Protekcionizmusnak nevezzük a kereskedelempolitika azon cél- és eszközrendszerét, amellyel az állam biztosítani és javítani kívánja az ország világpiaci versenyképességét, előnyben részesítve a hazai termelőket a külföldiekkel szemben.
Mi az oka annak, hogy a kormányok évszázadok óta kisebb-nagyobb intenzitással törekednek arra, hogy valamilyen eszközzel korlátozzák a külkereskedelmet?
Az ok mindig más, attól függően, milyen érdekcsoport törekvései érvényesülnek. Az alábbiakban röviden összefoglalunk néhány olyan indokot, amelyre gyakran hivatkoztak (hivatkoznak) a protekcionista eszközök bevezetésekor.
Nagyon gyakran tartják szükségesnek a fejlődésben lemaradt országok vagy iparágak felzárkóztatása érdekében a hazai termelők védelmét. Ettől várják a világpiaci versenyben elfoglalt pozíció megerősödését. Az esetek nagy részében ilyenkor átmeneti intézkedésről beszélnek, de bizony az átmenet soha nem bizonyul rövidnek.
A differenciált fejlődés következtében, az „életgörbéjük” hanyatló szakaszában lévő termékeket gyártó, a versenyben alulmaradó ágazatok szintén igényelhetik az átmeneti vagy akár tartós védelmet. Meg is kapják, amennyiben ez a kormányzat gazdaságpolitikai céljaival összhangban van.
Összefüggés mutatható ki a gazdasági fejlődés ciklikus jellege és az állami beavatkozás mindenkori formája, intenzitása között is. A recesszió éveiben erősödik annak igénye, hogy az állam különböző protekcionista eszközökkel lépjen fel a nemzeti érdekek védelmében.
Az sem ritka, hogy politikai, nemzetbiztonsági, ellátási okok késztetik a kormányzatokat a protekcionista lépésekre. A stratégiai termékeket előállító iparágakat a legtöbb állam védi a külföldi versenytől, hogy rendkívüli helyzetek (természeti katasztrófák, háborúk) idején biztonságos legyen a hazai ellátás. Ilyen termékek lehetnek az alapvető élelmiszerek és természetesen a hadiipari termékek.
Az elmúlt évtizedekben egyre több ország kényszerült arra, hogy fizetési gondjainak enyhítése érdekében korlátozza az importot, ezzel átmenetileg felszabadítva eszközöket az adósság törlesztésére.
Az utóbbi néhány évtizedben egyre inkább erősödnek azok a törekvések, amelyek a protekcionista eszközök visszaszorítását szorgalmazzák. A nemzetközi fórumokon, a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO) sorra születnek olyan megállapodások, amelyek a korlátozó intézkedések leépítésére kötelezik a tagállamokat. A szaporodó szabadkereskedelmi övezetek és társulások is azt jelzik, hogy egyre több országban ismerik fel a szabadkereskedelem előnyeit. Mindezek ellenére napjainkban még mindig bonyolult protekcionista eszközrendszer védi az egyes országok belső piacát.
A protekcionista kereskedelempolitika sokoldalúan hat az ország gazdaságára, a nemzetközi gazdasági kapcsolatokra, a fejlődési lehetőségekre. Gyakran előfordul, hogy a hatások az eredetileg kitűzött célokkal ellentétes eredménnyel járnak, mert a rövid távú előnyök hosszú távon nem egyszer hátránnyá változnak. A protekcionizmus alkalmazásakor ezért minden kormánynak körültekintően kell eljárnia.
A protekcionista kereskedelempolitika legfontosabb eszközei:
- vámok,
- kontingensek (mennyiségi korlátozások),
- szubvenciók,
- devizapolitikai eszközök,
- egyéb eszközök.
Önnek mi a véleménye?
You must be logged in to post a comment.