A biztosítókat több szempont szerint csoportosíthatjuk. Aszerint, hogy a biztosítási szféra mely szintjén tevékenykedik az adott biztosító, megkülönböztethetünk direkt biztosítókat és viszontbiztosítókat. A direkt biztosítók a biztosítási szféra elsődleges biztosítói, ők azok, akik eredetileg elvállalják a különböző dolgok (vagyontárgyak, élet, egészség stb.) biztosítását. A viszontbiztosítók a biztosítók biztosítói, tehát ügyfeleik maguk is biztosítók, s a direkt biztosítók által vállalt kockázatok egy részét vállalják át tőlük. Természetesen egy cég lehet egyszerre direkt biztosító is és viszontbiztosító is. A legnagyobb direkt biztosítók általában viszontbiztosítással is foglalkoznak, de inkább az a jellemző, hogy a konszern egy különálló – professzionális – tagvállalata keretében szervezik meg a viszontbiztosítási tevékenységet, s ez a tagvállalat csak viszontbiztosítással foglalkozik. A legnagyobb viszontbiztosítók általában professzionális, kizárólag viszontbiztosítással foglalkozó biztosítók.
A továbbiakban csak a direkt biztosítók csoportosításával foglalkozunk.
A művelt biztosítási fajták szerinti csoportosítás
A biztosító által művelt biztosítási ágak, illetve fajták szerint a biztosítókat alapvetően két fő csoportba sorolhatjuk:
1. szakosított biztosító,
2. kompozit biztosító.
A szakosított biztosító csak egy biztosítási ággal (például életbiztosítás), vagy csak egy ágon belül néhány biztosítási ágazattal (például gépjármű-biztosítás, tűzbiztosítás, balesetbiztosítás stb.) foglalkoznak. Az EU törvényei csak szakosított biztosítók működését engedélyezik. Ennek fő oka a tartalékok teljes elkülönítésének szükségessége.
A kompozit biztosító a szakosított biztosítóval szemben nem csak egy, hanem több biztosítási ágban is tevékenykedik (például egyszerre élet- és vagyonbiztosító). A kompozit biztosító előnye a szakosítotthoz képest a több lábon állás, az ügyfelek komplex kiszolgálásának a képessége, hátránya viszont, hogy ereje szétforgácsolódhat a különböző biztosítási ágak között, s végül egyiket sem tudja a megfelelő hatékonysággal művelni. A kompozit biztosító is köteles külön kezelni az egyes biztosítási ágak díjbevételeit és tartalékait, azokra külön mérlegeket kell készítenie. Az EU szabályozás szerint azok a biztosítók működhetnek kompozit biztosítóként, akik a kötelező ági szétválasztás előtt már így működtek. A kompozit jelleg inkább a kiszolgálás komplexitását jelenti, mint azt, hogy az egyik ág veszteségeit a másik ág tartalékaiból fedezi a biztosító (ez szigorúan tilos!).
A szakosított biztosítók előretörésével egyidőben olyan biztosítási “csoportok” jönnek létre, ahol egy csoporton belül, különálló vállalat formájában megtalálhatók mindkét biztosítási ág biztosítói, tehát “de jure” szakosított, “de facto” kompozit cégek jönnek létre.
A biztosító tulajdonosa szerinti csoportosítás
A biztosítók tulajdonlása szempontjából két tiszta esetet különböztethetünk meg:
1. kölcsönösségi biztosító,
2. üzleti biztosító (biztosító részvénytársaság).
A kölcsönösségi biztosító esetében a biztosítotti és a tulajdonosi pozíció nem válik el egymástól, vagyis a kölcsönösségi biztosító által biztosított egyén egyben a biztosító tulajdonosa is. Ebből fakad a kölcsönösségi biztosító működésének egyik legfontosabb – a üzleti biztosítótól különböző – jellemvonása: a non-profit jelleg, vagyis, hogy működésének célja nem a profit megszerzése, hanem a tulajdonosok biztosítási igényeinek lehető legcélszerűbb módon való kielégítése. Ilyen kölcsönösségi biztosítónak tekinthetők például a magyar szabályozás szerinti biztosító egyesületek, illetve biztosítási szövetkezetek.
Az üzleti biztosító általában részvénytársaság formájában üzemel, s itt a biztosítotti és a tulajdonosi státusznak nincs semmi köze egymáshoz. Az üzleti biztosító célja, – mint minden részvénytársaságé – a profit megszerzése.
Az üzleti biztosítót és a kölcsönösségi biztosítót is a tulajdonosok által választott vezetés irányítja. Míg azonban az üzleti biztosítónak jellemzően csak néhány (vagy csak néhány fontosabb) tulajdonosa van, addig a kölcsönösségi biztosítónak akár több százezer is lehet. Míg a üzleti biztosító biztosítottjainak meg kell fizetniük a kár várható értékét, a biztosító működési költségeit, és a biztosító profitját is, addig a kölcsönösségi biztosító biztosítottjának (tulajdonosának) csak az első kettőt. Első ránézésre így azt gondolhatnánk, hogy az ügyfél jobban jár, kevesebből “kijön”, ha kölcsönösségi biztosítóhoz fordul a üzleti biztosító helyett. De ez nem feltétlenül igaz. Ennek egyrészt az az oka, hogy piaci körülmények között a kölcsönösségi és az üzleti biztosítók versenye a tarifák kiegyenlítődéséhez vezethet, másrészt a sok tulajdonos miatt a kölcsönösségi biztosítók kevésbé hatékony ellenőrzést tudnak megvalósítani a menedzsment fölött, mint az üzleti biztosítók, ezért azok esetleg, alacsonyabb hatékonysággal, magasabb költséggel dolgoznak.
A kölcsönösségi biztosító a beszedett díjak és a kárkifizetések közötti különbséget (ami az üzleti biztosítónál nyereség, illetve veszteség) szétosztja a tagok között. Ha a díjak nem fedezik az adott évi kárkifizetést, akkor pluszdíjakat vethetnek ki a tagokra. Ezt a üzleti biztosító nem teheti meg. Mondhatjuk azt is, hogy az üzleti biztosítók szigorú kockázatfelosztó rendszerben működnek. A kölcsönösségi biztosítók működésében azonban megtalálhatók a kárfelosztás elemei is. Ha díjtöbblet van, azt a kölcsönösségi biztosítók szétosztják a tagok között. A szétosztásnak többféle módja lehet. Az egyik legkedveltebb, hogy a többletet beszámítják a következő évi díjba, tehát az esedékes díj emiatt csökkenhet.
Egyéb biztosítók
Az eddigiek szerinti osztályozás azonban nem fedi le teljesen a létező összes biztosító intézményt.
A létező speciális biztosító intézmények közül néhányat külön is szeretnénk megemlíteni. Amerikában és egyes európai országokban a nagy transznacionális vállalatoknál nagyon elterjedtek az ún. “captive” (fogoly) társaságok. Ezeket a Föld sok országában működő, sok ezer alkalmazottat foglalkoztató, sok milliárd dollár értékű működő tőkével rendelkező transznacionális vállalatok alapítják, hogy biztosítási igényüket saját maguk oldják meg. Magyarán a “captive” társaság tulajdonosa, s egyetlen ügyfele maga a transznacionális vállalat. Ez a forma csak nagyvállalatok esetében kifizetődő, hiszen csak ők rendelkeznek akkora dolgozói létszámmal, illetve olyan sok helyen lévő vagyontárgyakkal, hogy a vállalaton belül működjék a nagy számok törvénye a személy-, illetve vagyonbiztosítások tekintetében.
Általában külön említik a biztosítási egyesületeket és a biztosítópénztárakat. Ezek a kis kölcsönösségi biztosítóknak tekinthető egyesületek különösen népszerűek a mezőgazdaságban, az egészség- és a nyugdíjbiztosítás területén. A mezőgazdaságban – például a különböző állatokra szóló biztosítások esetében – a nagyobb társaságok általában csődöt mondanak, hiszen nagyon nagy az információs aszimmetria az ügyfél javára, aki ezt jól ki tudja használni a biztosító kárára (mindig éppen az a disznó pusztul el, amelyik biztosítva volt). Ezt csak a helyi közösségi kontroll tudja féken tartani, ezért itt a helyi biztosítási egyesület sokkal célszerűbb forma lehet az országos biztosítónál.
Nyugdíj- és egészségpénztárakat általában a munkáltatók alapítanak dolgozóikkal közösen, s a befizetéseket is közösen teljesítik. Ezek a biztosítási szervezetek számszerűleg és díjbevételüket tekintve a legjelentősebbek. Országonként eltérő mértékben, de általában komoly konkurenciát jelentenek az élet- és egészség (betegség-) biztosítóknak. A legtöbb országban nagy adókedvezmények érvényesek rájuk. Vonzerejük a non-profit jelleg, korlátjuk az általában kicsi méret, ami behatárolja a pénztár által nyújtható szolgáltatások körét is. A nyugdíjpénztárak ezért nagyon gyakran csak egyszerű pénzgyűjtő- és befektető szervezetek, s a pénztár tagja számára a nyugdíjba vonuláskor az ott összegyűlt tőkéből egy profi életbiztosítónál vásárolnak nyugdíjjáradékot. Ezekben a pénztárakban sokszor korlátot jelent – a magán-biztosítótársaságokhoz képest – az általában nem professzionális vezetés is.
[Dr. Banyár József: A biztosítás gazdaságtan alapjai]
Önnek mi a véleménye?
You must be logged in to post a comment.