BIS (Nemzetközi Fizetések Bankja)

Nemzetközi Fizetések Bankja (Bank for International Settlements – BIS)

Bár nem a II. világháború után, hanem 1930-ban, a bázeli megállapodás alapján kezdte működését, mégis fontos intézménye a nemzetközi gazdasági rendszernek. Noha a BIS-t a washingtoni intézmények riválisának tekintették, főleg az Egyesült Államok, hamarosan kiderült, hogy olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyekre a Valutaalap, illetve a Világbank nem alkalmas, így a BIS mindvégig rugalmas tevékenységének eredményeként 1950-ben az amerikai vezetés már elvetette a Bank felszámolására vonatkozó korábbi javaslatát.

Az európai gazdasági újjáépítés intézménye az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (Organisation for European Economic Cooperation – OEEC), a majdani OECD elődje lett. A vele együtt létrejött Európai Fizetési Unió un. bankári keze volt a BIS. A Nemzetközi Fizetések Bankja tehát fontos szerepet töltött be a háború utáni nemzetközi pénzügyi életben is. A multilaterális elszámolások megvalósítása volt az az út, amely az európai valuták konvertibilitásának visszaállításához vezetett.

A BIS kiterjedt műveleteket végzett több évtizeden át az aranytartalékokkal. Aranyműveletekkel kapcsolatos, valamint a Valutaalappal összefonódó tevékenysége a hetvenes években erősödött. A nemzetközi pénzügyi rendszer 1976-ban jogilag ugyan kiiktatta az aranyat, ám a Valutaalap tekintélyes aranykészlettel rendelkezett. E készlet egy részét áruba bocsátotta, de az egyébként természetes piaci folyamat ördögi körré torzult. A Valutaalap tagállamai – éppen az arany demonetizálása miatt nem vehettek részt az aranyaukciókon, ugyanakkor jegybankjaik ragaszkodtak a már trónfosztott aranyban lévő tartalékokhoz is, mi több, azokat bővíteni szándékoztak. A BIS tehát részt vett az aranyaukciókon. E tevékenységének köszönhetően minősítette a Valutaalap „holderré” azaz a BIS tartalékolhatta az IMF által kibocsátott tartalék- és fizetési eszközt, az SDR-t.

A Nemzetközi Fizetések Bankjának működési alapelvei, feladatai

A Nemzetközi Fizetések Bankját azzal a céllal hozták létre, hogy működése során elősegítse a különböző jegybankok együttműködését, kialakítsa a nemzetközi pénzügyi műveletek új változatait, valamint a nemzetközi fizetésekben, megbízotti funkcióval közreműködjön. Az alapítási céllal összhangban a Bank feladata a nemzetközi devizapolitikai együttműködés támogatása, a jegybankok bankjakénti tevékenység, továbbá széles körű nemzetközi elszámolások lebonyolítása.

Működése során a BIS a jegybankok bankjaként tevékenykedik, ilyen minőségben monetáris műveleteket végez, aranyat, devizát vásárol és elad. A Nemzetközi Fizetések Bankjának tehát nincs bankjegykibocsátási joga. Hasonlóképpen nem vehet fel a kormányoktól hitelt, és nem nyújthat kormányok számára hitelt. Váltót nem fogadhat el, és leszámítolásra sincs jogosítványa, nem adhat/vehet részvényeket.

A Nemzetközi Fizetések Bankja kapcsolatai nemzetközi szervezetekkel

A Nemzetközi Fizetések Bankja részvénytársaság. A BIS irányítása az Igazgatótanács, valamint az apparátus kezében van. Az intézmény élén a vezérigazgató áll. Az apparátus tagjai egyébként nem kizárólagosan az alapító országok állampolgárai. A legfontosabb tanácsadó testülete a Közgyűlés, amelyen nem BIS – tagországok is részt vehetnek . A BIS jelen van számos nemzetközi intézmény munkájában is. Részt vesz az OECD különböző bizottságaiban, a Nemzetközi Valutaalaphoz kapcsolódó “Tízek Csoportja”  is szoros kapcsolatot tart fenn a BIS-szel, megfigyelőként részt vesz az IMF Közbülső Bizottságában (Interim Committee).

Nemzetközi pénzügyi intézményi minőségben a BIS alapvetően különbözik mind a Valutaalaptól, mind pedig a többi nemzetközi pénzügyi szervezettől. A BIS-nek nem tagjai, hanem részvényesei vannak, s ezek nem kormányok, hanem a jegybankok. Ebből következik, hogy az intézmény politikailag független, intézményileg és pénzügyileg önálló, technikai jellegű, bankszerű szervezetet alkot. 1990-ben a BIS létrehozott egy új szolgáltatást, a Kelet-európai Országok és a Nemzetközi Szervezetek elnevezésű koordináló testületet. Célja elsősorban az, hogy a Tízek Csoportja és Ausztria jegybankja által nyújtott technikai segítséget, képzési programokat összehangolja. Az IMF-fel együttműködésben ezt a tevékenységet kiterjesztették a volt Szovjetunió tagköztársaságainak jegybankjaira is.

Önnek mi a véleménye?