Pénzpiac

A pénzpiac a rövidlejáratú pénz-, és hitelműveletek piaca, amely mindig bankszerűen működik, mivel a pénzügyi műveletek megvalósítását a bankok (hitelintézetek) valósítják meg. Forrásként a rövidlejáratú megtakarításokat alkalmazza. A pénzpiacon megjelenő eszközök: váltók, kincstárjegy, rövidlejáratú bankbetét és bankhitel, rövidlejáratú letéti jegy, stb.

OTC

A tőzsdén kívüli kereskedés legjelentősebb részét az úgynevezett pulton keresztüli kereskedés jelenti, ez az OTC. Az OTC piacon nincsenek olyan szigorú bekerülési szabályok, mint a tőzsdéken, ezt a piacot szokták nem szabályozott piacként is említeni. A tőzsdén kívüli kereskedés másik megjelenési formája a harmadik piac. Itt nem szervezett formában tőzsdén jegyzett értékpapírokkal kereskednek tőzsdén kívül.

Spot ügylet

A legegyszerűbb ügylet a spot (azonnali, prompt). Ekkor az ügylet résztvevői az ügyletkötés során meghatározott árfolyamon cserélik devizájukat másik devizára, és a kiegyenlítést a kötést követő második munkanapra vállalják. Az azonnali ügyletek megkötésekor azonnali, spot árfolyamot alkalmaznak, ennek nagyságára több tényező változásai gyakorolnak hatást: gazdasági tényezők, politikai és pszichológiai tényezők, jegybanki eszközök, szabályozás változása, egyéb feltételek (intervenciók, árfolyamok mozgása az intervenciós sávban).

Határidős vagy terminügylet

Az áruszállítás, illetve az ellenérték kiegyenlítése az ügyletkötés időpontjában meghatározottan későbbi időpontban történik. Forward és futures ügyletek: mindkét ügylet esetében egyidejűleg jelenik meg a felek joga és kötelezettsége.

Forward ügyletek: a bankközi devizapiac műveletei. Az ügyletek nem szabványosítottak, a felek telefonon, faxon kötik őket. Az ügyletkötés fix rövidlejáratú hitelek esetében 1, 2, 3, 4, hetes időszakra szólhat, de lehet hosszú távú is (1 – 12 hónap). Jellemzőjük, hogy meghatározott időszakra, de nem meghatározott időpontra kötik.

Futures ügyletek: olyan jogilag kötelező határidős ügyletek, amelyeknél a felek előre meghatározott mennyiségű és minőségű áru, előre rögzített áron, előre meghatározott jövőbeni napon történő átadására, vagy átvételére szerződnek. Az ügyletek lehetnek valutatermin és kamattermin ügyletek.

Összehasonlításuk:

Forward Futures Kereskedés: Kkevés vevő és eladó Sok eladó és sok vevő Az üzlet volumene Egyéni igények szerint Standardizált Teljesítés dátuma Flexibilis Standardizált Ügylet díja Vételi és eladási ár különbsége Ügynöki díj Biztonsági letét Nincs Alacsony Árfolyam Ügyfelenként eltérhet Mindenki számára azonos Klíring Nincs különklíringház Naponta Árfolyamváltozás Nincs napi limit Korlátozott Piac helye Világ minden táján Meghatározott helyen Kockázat viselője Másik fél A klíringház Üzlet felmondása Eredeti ügyfélnél A piacon A hitelforrásokat Igénybeveszi Nem veszi igénybe Ügyfelek Ismerik egymást Nem ismerik egymást Kik vehetik igénybe Nagy ügyfelek

Arbitrage (arbitrázs)

Az ár-, ill. árfolyam és kamatkülönbségek kihasználására azonos árufajtában fennálló egyidőben való jegyzések esetében alkalmazott ügyletfajta. Ez az ügylet a különböző piacokon, egyidőben megvalósuló párhuzamos vételt és eladást jelent. A földrajzilag szétszórt piacokat ez az ügylet összekapcsolja, miközben a kiegyenlítődés irányában mozgatja az árakat, árfolyamokat vagy kamatokat.

Az arbitrage feladatai szerint két csoportra osztható: – kiegyenlítési arbitrage: az arbitőr a különböző piacokon adott időpontban jegyzett árfolyamok alapján kiválasztja azt a piacot, ahol a számára szükséges valutát legkedvezőbben tudja megvásárolni – különbözeti arbitrage: az arbitőr célja a kockázatmentes árfolyamnyereség megszerzése.

Az arbitrage lebonyolítását alapul véve a következő a csoportosítás: – közvetlen arbitrage: ha az arbitőr két piac közötti árfolyameltérést használ ki – közvetett arbitrage: három vagy több piacon kialakuló árfolyamkülönbség kihasználása – konverziós arbitrage: eredmény minél jelentősebb mértéke a cél.

Az arbitrage még egy csoportot jelent, ez a kamatlábak és a devizaárfolyamok összhangját teremti meg: – háromvalutás arbitrage: keresztárfolyamok felhasználásával egyensúlyi árfolyam kialakulását teszi lehetővé – kamatarbitrage: egyensúlyban tartja az azonos időtartamú, de különböző valutákban fennálló hitelek kamatlábait – forward/forward arbitrage: prompthitelek és árfolyamhitel árfolyamát egyensúlyban tartja

Spekuláns

A spekuláns (trader) az árfolyamok és a kamatlábak változására vonatkozó várakozásai alapján köt ügyletet. Az árfolyam emelkedésre számító spekuláns hausse ügyletet köt, őt nevezzük hausse – spekulánsnak vagy haussernek. A baisse ügyletet kötő az árak, árfolyamok csökkenésére számít, így a jelen időpontban elad, mert arra számít, hogy a későbbi időpontban alacsonyabb áron tud vásárolni ilyen terméket, és nyereséget realizál. Vannak scalperek (néhány perc elteltével zárják nyitott pozícióikat); napi spekulánsok (nap végén zárják pozícióikat); trend spekulánsok (gyakran évekig is fenntartják pozícióikat).

Opció

Opció alkalmazására áru, deviza és értékpapírok esetében van lehetőség. Az ügylet jog megszerzésére irányul, joggal való kereskedést jelent. Az opciós ügylet esetében az opció eladójának (kiírójának – writer) van kötelezettsége, ő vállalja opciós díj fejében a szerződés szerinti teljesítést. Az opciós díj a vevőnek (birtokosnak – holder) jogot ad a szerződésben foglaltak érvényesítésére, de számára ez kötelezettséggel nem jár. Az egyszerű opciós ügylet lehet vételi vagy eladási ügylet.

A vételi opció (call option) birtokosa jogot szerez arra, hogy rögzített áron, az úgynevezett kötési vagy érvényesítési áron, előre meghatározott összeget megvásároljon, vagy csak a lejárat napján vagy napjáig bármikor; vagy elálljon az ügylettől. Az eladási opció (put option) a vevő jogot szerez, hogy adott összegű devizát adott árfolyamon eladjon az opciós időszakban, vagy az opciós időszak utolsó napján. Az egyszerű opciós ügyletek mellett mód van a kettős opcióra, ez a vételi és az eladási opció kombinációját jelenti. A devizaopciós ügyletek kereskedelme két színtéren történik, a devizatőzsdén, és a bankok egymás közti kereskedelme, illetve a bankok és ügyfeleik közötti kereskedelem formájában. Az opciók lehetnek európai típusúak és amerikai típusúak.

Az opciós díj több tényező függvényeként jelenik meg: belső érték, időérték, deviza árfolyamváltozása, kereslet és kínálat alakulása.

Swap

A swap ügyletek cserét valósítanak meg. Két ügylet összekapcsolásával jönnek létre: spot vásárlás és határidős eladás; spot eladás és határidős vásárlás. A swap ügyletek jelentős része közép-, és hosszúlejáratú csere. A pénzpiacokon leggyakoribb formákat jelentik a következők: kamatláb swap (két résztvevő kicseréli egymás között különböző jellegű kamatbevételeit); deviza swap (az alapösszeget le kell szállítani, ez az ügylet az árfolyamkockázatok kiküszöbölésére teremt lehetőséget). Egyik megoldási lehetőség, hogy a cég a piacon alacsonyabb kamatozású devizanemben veszi igénybe a szükséges hitelt, majd átváltja a számára szükséges devizára. Másik megoldás, hogy a pénzt felvevő átválthatja pénzét más devizára, de az egyes évek során a visszafizetendő kamatösszegek az eltérő határidős árakból adódóan különböznek majd.

Befektetési kockázat

Értékpapírt általában két okból vásárolnak a befektetők: az értékpapír birtoklásából származó bevételek biztosítása (kamat, osztalék, piaci értékkel bíró jog, stb.) és az értékpapír eladásából származó bevétel elérése miatt. Mivel a bevételek a jövőben képződnek, nagyságuk nem látható mindig biztosan előre. Ráadásul az inflációt is figyelembe véve a jelenlegi pénz vásárlóereje általában nagyobb, mint a jövőbeni pénzé, ezért a várható, pénzben mért (nominális) bevételek valódi értékét csak bizonytalanul tudjuk meghatározni. Részben e bizonytalanságok okozzák a befektetések kockázatát. Eltérő értékpapírok esetében nem azonosak a kockázatot meghatározó tényezők.

A befektető azonban nem egyszerűen csak a pénzét adja kölcsön, hanem a befektetés formájától, illetve a kibocsátótól függő mértékű kockázatot is vállal, ezért a kamatokban nem csak a pénz használatáról történő lemondás ára jelenik meg, hanem a kockázat vállalásának az ára, a kockázati prémium is. Így összességében a pénz ára mellett a kockázati prémium alakulása is befolyásolja a kamatok szintjét. Az állampapírok kockázata nagyon alacsony (hiszen az állam olyan eszközökkel rendelkezik, többek között az adók emelése révén, amelyek szinte kizárják az állam fizetési kötelezettségei nem teljesülésének a lehetőségét), emiatt a legtöbb esetben az állampapírok, államkötvények, kincstárjegyek kamatát, illetve hozamát használják, olyan referenciamutatóként, amelyhez képest az ugyanolyan lejáratú, de kockázatosabb befektetések kamata,

Kollektív befektetések

A befektetési kockázat csökkentésének egy módja, amiben a befektetések kiválasztását és lebonyolítását intézményi befektetőkre, az úgynevezett kollektív befektető szervezetekre bízzuk. A kollektív befektetők (befektetési alapok, nyugdíjpénztárak) a befektetők megtakarításait összegyűjtve, a meghirdetett befektetési politikának megfelelően döntenek a befektető helyett arról, hogy mely értékpapírt érdemes megvásárolni vagy eladni. Mivel a kollektív befektetők szigorúan tiszteletben tartott befektetési politika alapján működnek, a kollektív befektető kiválasztásában meghatározóvá válik az a befektetési kör is, amelynek piaci kockázatát a kollektív befektetőn keresztül a befektető felvállalja. A befektetőnek jutó hozam a kollektív befektető költségeinek levonása után a befektetések hozamából a befektetőre befektetésével arányosan jutó rész. Így szinte automatikusan megvalósul a diverzifikáció, s a befektető megszabadul az egyes befektetések értékelésének, a befektetési döntések meghozatalának és a befektetések gondozásának fáradságos és kockázattal is járó feladatától. Másrészt a kollektív befektetési szervezetek működési költségei csökkentik a befektetőnek jutó hozamot, a megtakarításának felhasználásával magvalósított befektetések hozamából csak egy kisebb rész jut neki.