Struktúrapolitika és regionális politika

A Közös Agrárpolitikának szintén alapvető része a struktúrapolitika, melynek célja eredetileg az életképes, egy család számára társadalmilag elfogadható jövedelmet nyújtó gazdaságok kialakítása volt, és amely az évek során módosult. Jelenleg a cél a falusi térségek integrációjának fejlesztése.

Az EGK létrehozásakor a mezőgazdasági kiadások 1/3-át az üzemi struktúra átalakítására szánták. Ez több tényező kapcsán sem valósulhatott meg. Jelenleg a cél újból ez a bizonyos 1/3 elérése.

A hangsúly fokozatosan a vidék fejlesztésére tevődött át, mellyel elő kívánják segíteni a tagországok közötti integrációt, a fejlettségi differenciák csökkentését, és mérsékelni akarják a gazdálkodási módszerek környezetre gyakorolt negatív hatásait.

A közös struktúrapolitika jó ideig háttérbe szorult, később azonban megnőtt iránta a figyelem. A túltermelés elmélyülése világossá tette, hogy az árpolitika nem oldja meg a Közös Piac mezőgazdaságának az ellentmondásait, ahhoz a struktúra átalakítására volt szükség. Ilyen körülmények között született meg 1968-ban a Mezőgazdaság 1980. elnevezésű komplex program.

Ez az un. Mansholt terv két részből tevődött össze. Egyrészt rövid távú intézkedéseket irányzott elő a felesleg csökkentése céljából, másrészt javaslatokat tartalmazott a struktúra hosszú távú átalakítására.
E célkitűzések érdekében a mezőgazdasági keresők számát 5 millió fővel kellett csökkenteni. Ezért az idősebb vezetőknek életjáradékot akartak biztosítani, ha eladják földjeiket, a fiatalabbaknak pedig átképzési lehetőséget biztosítottak abban az esetben, ha nem a mezőgazdasággal foglalkoznak a továbbiakban.

Fontos volt a megmaradt mezőgazdasági üzemek átszervezése is, ezért a Mezőgazdaság 1980. elnevezésű program optimális nagyságú üzemek létrehozását szorgalmazta.

A Mansholt terv értelmében ezek magángazdaságok vagy üzemágak kell, hogy legyenek, melyek vagy gazdasági specializáció útján, vagy közös létrehozással jönnek létre. Ezeket a mezőgazdasági üzemeket azonban pénzügyileg támogatni kell.

A túltermelés megakadályozása érdekében a termőterületet 5 millió hektárral csökkenteni kell. Ebből 4 millió hektárt erdő céljára, 1 millió hektárt üdülőkre, egészségügyi intézményekre kívántak fordítani.

Szükséges volt az árpolitika megváltoztatása is. Kimondta a program, hogy azoknak a termékeknek az ára, melyekből többlettel rendelkeznek csak akkor emelkedhet, ha a kereslet meghaladja a kínálatot.

A Mansholt terv heves vitákat váltott ki, nem is fogadták el a kormányok.

1970. májusában újabb tervet nyújtottak be hasonló tartalommal, az azonban nemzeti szinten akarata elérni a céljait.

1971. februárjában újabb Mansholt csomag került benyújtásra. A mezőgazdaság helyzete romlott, a parasztság az árak emelését követelte. Ez a csomagterv bizonyos áremeléseket is javasolt.

• egyszeri, meghatározatlan nagyságú prémiumot adnak azoknak, akik felhagynak a mezőgazdasági tevékenységgel, földjüket átengedik, vagy nem mezőgazdasági célokra használják,
• kiegészítő segély az üzemtulajdonosoknak, ha nem mezőgazdasági termelésre kívánnak áttérni,
• modernizálási segély a gazdaságoknak, melyek 6 éven belül elérik, hogy 2 személy részére megfelelő jövedelmet biztosítsanak,
• értékesítési segély a termelési szervezeteknek,
• a mezőgazdaságilag hasznos földterületek növekedésének megakadályozása.

Az 1970-es évek második felében a támogatás a kedvezőtlen adottságú területekre összpontosult, a hegyvidékeken kompenzációs összegeket kaptak a farmerek. 1978-tól a kedvezményezettek a mediterrán régiók voltak, a cél pedig az öntözés, az erdősítés, a halászat támogatása.

1988-ban a reformok a strukturális alapok reformjának elfogadásával folytatódtak. Ez tulajdonképpen gyűjtőfogalom, ide tartozik az Európai Szociális Alap, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs részlege, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Halászati Orientációs Alap. Céljuk a fejlettségi különbségek csökkentése, a kisebb teljesítőképességű országok versenyképességének növelése.

1994-1999. között a Strukturális Alapok 154,5 milliárd ECU forrással rendelkeztek, melyből 6 fő közösségi célkitűzést támogattak.

• Elmaradott térségek fejlesztése, szerkezeti átalakítása.
• Hanyatló ipari térségek átalakítása.
• Tartós munkanélküliség elleni küzdelem.
• A dolgozók alkalmazkodásának elősegítése.
• A mezőgazdasági és halászati szerkezet alkalmazkodásának segítése. Vidéki térségek fejlődésének segítése.
• Alacsony népsűrűségű régiók fejlesztése.

A finanszírozás forrása a tagországok által a költségvetésbe való befizetései. Az 1. célt támogatta legnagyobb hányada (66,7%), egyebekben egyre csökkent.  Úgynevezett többcsatornás finanszírozásról volt szó, vagyis a célokat nemcsak egy alap támogatta, és egy alap nemcsak egy célt finanszírozott.