Hedge (kockázathárítás)

A kockázat csökkentésének általánosan használt módja. Ha egy befektetés miatt megjelenő kockázatot egy másik befektetéssel ellensúlyozunk úgy, hogy ez utóbbi befektetés hozama ellentétesen alakuljon az eredeti befektetés hozamának változásával.

E módszer indítékát tekintve hasonló tőről fakad, mint a diverzifikálás, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a diverzifikálás nem egy befektetési csoporton belül (például részvények) valósul meg, hanem a pénzügyi piacok (pénz-, tőke- és devizapiacok), valamint az árupiacok teljes körét átfogja. A kockázathárítás (hedge) egyik leggyakrabban alkalmazott technikája a származékos (határidős és opciós) ügyletek kötése. A származékos ügyletek úgy teszik lehetővé a diverzifikálást, hogy – kihasználva az ügyletek jellegéből adódó magas áttételi arányt, vagyis azt, hogy a kockázat csökkentése a befektetés értékének csak a töredékét igényli – nincs szűkség a fedezeti céllal vásárolt befektetés tényleges megvásárlására. Ez utóbbi azonban egyben a származékos ügyletek egyik legfontosabb kockázati tényezőjét is jelenti, hiszen a piacnak olyan szereplői is vannak szép számmal, akik vagy amelyek nem kockázathárítási, hanem spekulatív céllal vásárolják meg vagy adják el a származékos piaci befektetéseket. Amennyiben más befektetők számítása nem vált be és a piacok működését támogató garanciarendszerek nem tudják biztosítani az ügyletek teljesülését, akkor a piaci zavarok tovagyűrűző hatására a kockázathárítás is időlegesen és korlátozottan

Határidős piacok kialakulása

Az első derivatív tőzsdék 1972 táján jelentek meg, és azóta a pénzügyi szektor egyik legdinamikusabban fejlődő ága. A robbanásszerű fejlődés oka és egyben a határidős kereskedés kialakulásának is fő oka, hogy a különböző piaci szereplők részéről egyre inkább felmerült az igény, a gazdálkodásukból fakadó kockázatuk fedezésére.

Elsősorban arról van szó, hogy minden gazdálkodó szervezetnek van alapanyag igénye és valamilyen terméke, amelyet értékesíteni kíván. A nyereségessége ezért nagymértékben függ attól, hogy mennyiért veszi az alapanyagot, és mennyiért tudja értékesíteni a készterméket. Tehát az árak alakulása nagyfokú bizonytalanságot visz a működésbe, amely nem működési, hanem piaci kockázat, így ésszerű, és a határidős tőzsdék használatán keresztül lehetségessé válik e kockázat kiküszöbölése.

A szerződés szóból adódik a határidős kereskedési alapegység, azaz a kontraktus elnevezés. Kezdetben az effajta szerződéseket tőzsdén kívül egyedi határidőkre és mennyiségekre és szállítási kötelezettséggel kötötték. Ez a piac az ún. forward piac és jelenleg a bankközi devizapiacra jellemző, itt a kontraktusok vevői és eladói megállapodnak egymással a mennyiségben és lejáratban, majd ezt követően kötik meg a szerződést. Jórészt lejáratig tartják, és ekkor szállítják le a szerződésben foglaltaknak megfelelően a terméket. A zárásra csak akkor kerül sor, ha sikerül valaki mást találni, aki pont e szerződési

Diverzifikáció

A kockázat csökkentésének általánosan használt módszere a diverzifikálás, amikor a befektetéseket megosztják az egyes értékpapírok között úgy, hogy az egyes befektetések értéke minél nagyobb mértékben ellentétesen változzon az egyes értékpapírok értékét meghatározó események bekövetkezése esetén. Az értékpapírok kiválasztása után az értékpapírcsomag (portfolió) karbantartása az értékpapírok értékét meghatározó tényezők rendszeres elemzését, a tényezők és az értékpapírok árai közötti összefüggések fennállásának ellenőrzését igényli. A diverzifikálás az összes kockázatnak csak egy részét szüntetheti meg, a nem diverzifikálható, a piac általános állapotával összefüggő kockázatok nem mérsékelhetők diverzifikációval.

Klasszikus iskola példa a diverzifikálásra az a szálloda tulajdonos, aki vesz magának egy esernyőgyárat is. Ha jó idő van, akkor jönnek a vendégek, ha esik az eső, akkor pedig veszik az esernyőit, tehát nincs kitéve az időjárás kockázatának.

A diverzifikálás eszközei:

Több iparágba történő befektetés A biztonság növelése állampapírokkal, bankbetétekkel A futamidők diverzifikálása Több devizanemben történő befektetés, az árfolyamkockázatok kezelésére

Tőzsde

A tőzsde koncentrált piac, ahol helyettesíthető tömegárukkal kereskednek az erre képzett és felhatalmazott résztvevők. Nyílt piaci forma, amely keretében effektív ügyletek és spekulatív ügyletek valósulnak meg. A tőzsdén a kereskedés az áruk fizikai jelenléte nélkül történik, ezért kell helyettesíthetőnek lennie az árunak, tömegárunak kell lennie, mert a koncentrált forgalom szükségessé teszi ezt. A tőzsdék a pénzügyi és árupiacok legszervezettebb formái közé tartoznak, az értékpapírtőzsdék az értékpapírpiacok sajátos piaci szervezetei. Az értékpapírtőzsde az értékpapírok egyik másodlagos piaca, vagyis nem a jellemzően a kibocsátók részvételével működő elsődleges piacok közé tartozik. A tőzsdére a piac szereplőinek azért van szükségük, mert a koncentráció révén nagyobb likviditás biztosítható, és a tranzakciók lebonyolítási költségei is csökkenthetők. A tőzsdetermék piacának a koncentrálása az úgynevezett keresési költségeket is csökkenti, amelyeket a befektetőknek közvetlenül vagy közvetve kell megfizetni akkor, ha a koncentráció hiányában szervezetlen vagy szétdarabolódott, egymással csak laza kapcsolatban levő piacokon kell eladókat és vevőket keresniük.

A tőzsde éltető eleme az információ, hiszen általában és nagy számban akkor jön létre üzlet, ha az eladó és a vevő a tőzsdetermék jövőbeni árára vonatkozó várakozásai eltérnek egymástól. A várakozásokat – ha a piaci szereplők hozam, likviditási és kockázati preferenciái nem változnak – elsősorban a termék piacának

Nettó jelenérték

Nettó jelenérték (NPV)

Beruházások értékelése során gyakran alkalmazott különbség jellegű mutató, ami azt fejezi ki, hogy a beruházás teljes élettartama alatt képződő pénzáramok diszkontált összegéből levonva a kezdő pénzáramot, mekkora nettó jövedelem (hozam) képződik.

NPV = -C0+∑(Ct/(1+r)t)

A nettó jelenérték szabály alkalmazása esetén azok a beruházások fogadhatók el, amelyek nettó jelenértéke pozitív.

A nettó jelenérték döntési szabály előnye:

Figyelembe veszi mind a pénzáramok nagyságát, mind azok időbeli alakulását a beruházás teljes élettartama alatt. A nettó jelenérték kizárólag a beruházásokból várhatóan visszaáramló jövedelmektől és a befektetéseknek a tőkepiacon kialakult jövedelmezőségi szintjétől függ. A különböző beruházási javaslatokkal kapcsolatos pénzáramlások ill. nettó jelenértékük összeadható, mert minden pénzáramlást mai pénzben mérünk. A legjobb döntési szabály az egymást kölcsönösen kizáró beruházások rangsorolására. A leginkább biztosítja a tulajdonosok (részvényesek) vagyonának gyarapodását.

A nettó jelenérték döntési szabály hátránya:

Erőforrás korlát esetén alkalmazása nem biztosítja a maximális vagyonnövekedést Nehéz megérteni a nettó jelenérték pénzösszegek pontos jelentését.

Megtérülési idő

A megtérülési idő arra ad választ, hogy hány év alatt kapjuk vissza az eredetileg befektetett pénzünket a beruházás eredményeként képződő jövedelmekből.

(Kezdő befektetés összege/Várható évi jövedelem) vagy (Beruházási ráfordítás/Átlagos nyereség)

Ha az évi várható jövedelmek nem azonosak, akkor meg kell keresni azt az időpontot, amikor a halmozott jövedelmek éppen megegyeznek a kezdő befektetés összegével.

Ha a megtérülési időt használjuk döntési kritériumként, akkor ahhoz, hogy döntéseinkben következetesek legyünk, meg kell határoznunk egy általunk megkövetelt megtérülési időt.

A megtérülési idő alkalmazásának előnyei:

egyszerű kiszámítani, és könnyű megérteni bizonyos szempontból információt nyújt a javasolt beruházások kockázatáról előnyben részesíti a likviditást

A megtérülési idő alkalmazásának hátrányai:

nem veszi figyelembe a pénz időértékét a megengedhető maximális megtérülési idő meghatározása erősen szubjektív nem méri a beruházási javaslat jövedelmezőségét, és figyelmen kívül hagyja, hogy a megtérülési idő után mekkora hozamok képződnek és meddig a cég számára fontos távlati szempontok háttérbe szorulnak

Diszkontált megtérülési idő: azt fejezi ki, hogy hány évig kell a beruházásnak működnie, hogy a nettó jelenérték szempontjából értelmezhető, ésszerű legyen. Hány év diszkontált jövedelméből térül meg az eredetileg befektetett tőke.

Megtérülések száma = összes nyereség /

Beruházás

A beruházás kapacitás pótlására vagy bővítésére irányuló műszaki-gazdasági tevékenység. Beruházással tárgyi eszközt hozunk létre, így azok hosszú távon befolyásolják a jövedelmezőséget. A beruházási döntéseket műszaki-gazdaságossági számításokkal kell alátámasztani.

A beruházási döntések a vállalati pénzügyek egyik legfontosabb területét jelentik.

A legalapvetőbb döntés, amit egy cégnek meg kell hoznia, az az általa kínált termékek és szolgáltatások jövőbeni választékára, struktúrájára vonatkozik. A beruházási döntés stratégiai eszköz-allokáció.

A vállalatok azzal a céllal fektetnek be tőkét különféle eszközökbe, hogy jövedelemre tegyenek szert, és ennek révén gyarapítsák vagyonukat.

A vállalatok a beruházási javaslatokat többféle szempontból vizsgálják. A műszaki szakembereket elsősorban az eszközök fizikai-műszaki paraméterei érdeklik, a számvitelesek főként azt elemzik, hogy mibe kerül a beruházás megvalósítása. A legnehezebb feladat a pénzügyi elemzőké, akiknek azt kell megítélni, hogy mennyit ér a tervezett beruházás.

A beruházásokat sokféle szempont alapján lehet csoportosítani. A beruházások pénzügyi szempontból történő megítéléséhez két ismérvnek van megkülönböztetett szerepe: az egyik a beruházások célja, a másik a beruházási javaslatok (projektek) közötti kapcsolat.

A beruházási javaslatok megszületésének főbb indítékai:

a cég bevételeinek növelése a költségek csökkentése a jogszabályoknak, hatósági előírásoknak való megfelelés az elavult, elhasználódott eszközök pótlása.

A beruházási javaslatok

Örökjáradék

A mindennapi életben olyan pénzügyi eszközökkel is találkozhatunk, amelyek a befektetőknek periódusonként (évente) azonos nagyságú fix jövedelmet (bevételt) ígérnek lényegében az idők végtelenjéig. Pl.:lejárat nélküli kötvények kamata, elsőbbségi részvények osztaléka, biztosítótól származó életjáradék.

A periódusonként egyenlő nagyságú, végtelen számú pénzösszegek sorozatát örökjáradéknak (perpetuity) nevezzük.

PVperp = ∑ [C/(1+r)t] PV = C / r

Növekvő örökjáradék

Az előzőek során évi fix nagyságú pénzösszegeket feltételeztünk. A pénzügyek területén azonban vannak olyan esetek, amikor nem fix, hanem inkább periódusonként növekvő pénzösszegek tekinthetők reálisnak.

PV = C1 / (r-g)

Az évente egyenlő ütemben növekvő pénzáramok végtelen sorozatát növekvő örökjáradéknak nevezzük.

Az örökjáradék felfogható úgy is, mint egy végtelen annuitás.

PV=∑C/(1+r)t vagy PV=C/r

Hitelkockázat

A bankoknak az az alapvető kockázata, hogy a hiteladósok nem tudják visszafizetni a hitelt és a kamatokat lejáratkor, illetve egyáltalán nem fizetnek. Ezt a kockázatot hitelkockázatnak vagy a visszafizetés kockázatának hívjuk. A bankok előzetesen megpróbálják felmérni, hogy a hiteligénylők vissza tudják-e fizetni a hitelt és a kamatokat. Előfordul, hogy tévednek hitelképesség megítélésekor és ezért a hiteltevékenységük során veszteséget szenvednek. Ennek megelőzésére a bankoknak értékelő rendszereket kell készíteniük az adósminősítésre. A túlzottan koncentrált hitelezés, azaz egy hiteladós vagy egy adott szektor nagyarányú meghitelezése a bank bukásához vezethet.

Jelenérték

A legtöbb befektetés gyümölcse csak hosszabb idő alatt érik be, a hozamok a befektetést követő években jelentkeznek, így a befektetőt elsősorban az érdekli, hogy a jövőbeli hozamok értéke nagyobb lesz-e, mint a befektetés érdekében „ma” kifizetett pénzösszeg. Az ilyen típusú problémák megoldása a jelenérték számítással történik.

A jelenérték számítás tehát a jövőben esedékes pénzösszegek jelen időpontra vonatkozó értékének meghatározását jelenti.

A jelenérték nagysága attól a kamatlábtól (megtérülési vagy hozamrátától) függ, ami a hasonló befektetéseken a figyelembe vett időszak alatt elérhető.

PV=C1*(1/(1+r)n)

Az 1/(1+r) a kamattényező reciproka, amit diszkonttényezőnek, diszkontfaktornak is nevezünk. A diszkonttényező azt fejezi ki, hogy a jelenérték hányszorosa valamely jövőbeli időpontban esedékes egységnyi pénzösszegnek.

Mivel a jövőbeli pénzösszegek kevesebbet érnek, ezért le kell értékelni azokat ahhoz, hogy a mai egyenértéküket, azaz jelenértéküket megkapjuk. A jelenérték számítás a diszkontálás módszerén alapul, ami a kamatszámítással ellentétes irányú művelet. A diszkontálásnál használatos kamatlábat diszkontrátának nevezik.

A befektetések hozama általában nem egyetlen évben képződik, hanem több éven keresztül. A hosszabb időtartam alatt várható jövőbeni pénzösszegek együttes jelenértékét általános alakban a következők szerint írhatjuk fel:

PV=ΣCt/(1+r)t

Arra a kérdésre, hogy megéri-e ma befektetni az adott