Két alapvető pénzteremtő bankműveletet különböztetünk meg. Az első a zárt gazdaság feltételezésén alapul. Ekkor a pénzteremtés úgy történik, hogy a belföldi bankrendszer hitelt nyújt a nem monetáris szereplőknek. A hitelnyújtás történhet hitelszerződés, vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megvásárlása formájában. E bankművelet eredményeként a nem monetáris szereplők bankbetétei játsszák közvetlenül a pénz szerepét. Ezért kiegészíthetjük az előbbieket azzal, hogy a bankok betéti kamatfizetései is pénzteremtést jelentenek.
A pénzteremtés másik alapvető módja a monetáris szereplők külföldi fizetőeszköz vásárlása. A külföldi fizetőeszköz az adott országban nem tölti be a törvényes fizetőeszköz szerepét. Határesetek itt is vannak, hiszen instabil pénz esetén más országok törvényes fizetőeszköze(i) átvehetik részlegesen a pénzfunkciókat. A monetáris szereplők külföldi fizetőeszköz vásárlásának szabadsága a nemzeti valuta (törvényes fizetőeszköz) konvertibilitásának fokától függ.
Két alapesetet különböztethetünk meg. Az egyik esetben külföldi fizetőeszközt csak a monetáris hatóság vásárolhat. A másik esetben ezt a műveletet korlátozás nélkül bármelyik bank megteheti. Az elkülönítésből láthatjuk, hogy e pénzteremtő művelet súlya függ az átváltás szabadságától. Amennyiben a nem monetáris szereplők is szabadon rendelkezhetnek külföldi fizetőeszközzel, akkor a kereskedelmi bankokkal szembeni átváltási igények is jelentősen nőnek. A devizavásárlással teremtett pénz tulajdonképpen nem más, mint a külföldi fizetőeszközt kibocsátó monetáris intézmény fizetési ígéretének elfogadása. Az így teremtett pénzek kötődhetnek különböző típusú tranzakciókhoz. Ezek egy része mögött áru- és jövedelemmozgás, más része mögött különböző célokat szolgáló tőkemozgás áll.
Banki aktíva
+ Hitel
+Deviza
+Értékpapír (pl. állampapír)
Banki passzíva
+ Pénz (bankszámlapénz, fizetésre alkalmas betét)
Látható, hogy a banki aktívák pozitív előjelű változása pénzteremtést, ezek csökkenése pénz megsemmisülést jelent. A pénzmennyiség változása tehát közvetlenül kiolvasható a bankrendszer összevont (konszolidált) mérlegéből. Annak mérlegfőösszeg változása bővülést, csökkenése szűkülést jelent. A reálpénzmennyiség változását úgy számíthatjuk ki, ha a mérlegfőösszeg változást defláljuk az infláció értékével. Amennyiben a banki aktívaállomány összértéke nem változik, csak megoszlása módosul, úgy az nem eredményez változást a pénzmennyiségben. Nincs se pénzteremtés, se pénzmegsemmisülés. Például a bank birtokában lévő devizáért állampapírt vásárol.
Mind a fenti aktívák, mind a passzívák tartozhatnak a monetáris hatósághoz. Jegybanki hitelt nyújthat a kormányzatnak, vagy más bankoknak. Jegybank, vagy kereskedelmi bank egyaránt vásárolhat állampapírt. A másik oldalon, pénzként funkcionál a jegybanknál lévő nem lekötött kereskedelmi banki betét (tartalék), vagy a vállalat folyószámla egyenlege.
Önnek mi a véleménye?
You must be logged in to post a comment.