A világgazdaság kialakulása

A világgazdaság a nemzetgazdaságok szerves, önálló mozgástörvényekkel rendelkező egysége. Kialakulása időrendileg nem az önálló nemzetállamok kialakulása utánra tehető, hanem velük párhuzamos. A belső és külső integrálódási folyamat egymást erősítve hozta létre a modern világgazdaságot, mely nem azonosítható sem a résztvevő nemzetgazdaságok összességével, sem pedig a köztük kialakult külgazdasági kapcsolatokkal. A világgazdaság eddigi fejlődéstörténetét 5 szakaszra bonthatjuk.

A merkantilizmus és a korai gyarmatosítás kora (XV. század végétől – XVI. század végéig)

A korszak világgazdasági folyamatait vitathatatlanul a kereskedelmi tőke uralja. A nemzetközi kereskedelem áruszerkezeti és regionális változása elősegítette a belgazdasági fejlődést is. A távolsági kereskedelem luxuscikkeit és fűszertermékeit felváltotta a manufaktúrákban előállított tömegáru. A mediterrán térségét, mint fő kereskedelmi útvonalat az atlanti térség váltotta fel. A „nemzetközi munkaerőmozgás” az élénk rabszolgakereskedelemben ölt testet. A merkantilista gazdaságpolitikák a nemesfém felhalmozását központi kérdéssé emelték. A gyarmatok nemesfémkészletének kifosztása az árnövekedésen keresztül – lendületet adott az ipari fejlődésnek.

A gyarmati típusú nemzetközi munkamegosztás kora (XVII. századtól – 1870-es évekig)

Az országok egymás közötti gazdasági kapcsolatát egyre inkább a szervezett külkereskedelmi és pénzforgalmi folyamatok dominanciája jellemzi. A gyarmatbirodalmakon belül kialakult „hagyományos” munkamegosztás – a gyarmatok természeti kincsei és mezőgazdasági nyersanyagai ellentételezik az anyaország ipari készáru-exportját – már nemcsak a gyarmat és anyaország kapcsolatra jellemző. Az ipari forradalom által lehetővé tett technikai fejlődésben lemaradt, jogi értelemben azonban szabad országok is perifériális szerepkör betöltésére kényszerülnek.

A monopolizáció és a gyarmati tőkekivitel időszaka (1870-es évektől – 1944-ig)

A korszakot az új ipari nagyhatalmak megjelenésével, a tőkekoncentráció és -centralizáció   hatására   kialakult   óriásvállalatok   egymás   közötti   igen   éles nemzetközi versenyével és az aranystandarddal, mint nemzeti és nemzetközi pénzügyi rendszerrel jellemezhetjük. A nemzetgazdaságok kapcsolódási formáit tekintve a külkereskedelem és a nemzetközi pénzforgalom mellett egyre jelentősebbé váltak a direkt tőkekapcsolatok, a működőtöké nemzetközi áramlása. Az I. világháború és az 1929-33-as gazdasági világválság után egyértelművé vált mind a nemzetgazdasági, mind a világgazdasági működési mechanizmus tarthatatlansága. Az állam erőteljes gazdasági szerepvállalása új világgazdasági korszak nyitánya.

A Bretton Woods-i rendszer működésének és a gyarmati típusú munkamegosztás hanyatlásának korszaka (1944-1973)

A világgazdaság aranykoraként emlegetett 25-30 évét a keynesi gazdaságpolitika és az aranydeviza rendszer, mint új nemzetközi pénzügyi rendszer jellemzi. Létrejöttek a világgazdaság működésének alapvető szerződései és nemzetközi intézményei (GATT, IMF, IBRD) és kialakultak működési alapelvei. A tudományos-technikai forradalom kibontakozása, nemzetközi vállalatbirodalmak kialakulása, regionális integrációs törekvések kibontakozása, technika-technológia transzfer folyamatainak felerősödése, a munkaerő nemzetközi áramlása, valamint a nemzetgazdaságok közötti kapcsolódási formák közül a kölcsöntőke mozgások felerősödése szintén e korszak meghatározó jelenségei. Az „egycentrumú” amerikai hegemóniával jellemezhető világgazdasági korszakot a 70-es évek közepének eseményei gyökeresen átalakították.

Az elvetélt nemzetközi reformkísérletek, növekvő egyensúlytalanságok, pénzügyi zavarok korszaka (1973- napjainkig)

A nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlása (1971), a nyersanyagválság kirobbanása (1973), az ökológiai probléma kiéleződése felerősítette a nemzetgazdaságok differenciálódási folyamatát. A strukturális átalakulási folyamatban az új világgazdasági korszakhoz való alkalmazkodásban az egyes nemzetgazdaságok eltérő eredményeket értek el. Egyre jelentősebb nemzetközi kapcsolódási formává vált az információáramlás. Az államok újraértékelték gazdasági szerepüket. Az igazságosság, hatékonyság és stabilitás érdekében más beavatkozási technikákhoz nyúltak. A gaz- daságpolitikák központi eleme a monetarizmus, a 80-as évektől a privatizáció és a dereguláció lett. A transznacionális és multinacionális vállalatok hatalmának növekedése, valamint számos ország adósságcsapdában vergődése szintén e korszak terméke. Felbomlott a  világ  egyharmadára  kiterjedő  szocialista  blokk,  megindult a gazdasági és politikai transzformáció.