Fedezeti költség-számítás

A fedezeti költség-számítás összefoglaló neve azoknak a részköltség-számításon alapuló költség- és eredményszámítási eljárásoknak, amelyek témájukat tekintve öt soron vezetik le az eredményt; kétféle költségcsoporttal számolnak, és az állandó jellegű költséget nem osztják fel a termékekre.

A kétféle költségcsoport:

• Proporcionális jellegű költség:
  • Úgy mozog, mint az árbevétel, mert az fejezi ki a volumenváltozást.
• Fix jellegű költségek:
  • Változatlan marad a volumen változásától. Nem osztja fel a fix, általános költséget a vállalkozás, ha azt akarja megtudni, hogy a sokféle termék közül melyik a gazdaságosabb és melyik a kevésbé gazdaságos.

Az öt soros séma:

• Árbevétel
• Proporcionális jellegű (változó) költségek
• Fedezeti összeg
• Fix jellegű (állandó) költségek
• Eredmény

Árbevétel: nettó árbevétel, amely általános forgalmi adót nem tartalmaz.

Változó költségek:

• Azok a költségek, amelyek a termelés volumenének változásával együtt valamilyen irányban, illetve mértékben változnak:
  • összes közvetlen költség,
  • proporcionális költség,
  • összes közvetlen költség és a gépköltség együttes összege,
  • szűkített önköltség (közvetlen önköltség + üzemi általános költségek).

Állandó költségek:

• Az idő függvényében változnak:
  • számított állandó költség,
  • az összes közvetetten elszámolt általános költség,
  • gépköltség kivételével az összes általános költség,
  • a központi irányítás és az elkülönített költségek együttes összege.

A két költségcsoport alkalmazásának előnye abban rejlik, hogy külön feltételezés hiányában a bázis időszakra támaszkodó számítások esetén:

• a változó költségek változását arányosnak kell tekinteni az árbevétel változásával,
• az állandó költségeket pedig változatlan összeggel kell szerepeltetni.

Az állandó költségek fel nem oszthatósága azt eredményezi, hogy a tevékenység, a termék jövedelmezőségének elbírálása nem az eredmény, hanem a fedezeti összeg, illetve a fedezeti hányad (fedezeti összeg / árbevétel) alapján történik.

A fedezeti költségszámítás alkalmazásának főbb területei:

• Vállalati szintű döntéseknél:
  • A vállalati, gyáregységi, üzemi szintű gyors variációs döntések meghozatalánál olyan esetekben alkalmazzuk, amikor a bázis időszak adataira támaszkodva azt vizsgáljuk, hogy
    • külön árbevétel, illetve kapacitás-kihasználás és előre feltételezett költségváltozás mellett milyen költségösszeg és eredmény tervezhető,
    • különböző nagyságú eredmény eléréséhez bizonyos költségváltozásokat is feltételezve, mennyivel kell az árbevételt, illetve a kapacitáskihasználást változtatni,
    • mekkora árbevételnél van a fedezeti pont, vagyis ahol az eredmény 0 (nulla).
  • Ismert a bevétel volumenváltozás egyik évről a másikra, és a volumenváltozás ismeretében keresem a tervezhető eredményt. (Ismert az első soron a változás az előző évhez képest, és azt keresem, hogy az ötödik soron mi lesz az eredményváltozás.)
  • Ismert az elérendő eredmény, tehát megfogalmazza a vállalat, hogy az előző évhez képest milyen nagyságú eredményre van szük­sége, és keresi hozzá a volumenváltozást. (Ismert az ötödik sor és keresi hozzá azt, hogy az első soron mennyivel kell emelni az értékesítés volumenét, hogy telje­süljön az eredmény elképzelés.)
  • Fedezeti pont számítása: az az árbevételi tömeg, amely mellett a vállalkozás eredménye nulla. (Azért kell ismerni ezt az árbevételi volument, a fedezeti pon­tot, mert addig, amíg ezt el nem éri a vállalkozás, addig a veszteség zónában van, amikor eléri ezt a pontot, attól kezdve az eredmény zónában.)
• Gyártmány-karakterisztika összeállítása:
  • A fedezeti összegből képzett mutatószámok alapján összeállított termékrangsort nevezzük gyártmány karakterisztikának.
  • A vállalkozásnak a gyártmány-karakterisztika számolására szűk­sége van a piaci döntéseihez:
    • műszaki fejlesztési döntésekhez, hiszen azt a termékcso­portot érdemes fejleszteni, ahol a fedezet megfe­lelően növekvő,
    • termelési programok optimalizálásához.
  • Összeállítása:
    • Ki kell számítani a termék fedezeti összegét.
    • Rangsorolási mutatókat kell képezni:
      • fedezeti hányad,
      • a korlátozó tényező egy egységre eső fedezeti összeg
      • korlátozó tényező: az a termelési tényező, amely a vállalat számára termelési, értékesítési korlátot jelent.
    • A rangsorolási mutatók alapján összeállítjuk a termékrangsort, a gyártmánykarakterisztikát.

Fedezeti számítás módszere szerint:

• Proporcionális költségek = arányosan változó költségek: a termelési volumen változásának hatására összegükben viszonylag arányosan változnak.
• Fix költségek = állandó költségek: a termelés volumenének változására összegükben változatlanok maradnak.

A termelés volumenével való kapcsolat szerint (elemzés szempontjából):

• Állandó (fix) költségek: a volumen egy meghatározott nagyságáig változatlanok maradnak. (bérleti díj, raktározási költség, lineáris időarányos értékcsökkenés).
• Változó költségek:
  • arányosan változó proporcionális: volumennel arányosan nőnek a költségek, egységre vetítve fix költségek. Reagálási fok: 1, 1%-os volumen-növekedéshez, hány %-os költség-növekedés tartozik.
  • arány alatt változó degresszív: a volumenváltozás hatására nőnek, de ez a változás kisebb, mint a volumenváltozás. Reagálási fok: 0 < r < 1.
  • arány felett változó progresszív: jobban nőnek, mint a termelési volumen, nagyobb ütemben. Reagálási fok nagyobb 1-nél.

Reagálási fok:

• 1 %-os volumennövekedést, hány %-os költségváltozás kísér.
• Megmutatja, hogy az adott költségcsoportból mennyi a fix költség, és a proporcionális költség
  • r = Költségváltozás %  / Volumenváltozás %.