Befektetési alapok

Közös befektetés céljára összeadott tőke, amelyet a befektetési alap kezelői a kockázatmegosztás elve szerint kezelnek, azaz fektetnek be többféle értékpapírba. Lehet nyílt (vagyis a befektetési jegyek folyamatos visszaváltását vállaló), illetve zárt (a kibocsátott befektetési jegyek másodpiaci eladhatóságát biztosító) alap. Mindkét fajtájú alap esetén lehet szó tőkeemelésről, azaz új befektetési jegyek kibocsátásáról.

A befektetési alapok elsősorban azok számára jöttek létre, akik nem rendelkeznek megfelelő szakértelemmel és/vagy elegendő idővel ahhoz, hogy befektetési döntéseiket önállóan hozzák meg. Nem tudják például eldönteni, hogy mely hazai vagy külföldi részvényből vásároljanak, vagy milyen állampapírt válasszanak. Ezt a feladatot vállalja át az alapkezelők szakembergárdája. Ráadásul a nemzetközi értékpapírpiacot még a hazainál is nehezebb átlátni, illetve igencsak fáradságos a külföldi vállalatokról és részvényeikről információt szerezni. A kisbefektetők azonban gyakran nem csupán a szükséges szakértelemmel nem rendelkeznek, hanem nincs olyan nagyságrendű pénzük sem, amelyet értelmesen meg lehetne osztani a különböző befektetési alternatívák között. A befektetési alapok viszont – mivel összegyűjtik a kisbefektetők megtakarításait – már elegendő tőkével rendelkeznek ahhoz, hogy diverzifikációval csökkentsék a befektetések kockázatát. Vagyis az alapok egyszerre sok pénzügyi eszközbe fektetnek, így eredményük kevésbé van kitéve egy-egy értékpapír hektikus mozgásának (egyedi kockázatának).

A befektetési alap tulajdonképpen nem más, mint egy jogi személyiséggel felruházott vagyontömeg, mely a befektetők pénzeit összegyűjtve, azokat – kihasználva az így létrejött nagyobb tőkeméretet – költség hatékonyan és diverzifikáltan befekteti. A befektetésből eredő költségek, illetve hozamok az alap “tulajdonosai”, vagyis az alap vagyonát megtestesítő értékpapír, a befektetési jegyek gazdái között tulajdoni arányuknak megfelelően vannak szétosztva.

A megtakarításokkal rendelkező potenciális befektetőkben gyakran felmerül a kérdés, hogy pénzüket befektetési alapokba fektetve profitáljanak az értékpapírok és más pénzügyi termékek hozamából, vagy inkább saját elképzeléseik szerint közvetlenül fektessenek be. A befektetési alapok mellett szól, hogy olyan befektetési és kockázatmegosztási lehetőségeket nyitnak meg, amelyek a kisbefektetők számára másképp elérhetetlenek. A befektetési alapok döntő többsége megfelelően átgontolt befektetési politikát követ, igénybevételükkel a kisbefektetők kihagyhatják azt a keserű tapasztalatot, hogy egy rosszul meghozott befektetési döntés miatt megtakarításaik nagy részét elveszítik.

Ellentétben a zártvégű befektetési alapokkal, a nyíltvégű alapok által kibocsátott befektetési jegyek megfelelően likvid termékek, azaz visszaváltásuk esetén általában azonnal, de maximum 2 napon belül pénzünkhöz jutunk. Árfolyamváltozásuk könnyen nyomon követhető, mivel az alapkezelők az interneten és a gazdasági sajtóban minden nap közzéteszik az aktuális árfolyamokat. További nagy előnyük, hogy a felszámított költségek (vásárlási és visszaváltási díjak, számlavezetés, letétkezelői és alapkezelői díjak) nagysága előre ismert. Összességében elmondható, hogy a befektetési alapok révén a kisbefektetők számára olyan befektetési és kockázat megosztási lehetőségek nyílnak meg, melyek másképp elérhetetlenek lettek volna.

A befektetési alapok csoportosítása

A befektetési alapokat több szempont szerint csoportosíthatjuk. Az egyik a befektetők hozzáférési lehetősége, mely szerint megkülönböztethetünk zártkörű és nyilvános befektetési alapokat. A nyilvános alapok által kibocsátott befektetési jegyekből bárki vásárolhat, míg a zártkörű alapokéból kizárólag az előre meghatározott befektetői kör.

Egy másik osztályozási szempont, hogy az alap jegyeivel milyen módon lehet kereskedni. A nyíltvégű alapokét a kibocsátás után az alapkezelő által megbízott forgalmazóknál lehet megvásárolni, illetve eladni. A visszaváltásra az alapkezelő kötelezettséget vállal. A vétel és az eladás az alap aznapra megállapított árfolyamán (az egy jegyre jutó nettó eszközértéken) történik. A zártvégű alapokat az alapkezelő a kibocsátás után bevezeti a tőzsdére. Az alap jegyeivel a kereskedés a tőzsdén zajlik. Vásárlási/eladási megbízásokat tőzsdetag brókercégeknek lehet adni. A zártvégű alap kezelőjének nem kell naponta megállapítania és közzétennie a befektetési jegyek nettó eszközértékét (a befizetések értéke, csökkentve az alapkezelő költségeivel és kötelezettségeivel), ezért, illetve az alacsony likviditás (forgalom) miatt az árfolyam gyakran jelentősen eltér a nettó eszközértéktől.

A harmadik csoportosítási szempont az, hogy a befektetési alap hol, mely országokban fektet be. Ez alapján megkülönböztetünk magyar és nemzetközi alapokat. A magyar alapok eszközeik túlnyomó részét Magyarországon fektetik be, a nemzetközi alapok viszont tőkéjük legalább 50 százalékáig külföldi értékpapírokat vásárolnak. Ugyanakkor mind több alapkezelő hoz létre olyan nemzetközi alapot, mely csak egy meghatározott régióban (például Közép-Európában, az USA-ban vagy az Európai Unióban) fektet be.

Egy másik szempont szerint megkülönböztetünk értékpapír- és ingatlanalapokat. Az értékpapíralapok értékpapírokba (részvény, kötvény, kincstárjegy) és más pénzügyi eszközökbe (bankbetét, határidős ügyletek) fektetnek. Az ingatlanalapok ezzel szemben túlnyomórészt ingatlanokat vásárolnak, bár a likviditás megőrzése érdekében bizonyos mennyiségű bankbetétet és kincstárjegyet is tartanak.

Szintén – immár idehaza is – ismerhetünk olyan konstrukciókat, mint az iparági alapok, melyek a részvénypiacon belül csak valamely iparágba (például vegyipar, gyógyszeripar) fektetnek be.

Szintén elterjedőben vannak az úgynevezett esernyőalapok, melyek nem közvetlenül fektetnek pénzügyi eszközökbe, hanem tőkéjüket kizárólag más befektetési alapokba helyezik.

Végül csoportosíthatunk a szerint is, hogy a befektetési alapot aktívan, vagy passzívan kezelik. A passzív alapkezelésre tipikus példák az indexalapok, melyek valamelyik közismert index összetételét képezik le, vagyis az alapkezelőknek nem kell önálló befektetési döntést hozniuk, elég ha követik az indexben bekövetkező változásokat. Aktív alapkezelés esetében az alapkezelő az aktuális piaci helyzet függvényében módosítja az alap portfóliójának összetételét.