
A mérlegérték az ily módon kiszámított összeg és az éves értékcsökkenés különbsége. A goodwillként figyelembe vett összeget 5-15 év alatt lehet „nullára” írni, ami azt jelenti, hogy évenként előre meghatározott összeggel csökkentik a goodwill mérleg szerinti értékét, ezáltal bizonyos (a vállalkozó által meghatározott) idő múlva a goodwill mérlegértéke nullára csökken (amortizálódik), ami után a mérlegben már nem szerepeltethető. [Tőzsdei szakvizsga felkészítő]
2010. január 7. A nemzetgazdaság egy nemzet termelésének, fogyasztásának, megtakarításainak, beruházásainak összessége.
Egy nemzet tagjai javakat (termékeket és szolgáltatásokat) állítanak elő. Ugyanakkor nemcsak termelnek, de fogyasztanak is. Zárt gazdaságban (amely inkább csak a közgazdasági elmélet szintjén létezik), legfeljebb annyit lehet fogyasztani, amennyit az adott nemzet megtermelt. Nyitott gazdaságban (ilyen a világ államainak többsége) lehet kevesebbet fogyasztani a megtermelt mennyiségnél (ilyenkor megtakarítás keletkezik), de lehet többet is. Utóbbi esetben a különbözetet (olyat is elfogyasztunk, amit nem is termeltünk meg) más államoktól kell beszerezni, vagyis importálni kell.
A gazdaság teljesítményét alapvetően két mutatóval lehet mérni. A GDP (Bruttó Hazai Termék) összegzi az adott ország területén megtermelt javak értékét, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű állampolgárok állították elő azokat. A GNP (Bruttó Nemzeti Termék) összegzi egy adott ország állampolgárai által előállított javak értékét, függetlenül attól, hogy mely ország területén állították elő azokat.
A közgazdasági alapösszefüggés szerint: GDP = C + I + G + NX, ahol C a fogyasztást, I a beruházásokat, G a kormányzati vásárlásokat, NX pedig a nettó exportot jelöli. Utóbbi lehet negatív is, amennyiben az import nagyobb, mint az export. Az összefüggés egyértelmű: amit a nemzetgazdaságban megtermelnek (GDP), azt vagy elfogyasztják (C),
2010. január 7. A Kincstári Takarékjegy fix, lépcsős kamatozású értékpapír, futamideje 12 (Kincstári Takarékjegy I.), illetve 24 (Kincstári Takarékjegy II.) hónap, az ezen futamidő alapján a végső lejárat napja a vásárlás napjával megegyező naptári nap.
A Kincstári Takarékjegy a 98/1995. (VIII. 24) Kormányrendeletnek megfelelően nyomdai úton kerül előállításra a következő címletekben: 10.000,- Ft, 50.000,- Ft, 100.000,- Ft, 500.000,- Ft és 1.000.000,-Ft.
A Kincstári Takarékjegyet a Kibocsátó korlátozása alapján kizárólag devizabelföldi természetes személyek vásárolhatják meg, illetőleg ruházhatják át egymás között.
A Kincstári Takarékjegy örökölhető, illetve az engedményezés hatályával, közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt szerződéssel ruházható át.
A Kincstári Takarékjegy névértéken kerül értékesítésre, a befektető a névértéket az értékesítéssel egyidejűleg köteles hiánytalanul készpénzben, forintban megfizetni.
A Kincstári Takarékjegy értékesítése folyamatosan, kizárólag a Magyar Posta Zártkörűen Működő Részvénytársaság (Magyar Posta Zrt.) állandó postai szolgáltatóhelyein történik.
Az ÁKK Zrt. a Kincstári Takarékjegy egyes sorozatainak forgalomba hozatalát Nyilvános ajánlattételben teszi közzé, melyet az értékesítés kezdőnapját megelőzően három munkanappal saját honlapján (www.akk.hu) jelentet meg. A Nyilvános ajánlattétel tartalmazza a kibocsátásra kerülő Kincstári Takarékjegy sorozatszámát, ISIN-kódját, az adott sorozat forgalomba hozatalának feltételeit – ezen belül különösen a kibocsátás mennyiségét és időpontját (kezdő és záró
2010. január 7. XIV. Lajos (1643-1715) francia király szakminisztere, Colbert dolgozta ki azt a gazdaságpolitikát, amelyet merkantilizmusnak nevezünk. A merkantilisták arra törekedtek, hogy a nemesfémet az országba vonzzák, kiáramlását pedig megakadályozzák. Franciaországban ugyanis ekkor még nincs bank- és hitelrendszer, mint Hollandiában és a gazdaság vérkeringésének fenntartásában nélkülözhetetlen a nemesfémből nyert pénz.
Colbert a külföldi árukat védővámokkal tartotta távol, a hazai ipart kölcsönökkel támogatta. Vállalkozókat és szakmunkásokat csábított az országba, akiktől féltve őrzött gyártási titkokat tudtak meg. A merkantilista politika a középkori városi keretből kilépve az egységes nemzetgazdaság kialakítása felé tette meg az első lépéseket. Ez kedvezett a polgárság erősödésének is.
A merkantilizmus kritikája
Ma már természetesnek tűnhet, hogy az országok közötti kereskedelmet az olyan alapvető racionális viselkedési szabályból vezessük le, mint a maximális jólétre való törekvés. Ez a nézet azonban korántsem volt általános a gazdaságok történetében. A 17-18. században a nemzetközi kereskedelem világméretűvé válásának kezdetén nem így vélekedtek az államfők tanácsadói. Az un. merkantilista nézeteket valló gazdaságpolitikusok körében még nem volt elfogadott, hogy az állampolgárok jólétét tekintsék a gazdaságpolitika végső céljának. A jólét absztrakt fogalmát a vagyonnal helyettesítették, a vagyont pedig abban az időben aranyban mérték, ami akkor egyben a pénz is volt. Úgy vélték, hogy egy
2010. január 6. Monopóliumról akkor beszélünk, ha egy iparágban a piaci kínálatot egyetlen résztvevő termeli meg. Ebben az esetben a vevői oldalon van monopólium, azaz “egyeduralom”. Amennyiben a vevői oldalon van egy szereplő, akkor monopszóniáról beszélünk. Kivételes esetben az is előfordulhat, hogy mind az eladói, mind a vevői oldalon egyetlen vállalat van, ez a biletarális monopólium.
A monopóliumra jellemző tehát, hogy egy vállalat van a piacon, ő érzékeli a teljes piaci keresletet. Ennek a keresletnek megfelelően meghatározza az árat, tehát a monopólium ármeghatározó piaci szereplő. Ez persze nem jelenti azt, hogy akármekkora árat megállapíthat, alkalmazkodnia kell a piaci keresleti függvényhez. A termékének helyettesítője nincs, azaz a piacon nem található olyan termék, amellyel ugyanolyan módon lehet kielégíteni az igényeket.
A monopolizált piacra nehéz a belépés és költséges a kilépés. Ahol monopólium alakult ki, ott tehát a megszüntetése sem akadálymentes. Mi akadályozhatja a belépést a piacra?
az optimális üzemméret nagysága – ha ez kicsi a piachoz képest, akkor verseny fog kialakulni a piacon, amennyiben viszont az optimális üzemmérettel a teljes kereslet kielégíthető, monopólium fog kialakulni. Az így kialakult monopóliumot természetes monopóliumnak nevezzük. az induláshoz szükséges beruházás költségessége szabadalmak, licencek, know-how-k – bizonyos termékek termelése csak engedély alapján történhet, és
2010. január 6. Az adózás előtti eredmény terhére meghatározott esetekben céltartalékot kell képezni, illetve céltartalék képezhető várható, de pontosan meg nem határozható jövőbeni fizetési kötelezettségek fedezésére.
Az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni azon ügyletekből, szerződésekből származó, harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre, amelyek – a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információk szerint – várhatóan vagy bizonyosan felmerülnek, de összegük vagy esedékességük időpontja a mérleg készítésekor még bizonytalan, és azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította.
Az adózás előtti eredmény terhére – a valós eredmény megállapítása érdekében a szükséges mértékben – céltartalék képezhető az olyan várható jelentős és időszakonként ismétlődő jövőbeni költségekre (különösen a fenntartási, az átszervezési költségekre, a környezetvédelemmel kapcsolatos költségekre), amelyek – a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információk szerint – feltételezhetően vagy bizonyosan felmerülnek, de összegük vagy felmerülésük időpontja a mérlegkészítéskor még bizonytalan és nem sorolhatók a passzív időbeli elhatárolások közé.
|
|
Legfrissebb hozzászólások