Értékpapírt általában két okból vásárolnak a befektetők: az értékpapír birtoklásából származó bevételek biztosítása (kamat, osztalék, piaci értékkel bíró jog, stb.) és az értékpapír eladásából származó bevétel elérése miatt. Mivel a bevételek a jövőben képződnek, nagyságuk nem látható mindig biztosan előre. Ráadásul az inflációt is figyelembe véve a jelenlegi pénz vásárlóereje általában nagyobb, mint a jövőbeni pénzé, ezért a várható, pénzben mért (nominális) bevételek valódi értékét csak bizonytalanul tudjuk meghatározni. Részben e bizonytalanságok okozzák a befektetések kockázatát. Eltérő értékpapírok esetében nem azonosak a kockázatot meghatározó tényezők.
A befektető azonban nem egyszerűen csak a pénzét adja kölcsön, hanem a befektetés formájától, illetve a kibocsátótól függő mértékű kockázatot is vállal, ezért a kamatokban nem csak a pénz használatáról történő lemondás ára jelenik meg, hanem a kockázat vállalásának az ára, a kockázati prémium is. Így összességében a pénz ára mellett a kockázati prémium alakulása is befolyásolja a kamatok szintjét. Az állampapírok kockázata nagyon alacsony (hiszen az állam olyan eszközökkel rendelkezik, többek között az adók emelése révén, amelyek szinte kizárják az állam fizetési kötelezettségei nem teljesülésének a lehetőségét), emiatt a legtöbb esetben az állampapírok, államkötvények, kincstárjegyek kamatát, illetve hozamát használják, olyan referenciamutatóként, amelyhez képest az ugyanolyan lejáratú, de kockázatosabb befektetések kamata, illetve hozama megbecsülhető. A különböző számításoknál alkalmazott úgynevezett kockázatmentes kamatláb gyakorlatilag az állampapírok kamatának felel meg.
A kockázati prémiumot meghatározó kockázatot hitelkockázatnak is nevezik. A hitelkockázat az értékpapírban kifejeződő kötelezettség nem teljesítésének kockázata, vagyis annak a valószínűsége, hogy a kötelezett (általában az értékpapír kibocsátója vagy a hiteladós) nem teljesít az értékpapírban szereplő feltételeknek megfelelően. A hitelkockázat alapvetően a kötelezett tevékenységében, piacaiban, működésében rejlő kockázatokat jelzi, s a szélesebb összefüggések miatt megjelenő makroszintű kockázatok (gazdaság helyzete, politikai stabilitás, nemzetközi helyzet, stb.) csak olyan mértékben befolyásolják a hitelkockázatot, amilyen mértékben azok lényegesek a kötelezett szempontjából. Egy alapvetően az állami megrendelések teljesítésére építő vállalkozás sokkal érzékenyebb lehet az állami költségvetés helyzetére és a rendelkezésre álló források nagyságára, mint egy exportra termelő vállalat, amelyet viszont az exportpiacok helyzete befolyásolhat.
A részvények árának és hozamának várható alakulása meghatározásakor az igazi nehézséget az jelenti, hogy a részvények után járó osztalék nagysága csak jelentős bizonytalansággal jelezhető előre. A részvények hozama két, önmagában is számos tényezőtől függő elemből áll: az osztalékból és a részvény árnövekedése (árfolyamnyereség) formájában megjelenő bevételből. A részvények jövőbeni hozamával kapcsolatos bizonytalanságot a részvény kockázatának nevezzük.
A piaci kockázat a gazdaság helyzetében, működésében rejlő általános kockázatokat tükrözi, emiatt hiába választunk részvényeket különböző vállalatokban, a gazdaság egésze alakulásának kockázatát nem tudjuk csökkenteni.
Önnek mi a véleménye?
You must be logged in to post a comment.