Munkaerő piaci folyamatok

Az európai munkaerőpiac az 1970-es évek óta állandó gondokkal küzd. A munkanélküliségi ráta a felnőtt népességre vetítve 10% körüli. Ennél jóval rosszabb (20%-os) és sokkal veszélyesebb következményekkel jár az ifjúsági (15-25 éves korig) ráta.

A harminc éve tartó foglalkoztatási gondok, a munkaügyi kapcsolatok „amerikanizálódása”, a munkaügyi szabályozás nemzeti hatáskörből való kikerülése mind arra utalnak, hogy végérvényesen átalakul Európa munkaerőpiaca.

Két hosszú távú trend feltartóztathatatlannak látszik:

1.   Az amerikai individualista és az európai szociális piacgazdaság markánsan eltérő értékei a munkaerőpiacon még látványosabban ütköznek, mint a gazdaság más területein. 100 éve szilárdnak hitt értékek feladására kényszerülnek az európai országok. A jóléti,  “gondoskodó” állam,  mely az európai szociális piacgazdaság lényege fokozatosan eltűnik.

A munkaerőpiac “amerikanizálódásának” – azaz az egyének önmagukról való gondoskodási kényszerének – oka a munkaerőpiacon az európai vállalatok és kormányok azon törekvése, hogy megőrizzék illetve javítsák versenyképességüket amerikai versenytársaikkal szemben.

A versenyképesség megőrzésének legegyszerűbb módszere a munkaerő-költségek leszorítása, ugyanis az amerikai versenyelőny oka közvetve az európai differenciálatlan “jó élet”, a relatíve magas bérszínvonal és a szociális juttatások magas színvonala. Az Európai Unió kétarcúsága talán ebben a kérdéskörben a leglátványosabb.

Minden fontos dokumentumban ugyanis deklarálja a szociális védelem szükségességét, a szociális védőháló erősítését, a gazdasági valóságban azonban nem lép fel a bérek folyamatos leszorítása ellen a nemzetközi versenyképesség fokozása érdekében. Az általános liberalizáció mintha nem érvényesülne a munkaerőpiacon. Szinte minden állam erőteljesen védi saját munkaerőpiacát a beáramlóktól.

2.   A második hosszútávra ható változás a munkafeltételek és munkakörülményekben bekövetkező módosulás. Az atipikus foglalkoztatási formák (a bedolgozás, a részmunkaidős foglalkoztatás, az alkalmi munka, az önfoglalkoztatás) terjedése feltartóztathatatlan. Ez összefüggésben van az előzővel, hiszen ezeknek a formáknak közös jellemzője, hogy alkalmazásuknál kisebb a cégek kötelezettsége a  munkaerővel szemben, kiszolgáltatottabb a munkavállalói oldal. Ezek a formák flexibilissé teszik a cégek humánerőforrás gazdálkodását, lehetővé teszik, hogy a termeléshez jobban alkalmazkodjon. Az egyén oldaláról viszont állandó a bizonytalanság, folyamatos a stressz helyzet. 1994-ben már a foglalkoztatottak 40% volt ilyen módon alkalmazva.

Az említett két tendencia következményeként minden országban nő fekete gazdaság, fokozódik a feszültség az etnikumok között, a munkanélküli fiatalok radikalizálódnak ezért a nemzetállamok egyre erőteljesebben védik saját munkaerőpiacaikat. A nyugat-európai országok munkaerőpiaci problémái két folyamat eredményeképpen tovább erősödnek.

  • A kelet-európai munkaerő nyugatra vándorlása – migráció
  • A nyugat-európai termelés keletre vándorlása – relokáció

Önnek mi a véleménye?