Statikus mérlegelmélet:
- Megalkotója: Nicklisch.
- Elsődleges feladat: a vállalati vagyon meghatározása.
- Az eredmény megállapítását csak másodlagosnak tekinti, ha a vagyon reális értékelése megtörtént, akkor ebből adódik a reális eredményérték is.
- Jellemzői:
- elsősorban a vagyon összetételét és beszerzését mutatja meg,
- adott időszak eredménye: a vagyoni helyzet változása,
- vagyontárgyak = likvidációs tételek, úgy értékeli, hogy az adott időpontra vonatkozóan mennyit ér a vagyon, értékesítési szempontból
(napi eladási árat alkalmaz)
- Érdeme: első igazi mérlegséma, amely az eszköz – forrás csoportokat megfelelően csoportosította
- Fő szerkezetét ma is használjuk:
Eszköz – 1. csoport: Befektetett vagyon | Forrás – 1. csoport: Tőke (eredmény nélkül) |
Eszköz – 2. csoport: Forgóvagyon | Forrás – 2. csoport: Tartalékok |
Eszköz – 3. csoport: Egyéb vagyonelemek | Forrás – 3. csoport: Kötelezettségek |
Eszköz – 4. csoport: Tiszta veszteség | Forrás – 4. csoport: Egyéb tehertételek |
Forrás – 5. csoport: Tiszta nyereség |
- Probléma: a tevékenység eredménye szempontjából téves információt ad, egyben mutatja ki a realizált és a nem realizált eredménytételeket.
- Hügli továbbfejlesztette: realizált és nem realizált eredményre bontotta, de az összetétel nem derül ki a statikus mérlegből.
Dinamikus mérlegelmélet:
- Megalkotója: Schmalenbach (1919).
- Az eszközöket – forrásokat még el nem számolt ráfordításként, illetve teljesítményként értékeli.
- Alapelve: ha minden eszközt – forrást felhasználnánk, illetve teljesítésre kerülne, akkor nem lenne szükség mérlegre és Eredmény = S Bevétel – S Ráfordítás lenne.
- Célkitűzése: időben elkülönítse a bevételeket – ráfordításokat, minden időszak realizált eredményét mutassa ki. A hangsúly az eredmény minél pontosabb megállapításán van, ezen belül is különbséget tesz a realizált (csak ez az eredmény) és nem realizált eredmény között.
- Erényei:
- bevezeti az eredmény időbeli megosztását,
- az eredményt megpróbálja tényezők szerint kimutatni.
- Két alapelv:
- Folytonosság elve: minden teljesítményt és ráfordítást el kell számolni a már lezárt időszakra, vagy elő kell jegyezni a következő időszakot illető, terhelő tételeket.
- Egybevágóság elve: az egyes időszakok eredménytételeinek meg kell egyeznie a vállalkozás összesített eredményével.
- Alkalmazott értékelési eljárások:
- Beszerzési ár (előállítási költség): de ha a napi beszerzési ár (pótlási költség) kisebb a könyv szerinti értéknél, akkor az óvatosság elve alapján csak az alacsonyabb értéken vehető figyelembe (lásd Szt.-ben a vásárolt, illetve saját termelésű készletek értékelése).
- Kétfajta mérleget készít:
- Eredménymérleg
- Vagyonmérleg
- Eredménymérleg:
Ráfordítások | Teljesítmények |
R/1) Ráfordítás most, kiadás most | T/1) Hozam most, bevétel most |
R/2) Ráfordítás most, kiadás előbb | T/2) Hozam most, bevétel előbb |
R/3) Ráfordítás most, kiadás később | T/3) Hozam most, bevétel később |
R/4) Ráfordítás most, hozam most | T/4) Hozam most, ráfordítás most |
R/5) Ráfordítás most, hozam előbb | T/5) Hozam most, ráfordítás előbb |
R/6) Ráfordítás most, hozam később | T/6) Hozam most, ráfordítás később |
R/7) Eredmény – Nyereség | T/7) Eredmény – Veszteség |
- Tartalmuk:
- R/1) Kifizeti és most fel is használja (anyagköltség).
- R/2) Most használják fel, de a pénzkiadás már korábban megtörtént (értékcsökkenés).
- R/3) Most használják fel, de csak később kell kifizetni.
- R/4) Saját termelésű készletek, amit már előállítottak és értékesítettek is a tárgyidőszakban.
- R/5) Most felmerülő, de korábbi időszakot terhelő ráfordítás.
- R/6) Következő időszakok várható veszteségét ellentételező tételek (céltartalékok).
- T/1) Tárgyidőszaki előállítás és értékesítés is.
- T/2) Most teljesíti, de a pénz már korábban befolyt (vevőelőlegre kiszállítás).
- T/3) Most teljesíti, de a pénz csak később folyik be (vevőállomány; el nem adott STK).
- T/4) Továbbfelhasznált saját előállítású félkész termékek.
- T/5) Most realizálódó, de korábbi időszakot illető hozam (időbeli elhatárolások).
- T/6) Saját előállítású eszköz, ami csak a következő időszakban kerül alkalmazásra.
- R/7) és T/7) Bruttó módon állapítja meg az eredményt.
- Vagyonmérleg:
Aktívák | Passzívák |
A/1) Likvid eszközök | P/1) Saját tőke |
A/2) Kiadás, még nem ráfordítás | P/2) Ráfordítás, még nem kiadás |
A/3) Kiadás, még nem bevétel | P/3) Bevétel, még nem kiadás |
A/4) Hozam, még nem ráfordítás | P/4) Ráfordítás, még nem hozam |
A/5) Hozam, még nem bevétel | P/5) Bevétel, még nem hozam |
A/6) Eredmény – Veszteség | P/6) Eredmény – Nyereség |
- Tartalmuk:
- A/1) Elsősorban pénzeszközök.
- A/2) Eszköz-beszerzés a tárgyidőszakban, de még nem használták fel a termelés érdekében.
- A/3) Pénzkifizetés, ami később pénzként fog megjelenni. (adott kölcsönök), illetve eszköz-beszerzés, ami változatlan formában kerül továbbértékesítésre (kereskedelmi áruk).
- A/4) Saját előállítású eszköz, a termelés érdekében később fogja felhasználni.
- A/5) Tárgyidőszakban előállított, de még el nem adott STK, illetve tárgyidőszaki értékesítésnek pénzügyileg még nem rendezett része (vevők).
- P/1) Tulajdonosok által rendelkezésre bocsátott tőke.
- P/2) Tárgyidőszaki eszköz-felhasználás, aminek pénzügyi rendezése még nem történt meg (szállítók).
- P/3) Pénzbevétel, amit a vállalkozás pénzkiadásként fog megtéríteni (hitelek).
- P/4) Jövőbeli ráfordítások egyenletes elosztását segítő eszközök (céltartalékok).
- P/5) Pénzbevétel, amit a vállalkozás a következő időszakban fog ellentételezni (kapott előlegek).
Pagatorikus mérlegelmélet:
- Megalkotója: Kosiol (svájci bankár). Alapelveiben egyetért a Dinamikus elmélettel.
- Különbség:
- a Dinamikus elmélet a termelési folyamatból indult ki,
- a Pagatorikus elmélet a pénzfolyamatokból közelíti meg.
- Lényege:
- Eredmény = pénzmozgások egyenlege (pénzbevételek és pénzkiadások különbsége), csak pénzügyileg realizált eredmény mutatható ki.
- Érdeme: a vállalkozás pénzügyi helyzetének megítélését ez tette először lehetővé.
Organikus mérlegelmélet:
- Megalkotója: Schmidt (német).
- Új szemlélet: minden vállalkozást úgy kell tekinteni, mint a gazdasági élet egy sejtjét. Az összes mérleggel szembeni követelményt egyesíti:
- határozza meg a vállalkozás reális vagyonértékét, Statikus vagyonmérleget készít;
- határozza meg minél pontosabban az eredményt, Dinamikus eredménymérleget készít;
- különüljön el az eredményből az infláció miatti „látszateredmény”, ezt ne oszthassák szét a tulajdonosok között.
- Bevezette a tételek kettős értékelésének szabályát:
- múltbeli érték: beszerzési / előállítási költség,
- napi utánpótlási / eladási ár.
- A realizált és nem realizált eredménytételek különválaszthatók.
- A realizált eredmény két része:
- tiszta forgalmi eredmény: (organikus eredmény): eladási ár és utánpótlási ár különbsége,
- inflációból származó látszateredmény: jelenérték és múltbeli érték (utánpótlási és beszerzési ár) különbsége.
- Hátránya: komplikált értékelési különbözetek, nem terjedt el.
Eudinamikus mérlegelmélet:
- Megalkotója: Sommerfeld.
- Speciális esetben, jelentős inflációs tendenciák esetén, ha a pénz nem megfelelő értékmérő.
- Nem csak értékben, hanem naturáliákban is elkészíti a mérleget,
általában a vállalkozás fő termékében mér. - Csak a realizált eredményt mutatja ki, akkor realizálódott, ha a Pénz – áru – pénz körforgás befejeződött.
- Nyereség: ha a befolyt pénzből újra meg tudja venni a terméket a pénz beérkezésének időpontjában.
- Például: 100 pénzért vett (10 pénz/db áron) 10 db árut, amit eladott 200 pénzért (20 pénz/db-ért).
- Nyereség nem 10x(20-10)=100 pénz, mert az infláció jelentős.
- Ha eladáskor csak 19 pénz/db áron lehet utánpótolni, a nyereség csak 10x(20-19)=10 pénz!
Önnek mi a véleménye?
You must be logged in to post a comment.