Az európai munkaerőpiac az 1970-es évek óta állandó gondokkal küzd. A munkanélküliségi ráta a felnőtt népességre vetítve 10% körüli. Ennél jóval rosszabb (20%-os) és sokkal veszélyesebb következményekkel jár az ifjúsági (15-25 éves korig) ráta.
A harminc éve tartó foglalkoztatási gondok, a munkaügyi kapcsolatok „amerikanizálódása”, a munkaügyi szabályozás nemzeti hatáskörből való kikerülése mind arra utalnak, hogy végérvényesen átalakul Európa munkaerőpiaca.
Két hosszú távú trend feltartóztathatatlannak látszik:
1. Az amerikai individualista és az európai szociális piacgazdaság markánsan eltérő értékei a munkaerőpiacon még látványosabban ütköznek, mint a gazdaság más területein. 100 éve szilárdnak hitt értékek feladására kényszerülnek az európai országok. A jóléti, “gondoskodó” állam, mely az európai szociális piacgazdaság lényege fokozatosan eltűnik.
A munkaerőpiac “amerikanizálódásának” – azaz az egyének önmagukról való gondoskodási kényszerének – oka a munkaerőpiacon az európai vállalatok és kormányok azon törekvése, hogy megőrizzék illetve javítsák versenyképességüket amerikai versenytársaikkal szemben.
A versenyképesség megőrzésének legegyszerűbb módszere a munkaerő-költségek leszorítása, ugyanis az amerikai versenyelőny oka közvetve az európai differenciálatlan “jó élet”, a relatíve magas bérszínvonal és a szociális juttatások magas színvonala. Az Európai Unió kétarcúsága talán ebben a kérdéskörben a leglátványosabb.
Minden fontos dokumentumban ugyanis deklarálja a szociális védelem szükségességét, a szociális védőháló erősítését, a gazdasági valóságban azonban nem lép fel a bérek folyamatos leszorítása ellen a nemzetközi versenyképesség fokozása érdekében. Az általános liberalizáció mintha nem érvényesülne a munkaerőpiacon. Szinte minden állam erőteljesen védi saját munkaerőpiacát a beáramlóktól.
2. A második hosszútávra ható változás a munkafeltételek és munkakörülményekben bekövetkező módosulás. Az atipikus foglalkoztatási formák (a bedolgozás, a részmunkaidős foglalkoztatás, az alkalmi munka, az önfoglalkoztatás) terjedése feltartóztathatatlan. Ez összefüggésben van az előzővel, hiszen ezeknek a formáknak közös jellemzője, hogy alkalmazásuknál kisebb a cégek kötelezettsége a munkaerővel szemben, kiszolgáltatottabb a munkavállalói oldal. Ezek a formák flexibilissé teszik a cégek humánerőforrás gazdálkodását, lehetővé teszik, hogy a termeléshez jobban alkalmazkodjon. Az egyén oldaláról viszont állandó a bizonytalanság, folyamatos a stressz helyzet. 1994-ben már a foglalkoztatottak 40% volt ilyen módon alkalmazva.
Az említett két tendencia következményeként minden országban nő fekete gazdaság, fokozódik a feszültség az etnikumok között, a munkanélküli fiatalok radikalizálódnak ezért a nemzetállamok egyre erőteljesebben védik saját munkaerőpiacaikat. A nyugat-európai országok munkaerőpiaci problémái két folyamat eredményeképpen tovább erősödnek.
- A kelet-európai munkaerő nyugatra vándorlása – migráció
- A nyugat-európai termelés keletre vándorlása – relokáció
Önnek mi a véleménye?
You must be logged in to post a comment.