Árfolyamrendszerek

A külkereskedelmi forgalom lebonyolításához külföldi valutára, illetve devizára van szükség. A valutaárfolyam a külföldi pénznem ára, vagyis azt a hazai pénzmennyiséget jelenti, amelyért egységnyi idegen valuta megkapható. Az egyes országokban a gazdaságpolitikai megfontolásokból eredően különféle árfolyamrendszerek vannak életben.

Az árfolyamok alakulása jelentősen befolyásolja a vállalatok export és import tevékenységét, s ezen keresztül a fizetési mérleg alakulását, a GDP és a foglalkoztatás szintjét, az infláció mértékét, vagy pl. a költségvetési monetáris politika hatásosságát. Ezért körültekintő mérlegelést igényel, hogy adott gazdasági helyzetben az országok milyen árfolyamrendszer mellett kötelezik el magukat.
Az árfolyamrendszereknek többféle típusa létezik, s az egyes típusokat az különbözteti meg egymástól, hogy a kormányzat beavatkozik-e, és milyen mértékben a valutapiac működésébe.

Lebegő árfolyamrendszer (rugalmas árfolyamrendszer)

Az árfolyamrendszerek egyik szélsőséges formáját képezi. Ebben az esetben az árfolyamok mozgását kizárólag a valutapiacon működő erők, a kereslet és a kínálat mechanizmusa határozza meg.

A Marshall-kereszt használatával szemléltethető a valutapiac működése (e*= egyensúlyi árfolyam).

Lebegő árfolyamrendszer
Valutakeresleti görbe mögött a belföldi gazdasági szereplőknek az importra fordított, külföldi valutában számított kiadásai húzódnak meg. A valuta iránti kereslet és az árfolyam egymással ellentétes irányban változik. Keresleti görbe negatív meredekségű.

Valutakínálati görbe mögött a külföldieknek a magyar termék iránti kereslete ( magyar vállalkozások exportja) húzódik meg. Az árfolyam – valuta kínálata azonos irányban változik. Kínálati görbe pozitív meredekségű.

Piszkos lebegtetés (dirty floating)

Az árfolyamot itt is alapvetően a valutapiac keresleti és kínálati folyamatai határozzák meg. Az eltérés a rugalmas árfolyamrendszerhez képest abban rejlik, hogy a jegybank intervenciókkal (valuta eladással ill. vásárlással) befolyásolja a valutapiac működését. Az intervenciók célja a szélsőséges árfolyam-ingadozások megakadályozása, s ezáltal a stabil gazdasági fejlődés elősegítése.

Változtatható szilárd árfolyam (adjustable peg)

E rendszerben az árfolyamokat a kormányzat előre nem bejelentett mértékben és időpontban változtatja meg, s a kialakított árfolyamok fennmaradását jegybanki intervenciókkal biztosítja. A rendszer célja, hogy a valutapiacon a rövid távon fellépő egyensúlyi problémákat ne az árfolyamváltozások, hanem a jegybanki intervenciók küszöböljék ki. Ha azonban az egyensúlyi problémák tartósnak bizonyulnak, akkor az intervenciók helyett az árfolyamok változtatása jelent megoldást a fizetési mérleg problémákra. Ez a rendszer volt érvényben pl. hazánkban 1991-95 közötti időszakban.

A rendszer hiányosságai:

  • nem könnyű a kormányzatoknak meghatározni, hogy mikor és milyen mértékben folyamodjanak az árfolyam megváltoztatásához
  • problémát jelenthet a rendszerrel járó valutapiaci spekuláció. Ha a spekulánsok a valutapiaci folyamatok alapján a belföldi pénz leértékelésére számítanak, akkor a várhatóan erősödő valuta kereslete emelkedik, mert a leértékelésből a spekulánsok haszonra számíthatnak.

Csúszó árfolyamrendszer (crawling peg)

A csúszó árfolyamrendszerben a jegybank az árfolyam változás mértékét előre deklarálja, s ebben a deklarált ütemben folyamatosan változtatja az árfolyamot. Az árfolyam tehát az időben folyamatosan változik (csúszik), innen ered a rendszer elnevezése.
Az árfolyamok azonban a jegybank által deklarálttól némileg eltérhetnek, s az eltérés mértékét az ún. intervenciós sávok határozzák meg.
A csúszó árfolyamrendszer igen gyakran kerül alkalmazásra a magas inflációs rátával rendelkező országokban.
Az inflációs rátákban meglévő különbségek kikényszerítik a magas inflációs rátával rendelkező országok valutájának leértékelését, ami az export és az import oldaláról egyaránt belátható.
Ha pl. a belföldi infláció 20%, a külföldi infláció 2%, akkor éves szinten 18%-os leértékelődés szükséges ahhoz, hogy az export jövedelmezősége ne romoljon. (Ekkor az exportáló cégek a 20%-os költségemelkedést az eladási áraikban érvényesíteni tudják, anélkül, hogy ez veszélyeztetné az export volumenét. Saját valutában számítva 18%-kal magasabb árakra számíthatnak a leértékelődés miatt és további 2%-ra a külföldi partnerországban meglévő infláció következtében.)
A csúszó árfolyamrendszer keretében a leértékelődés ütemének alapvetően az inflációs ráták különbözetéhez kell igazodnia.

Intervenciós sávok

Az ábra az árfolyam és az intervenciós sávok mozgását mutatja be a csúszó árfolyamrendszerben.
Az intervenciós sávok a középárfolyamtól (a sáv közepétől) +- 2,25%-kal térnek el. A sáv csökkenő meredekségében az egyre kisebb belföldi inflációs ráta tükröződik, hiszen a csökkenő infláció csökkenő leértékeléssel jár együtt

Fix (rögzített) árfolyamrendszer

A fix árfolyamok az árfolyamrendszer másik szélsőséges formáját képezik. A kormányzat rögzíti az árfolyamot, s valutapiaci intervenciókkal biztosítja, hogy az árfolyamok ne térjenek el a deklarálttól. Az árfolyamoknak az alkalmazott intervenciós sávok bizonyos szerény mértékű mozgást lehetővé tesznek, az intervenciós sávok a sáv közepétől mindössze 1-2%-ra helyezkednek el.

A fix árfolyamrendszer alkalmazásának és fenntartásának rendkívül szigorú kritériumai vannak:

  • A jegybanknak elegendő valutatartalékkal kell rendelkeznie az intervenciók végrehajtásához.
  • A belföldi inflációs rátának nem szabad eltérnie a külföldi partnerországok inflációs rátájától.
  • Az egyes gazdaságoktól azonos ütemű gazdasági fejlődést követel meg.

Önnek mi a véleménye?