A szubvenció egy költségvetési forrásból származó, vissza nem térítendő direkt vagy indirekt állami támogatás, melyet abból a célból folyósítanak különböző gazdasági egységeknek, hogy azok költségeik csökkenése vagy bevételeik növekedése révén képesek legyenek meghatározott gazdaságpolitikai célokat megvalósítani.
A szubvenciónak a költségvetéshez való viszonya alapján két fajtáját különböztetjük meg: a közvetlen és a közvetett szubvenciót. A közvetlen szubvenció a költségvetés kiadási oldalát érinti, tehát a támogatott gazdasági egységet az állam pénzeszközökkel támogatja, esetleg kiadásainak egy részét átvállalja. A közvetett szubvenció a költségvetés bevételi oldalára hat, mégpedig leggyakrabban elmaradt adóbevétel formájában, melynek befizetését az állam a szubvencionálandó társaság számára elengedi.
Az állam a legkülönbözőbb gazdaságpolitikai célokból szubvencionálhat gazdasági egységeket. A közgazdászok egy része gyakran tiltakozik a szubvenciók alkalmazása ellen, mivel azok eltorzítják a piaci viszonyokat, ezzel kikapcsolják a piac ösztönző szerepét, és a fejlődést részben szubjektív döntéseknek, részben pedig csoportérdekeknek szolgáltatják ki. Ennek ellenére széles körben alkalmazzák azokat, mert egyes régiók vagy termelési csoportok fejlődése csak így valósítható meg.
A termelési szubvenció
A termelési szubvenciót fordított vámnak is szoktuk nevezni, ugyanis céljai megegyeznek az importváméval, amennyiben mindkettő a hazai piac tökéletlenségeit kívánja kompenzálni. A lényeges különbség a termelési szubvenció és a vám között az, hogy amíg a vám, mint normatív eszköz általános importkorlátozó hatást fejt ki, addig a termelési szubvenció konkrét célt fogalmaz meg, nemcsak ágazati szinten, hanem akár egyes gazdasági társaságok szintjén is. Pontosabban fogalmazva: termelési szubvenció alkalmazásával az állam azt támogat, akit akar, sőt nem is kell, hogy a szubvencionált vállalat bármilyen kapcsolatot tartson fenn az ország külkereskedelmi tevékenységével. Tipikus példa erre különböző kommunális feladatokat ellátó cégek szubvencionálása (például víz- és csatornaművek).
A termelési szubvenció alkalmazásával a hazai termelő az importtal azonos áron képes értékesíteni termékét, noha termelési költségei magasabbak annál. A szubvenció tehát a belföldi kínálati árat csökkenti az importár szintjére. Hatása természetesen azon múlik, hogy melyik vállalat költségeit veszi figyelembe, illetve milyen mértékű a támogatás.
Az importszubvenció
Importszubvenció következtében a végső felhasználók kedvezőbb áron jutnak az import termékhez annak világpiaci áránál. Az importár és a fogyasztói ár közötti különbözetet a költségvetés finanszírozza. Erre akkor kerül sor, amikor a kormányzat szükségesnek tartja a belföldi árszint stabilizálását, a belső piac védelmét a világpiaci árhatásoktól. Az importszubvenció – a termelési szubvencióhoz hasonlóan – negatív vámnak is tekinthető.
Az exportszubvenció
Az exportszubvenció nem más, mint a kivitel ösztönzését célzó állami támogatás. A termelési szubvenciótól az különbözteti meg, hogy az exportszubvenció következtében kialakuló exportár olyan kedvezményes helyzetbe hozza a termék külföldi fogyasztóit, melyet a hazai vásárlók nem élvezhetnek.
Önnek mi a véleménye?
You must be logged in to post a comment.