Neoklasszikus növekedési modell

A gazdasági növekedés modelljei azt vizsgálják, hogyan mehet végbe növekedés az egyensúly fennmaradása mellett.

A keynesi típusú növekedési modellek megjelenésével azonnal megindult azok neoklasszikus bírálata és a bírálatok nyomán alakultak ki a neoklasszikus növekedési elméletek.

A termelés növekményének nagysága szerintük a műszaki haladásnak a függvénye. A kereslet szinte meg sem jelenik a neoklasszikus modellekben. A neoklasszikus növekedéselméletek valamilyen típusú termelési függvényre épülnek. A termelési tényezők kapcsolódásait és a termelést makroszinten vizsgálják, a termelési függvény, így nem a vállalati technológiát tükröző összefüggést mutatja, hanem nemzetgazdasági szinten keres összefüggést a növekedési tényezők és a termelés alakulása között. Ezért nevezzük ezeket aggregált termelési függvényeknek.

A helyettesítés határrátája módosul a termelési függvény megváltoztatásával. Az új műszaki eljárás módosítja a termelési függvényt, ezzel megváltoznak a határtermelékenységek is bármely tőke-munka arány esetén. A neoklasszikusok növekedési modellekben az egzogén módon beépített műszaki haladásnak két típusát különböztetik meg: a semleges és a nem semleges műszaki haladást.

A műszaki haladás semlegessége azt jelenti, hogy ezek közül az arányok közül egyik vagy másik a műszaki haladás dacára változatlan marad. Az egy főre jutó termelés növekedése tehát két hatás eredménye: a helyettesítési hatásé és a műszaki hatásé.

A növekedési ütem Solow szerint a műszaki haladás ütemével plusz a két tényező növekedési ütemének termelési rugalmasságukkal súlyozott összegével egyenlő.

Solow szerint is van ideális növekedés. Ez olyan társadalmi-gazdasági állapot, amikor a népesség növekedési üteme állandó, a műszaki haladás semleges és a termelési tényezők parciális termelési rugalmassága állandó. A neoklasszikus termelési modellek is egyoldalúak. Miközben a kínálati oldalt kínos alapossággal analizálták, szinte teljesen megfeledkeztek a keresleti oldalról. Nem véletlen ez, hiszen a neoklasszikusok dogmája szerint az egyensúly tartós és a piac által biztosított, a kereslet tehát nem lehet a növekedés korlátja.