Komparatív előny

A termelékenységi hátrányban lévő ország lemaradása nem minden termék esetében azonos nagyságrendű, így az összmunkaráfordításon belüli ráfordí­tásarányok nem azonosak. Ha az ország azon termékek termelésére és ex­portjára szakosodik, melynek ráfordításaránya a partneréhez képest ked­vezőbb, komparatív előnyt élvez, amit az alábbi példa szemléltet.

Termék         Abszolút ráfordítás                        relatív ráfordítás               fogyasztás

X y < X y < X y
A 1 3 4 25% 75% 100% 4 2
B 2 4 6 33% 67% 100% 4 0,5

A példánkban a „B” ország akkor realizál komparatív előnyt, ha az „y” termékre szakosodik,   mivel   az   összmunkaráfordításnak   csak   67%-át   fordítja   „y” előállítására, s ez kedvezőbb arány, mint „A” ország 75%-os ráfordításaránya. „A” ország pedig hasonló okból x termékre szakosodik (25%-os ráfordításarány ellentétben „B” ország 33% -ával).

Ha az országok külkereskedelmi árucsere nélkül, csak hazai termeléssel akarják az adott példában az összfogyasztásra kerülő terméket előállítani, akkor:

A ország összóraszükséglete (1*4) + (3*2) = 10 óra B ország összóraszükséglete (2*4) + (4*0,5) = 10 óra

A két ország összesen 8x + 2,5y terméket termel.

Ha az említett módon szakosodnak és a fogyasztáshoz szükséges termékeket a külkereskedelmi árucsere segítségével szerzik be, akkor:

„A” ország a 10 órai összmunkát x termékre   fordítja 10 óra/1 óra = 10 db x termék

„B” ország a 10 órai összmunkát y termékre fordítja 10 óra/4 óra = 2,5 db y termék.

A két ország   összesen   10   x  +   2,5   y  terméket  termelt  a   szakosodás következtében.

Ez 2 db x termékkel több, mint a külkereskedelem nélküli esetben.

A nemzetközi szinten létrejött többlettermékből – nyereségből – azonban mind­két félnek részesednie kell, hiszen ezen haszon reményében kereskednek. Azt, hogy milyen arányban részesednek, a mindenkori árviszonyok döntik el.

Ahhoz, hogy jelen példában a csere létrejöjjön és a komparatív hatás mindkét félnél kimutatható legyen, a „B” ország által szállított 2y ára 4x – 6x között kell, hogy legyen.

Abban az esetben, ha:

2y = 7x, azaz „A” országnak 7x-et kellene adnia – amit 7*1 óra = 7 óra alatt állítana elő – a csere már nem érné meg számára, mert a 7 óra alatt nem 2, hanem ennél több y-t is megtermelhetne (7:3 = 2,33).

Abban az esetben, ha 2y = 3x, azaz „B” ország a 2y termékfeleslegéért – amelyet 2*4 = 8 órai munkával állítana elő – csak 3x terméket kapna, akkor ezt a 8 órai munkát x termék gyártására fordítaná (mert ekkor nem 3, hanem 8:2 = 4 db-ot állíthatna elő.)

A leegyszerűsített példából is egyértelmű, hogy a komparatív előnyök reali­zálhatósága liberális kereskedelmet tételez fel.

A valóságban azonban az államok vélt vagy valós nemzetgazdasági érdekből – eltérő intenzitással ugyan, de – beleszólnak a nemzetközi árucsere szabad folyásába. Az állami beavatkozás következtében megváltoznak az árviszonyok, lehetetlenné válik a valódi ráfordításarányok megállapítása.

Önnek mi a véleménye?