Árindex

Az infláció mérőszámaként különféle árindexek szolgálnak, vagyis olyan viszonyszámok, melyek megmutatják az átlagos árszintek arányát két időpont között. Attól függően, hogy milyen termékcsoport átlagos árszintjével számolunk, sokféle inflációs indexhez juthatunk. A termelői árindexek a belföldi termelők által elért árakat tartalmazzák. Sokféle ilyen index számítható, attól függően, hogy az értékesítés milyen csoportját tesszük a súlyrendszer alapjául. Így más és más árindex számolható az exportra, a fogyasztásra, a beruházásra, vagy éppen a féltermékek értékesítésére, más az iparra vagy a mezőgazdaságra. Ezek a különféle indexek nagyon eltérhetnek egymástól, mert a súlyrendszerek egyes elemei nagyon eltérő áralakulást mutathatnak. A féltermékeket is tartalmazó indexek például nagyon érzékenyek az energiaárra, az ipari indexek az importárakra stb.

A leggyakrabban használt inflációs mérőszám a fogyasztói árindex, amely olyan termékcsoportnak az árindexe, ahol a lakosság egészének fogyasztása szerepel súlyrendszerként. Ez a pénz értékvesztésének a fogyasztók szempontjából értelmezett leggyakrabban használt mérőszáma.

Tudnunk kell, hogy a „leggyakrabban használt” kifejezés nem azt jelenti, hogy ez az index a fogyasztók számára a „legjobb” index. Legjobb index nincs, minden mérőszám minősége attól függ, hogy mit kívánunk mérni vele. A fogyasztói árindex a vásárolt fogyasztás árindexe. Ha tudjuk, hogy mennyi a pénzjövedelmünk, akkor alkalmas arra, hogy pénzjövedelmünk reálértékének változásáról tájékoztasson. Természetesen ezt is csak akkor, ha átlagfogyasztók vagyunk, vagyis fogyasztásunk termékkosara megegyezik az átlagéval. Az átlagtól való eltérések követésére szolgálnak a különféle fogyasztói csoportokra – nyugdíjasokra, kis családokra, nagy családokra stb. – vonatkozó statisztikák.

Sok olyan termék vagy inkább szolgáltatás van, amelyért a múltban nem kellett fizetni, ma viszont kell. 40 évvel ezelőtt Budapest központjában  ingyenes és szabad parkolóhely állt az autózók rendelkezésére, 20 évvel ezelott már sokkal nehezebb volt parkolóhelyet találni, de még mindig nem kellett fizetni a parkolásért, ma pedig szinte minden helyért fizetni kell a Belvárosban. Vállalati üdülésért, sok gyógyszerért nem kellett fizetni, ma kell. 20 évvel ezelott ezek a jószágok nyilván nem szerepelhettek a fogyasztói árindexben, hiszen nem vásárolt jószágok, ma viszont szerepelniük kell.

A mérési probléma általános, nemcsak az újonnan megjelenő, de az „eltűnő” jószágok figyelembevétele is nehézséget okoz. Valójában a fogyasztási kosarunkban szereplő jószágok váltják egymást. Ennek egyik jelensége modern korunkban a cégek „modellváltása.” Az új modellek a régiek javított változatai. Mivel egyszerre általában nem kapható a régi és az új változat, nem mérhető, hogy a piac hogyan értékeli a kétféle minőséget. A tervgazdálkodásban ez önkényes árazásra, „burkolt áremelésre” adott lehetőséget. Kutatások eredményei azt valószínusítik, hogy a versenyző piacon ez a hatás fordított. Ha az inflációs statisztika célja az, hogy az egységnyi pénzért vásárolható jólétet mutassa, akkor a gyors termékváltás ezt a mutatót torzítja. A statisztika ugyanis nem a szélesebben értelmezett termék egyes változatai (modelljei) teljesítményének árát figyeli, hanem a termék árát. Ha az ár változatlan, akkor hiába nyújt nagyobb jólétet a termék javuló minősége, azt az inflációs statisztika a legtöbb esetben nem tudja figyelembe venni.

Fogyasztói árindex

A lakosság által saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező átlagos árváltozását méri. Az árváltozások mérése a termékek és szolgáltatások célszerűen megválasztott reprezentánsaiból összeállított fogyasztói kosár alapján történik. A reprezentánsok viszonylag nagy volumenű termék-, illetve szolgáltatásfélék. 2002-ben 1100, 2005-ben 900 terméket (áru és szolgáltatás) figyeltek meg havonta; 156 árucsoportban; az egyes árucsoportokban a reprezentánsok száma az árucsoport homogenitásától-heterogenitásától függ. A reprezentánsok árait a KSH területi igazgatóságainak dolgozói havonta írják fel az ország településein az üzletekben, szolgáltatóhelyeken, piacokon a hónap elseje és 20-a között. Havonta reprezentánsokként 35-150, összesen pedig (2002-ben) százezer körüli (2005-ben 75 ezer körüli) ár gyűlik össze. Egy-egy reprezentáns országos havi árát a hónap során összegyűjtött árak egyszerű számtani átlaga adja. Néhány reprezentáns árt központi nyilvántartások alapján rögzítik (például postai díjak). Egyes meghatározott reprezentánsok (új személygépkocsik, számítógépek, egyéb tartós fogyasztási javak) esetében minőségi kiigazításokat végeznek.

A súlyok a nemzetgazdasági elszámolások makroadataiból és a háztartás-statisztikai felmérésekből származnak. A háztartási költségvetési felmérésben résztvevő mintegy 10 000 háztartás naplót vezet arról, hogy mire mennyit költenek; ezekből kiindulva állapítják meg, hogy a javak milyen súllyal vesznek részt kiadásaikban. A reprezentánsok részben becsült arányok szerint, részben egy-egy csoporton belül azonos aránnyal szerepelnek. Súlyváltás évenként történik, a két évvel korábbi lakossági fogyasztás alapján (2006-ban a 2004-es alapján), és egy éven keresztül azonosak.

Az árindex Laspeyres-féle (bázis súlyozású). Három bázishoz viszonyítva számítják: előző év decembere, az előző hónap, és az előző év azonos hónapja.

A maginflációnak nevezett mutató számítása a fogyasztói árindexből történik, abból kihagyva a nem feldolgozott élelmiszereket, háztartási energiát és a járműüzemanyagot, az egyéb idényáras termékeket, a TB által támogatott gyógyszereket, a hatósági áras szolgáltatásokat, valamint a saját tulajdonú lakásszolgáltatást. A maginfláció lefedettsége 2002-ben 63,5%-os, 2005-ben 66%-os volt (a termékek köre kis mértékben változott).

Harmonizált fogyasztói árindex (HICP) számításának célja az Európai Unió tagországaiban a nemzetközi összehasonlítás biztosítása. A nemzeti fogyasztói árindexekkel párhuzamosan létezik. Az árindex számításakor a súlyokat a hazai fogyasztás szerint kell képezni, vagyis az idelátogató külföldiek fogyasztását is figyelembe kell venni.

Változatlan adótartalmú árindex (VAI) a termékeket és szolgáltatásokat terhelő fontosabb indirekt adók (áfa, jövedéki adó, fogyasztási adó, regisztrációs adó) változásának hatását szűri ki a fogyasztói árindexből.

GDP-deflátor: az árszínvonal változásának legátfogóbb mutatója; a beruházási javak is szerepelnek benne (a hazai fogyasztású importermékek, Magyarországon pl. déligyümölcsök, viszont nem).