A tőzsde története

A tőzsde története

A tőzsde olyan intézményként született, amelynek helyzetét, ugyanúgy mint egy szabályalkotási, közigazgatási és bíráskodási joggal felruházott testületét, nem egy törvény, hanem a fejlődés különböző időpontjaiban alkotott különböző jogszabályok, illetve a szokásjog szabályozta. Joganyagának jellegzetes vonása tehát, hogy nem kodifikálták. A tőzsde a piacok piaca. Birodalom, ahol sohasem megy le a nap. Központosítja a kereskedelmet nemcsak egy ország, hanem az egész világpiac számára. A modern gazdaságban ugyanis a kereslet és a kínálat központosítása létszükséglet. A tőzsde szó eredete maga is utal  az ott folytatott tevékenységre, illetve annak jellegére.

A tőzsde szó eredete

Maga az elnevezés az 1300-as ével elején Brüggében élő van der Burse patríciuscsalád nevéből ered. A Burse-k fogadót tartottak fen Brügge központjában, ahol az itáliai kereskedők találkoztak északi üzletfeleikkel, és ide telepítették váltóikat. Brügge szerepét 1460-tól Atwerpen vette át, itt a XVI. Század elején már nemzetközi árutőzsde működött. 1531-ben elkészült székháza homlokzatán a felirat ma is korszerű: “Minden nemzetségű, és nyelvű kereskedő részére.”Magyarországon a tőzsde szót a nyelvújításkor alkották meg a régi “marhakereskedő” jelentésű tőzsér szó tövéből, amely kereskedést jelentett, s ehhez fűzték a “de” (valamilyen helyiséget jelentő) képzőt. A tőzsdét a szeszélyessége miatt nőnemű szóval jelölik több idegen nyelvben: Die Börse, la bourse, la borsa, le bolsa stb. A börze elnevezés eredete vitatott. Egyesek szerint a latin bursa szóból (a francia bourse, a német Börse [jelentése: pénztárca]) származtatják, mások a Bruges-ben élt kereskedő család “van der Burdse” nevű fogadójának nevéből eredeztetik, ahol a kereskedők találkoztak, megint mások az antwerpeni Bersenstraat utcára gondolnak, ahol a kereskedők rendszeresen összejöttek.

A kezdetek

A tőzsde a vásárból alakult ki. A különbség persze nagy: a vásárokon mindig jelen volt az áru, a tőzsdén soha. A vásárból tőzsde akkor lett, amikor az üzletkötések tömegessé váltak, és mind az áru, mind a fizetési eszköz oldalán a helyettesíthetőség vált uralkodóvá. Az első tőzsdét Antwerpenben hozták létre. Itt történt meg először, hogy különböző nemzetiségű kereskedők jöttek össze rendszeresen üzleteket kötni. Addig ugyanis a különböző fejedelmi privilégiumokra vigyázó és mindenkire féltékeny más–más nemzetiségű kereskedőket mesterségesen elválasztották egymástól.

Antwerpen ezzel szemben a kereskedelmi forgalom szabaddá tételével próbálta magának az első helyet kivívni a kereskedelmi központok között. Ennek érdekében 1531-ben hatalmas tőzsdepalotát is épített a város hatósága, amely azután hosszú időre a többi tőzsdeépület mintájává vált. Az amszterdami tőzsde a Holland Kelet–Indiai és a Nyugat–Indiai Társaság részvényeinek adásvételével vált a legjelentősebbé. Rövid időn belül még az antwerpeni tőzsde forgalmát is túlszárnyalta. A 17. század folyamán itt már lényegében kialakult a modern tőzsdei üzlet technikája. Ezután inkább csak extenzív módon fejlődtek a tőzsdék. Ekkor vált ketté az áru– és az értéktőzsde.

Az 1602-ben alapított Holland Kelet-Indiai Társaság először 1605-ben fizetett osztalékot, a 15%-os osztalékfizetés azonban nem készpénzben, hanem borsban történt. A társaság részvényeit kezdetben az utcán és kávéházakban árusították, de hamarosan az üzletkötés az 1611-ben alapított amszterdami tőzsdére tevődött át. A részvények kezdetben névre szóltak, tulajdonosuk felelőssége korlátlan volt. Az első bemutatóra szóló, szabadon forgatható részvények az 1720-as években Franciaországban jelentek meg, a kötvények pedig száz évvel később. 1672-ben a holland-francia háború idején az Egyesült Tartományok dobtak piacra hosszú lejáratú, egységes címletű adósságleveleket, és a példát még ugyanabban az évben követte az angol, majd hét év múlva a francia kincstár. A záloglevél porosz találmány, 1769-ben Nagy Frigyes állama engedélyezte először a mezőgazdaság hiteligényének hosszú távú kielégítésére ingatlannal fedezett, forgatható adósságlevél kibocsátást.

A részvényforgalom a múlt század közepén az első vasúttársaságok megjelenésével indult gyors növekedésnek. A párizsi tőzsdén 1800-ban még csak hét, 1869-ben már négyszáznál több értékpapírt, zömmel részvényt jegyeztek. Különösen népszerűek voltak az államok által kibocsátott örökjáradék-kötvények, ezek kamata magasabb volt a piaci kamatlábnál, de törlesztésre nem kerültek. Mivel e nemesfém-valuták az első világháborúig gyakorlatilag stabilak voltak, e papírok forgalomképességének semmi akadálya nem volt. Elterjedtek az életjáradék-kötvények is, amelyeknél a járadék a névérték törlesztését is magába foglalta. Sajátos járadékkölcsön volt az úgynevezett tontina-kölcsön (elsősorban Franciaországban), amelyeknél a kölcsönt nyújtók zárt kört alkottak, és az állam a kamatot és a törlesztést magába foglaló annuitást azok között osztotta szét, akik még életben voltak. Így a legutolsó még életben lévő járadékosok egészen nagy összeghez jutottak, azonban a kötvény nem volt forgatható, és az utolsó járadékos halálával a kölcsön is megszűnt.

A részvénytársaságok alapítását is kontinentális joggyakorlat (először Napóleon 1808-as kereskedelmi törvénye, majd az 1843-as, az előbbinél szigorúbb porosz részvénytársasági törvény) állami engedélyhez kötötte, szigorú felügyeletet írt elő, ugyanakkor megengedte a bemutatóra szóló részvények kibocsátását. Angliában – és az Egyesült Államokban – a társasággá alakulás soha nem volt állami engedélyhez kötve, de itt a részvények a múlt század végéig szigorúan névre szóltak.

A 18–19. századra általános jelenséggé vált Európában a tőzsdék alapítása az akkori fejlett országokban: Frankfurt (1585), Milánó (1613), Koppenhága (1684), Berlin (1717), Párizs (1724), Bécs (1771), New York (1792), Brüsszel (1801), London (hivatalosan 1802), Madrid (1831), Torontó (1852), Pest (1864), Zürich (1876), Tokió (1878).
A londoni tőzsde az egyik legrégibb a világon. Az értékpapír–kereskedés csak 1760-ban kezdődött, de rövid időn belül igen nagy forgalmat bonyolítottak le. Hivatalosan 1802-ben alapították a világhírű Stock Exchange-t, amely mindmáig egy magántársaság tulajdona, s amelynek életébe az állam csak a legszükségesebb esetekben avatkozott be. Ezzel szemben a párizsi tőzsdét a kormány hívta életre, és a későbbiek során is a kereskedelmi kamarák ellenőrzése alatt állt. A berlini tőzsdét császári pátenssel alapították, amelynek sokáig vetélytársa volt a frankfurti. Bizonyos önállóságot azért mégis hagytak a német tőzsdéknek, de többször is erőteljesen beavatkoztak belső életébe (például az 1896. évi tőzsdetörvény megtiltotta a gabonára és lisztre a határidőüzleteket). A bécsi tőzsdét 1771-ben a kormány hozta létre és a pénzügyminiszter által kinevezett tőzsdebiztos ellenőrizte a működését. Az önigazgatás tehát szigorú állami felügyelettel párosult.

Minden elővigyázatosság ellenére a gazdasági–pénzügyi válságok és a túlzott spekuláció időnként így is tőzsdekrachokat idézett elő. Az első tőzsdeválság 1557-ben alakult ki, amikor is az Amerikából behozott aranyra túlzott spekulációt folytattak. A spanyol költségvetés hosszú ideig nem is tudta helyreállítani a károkat. A következő a híres tulipán spekuláció és válság volt. Az újabb és újabb tulipánfajták termesztése révén mesterségesen felemelték az árfolyamokat. Az 1637-es válság elősegítette azt, hogy Anglia kereskedelme túlszárnyalja a hollandokét. Az 1873-as ún. Gründerkrachot a porosz–francia háború utáni nagy alapítási láz okozta. Ebből a válságból már Magyarország is kivette a részét, jelezve, hogy bekapcsolódott a világkereskedelembe. A következő hírhedt tőzsdeválság az 1895-ben a dél–afrikai aranybányákkal kapcsolatos részvényspekulációk miatt rázkódtatta meg a nemzetközi pénzpiacokat. Az 1929. október 14-i New York-i pedig a világválság kezdetét jelezte. A 19. század végétől a kormányok és a nagy bankok jelentősen beavatkoztak a tőzsdei üzletekbe, a krachok megakadályozása céljából.

A magyar tőzsde kezdetei

Magyarországon az 1848-ig érvényben lévő, Werbőczy Hármaskönyvében kodifikált jogrendszer nem ismerte az értékpapírokat. A magyar nagybirtokosok hiteligényeit kielégítő osztrák bankok 1825-ben ugyan megpróbálkoztak úgynevezett parciális obligók kibocsátásával – a nagy összegről szóló adósságlevél terhére részösszegekről szóló, forgatható, a korabeli 4%-os kamatláb helyett 6%-kal kamatozó részkötelezvényeket bocsátottak ki és adtak el a német államokban – ezek azonban hamarosan elvesztették értéküket, mert az első csődök után kiderült, hogy a magyar nemesi birtokra az akkori jogrendszer keretei között lehetetlen bármiféle zálogjogot érvényesíteni. Ezen csak az 1840-es váltótörvény segített.

A részvénytársaságok hazai elterjesztése is Széchenyi Istvánhoz fűződik, társasági formában – de még mindenféle törvényi szabályozás nélkül – épült meg az első balatoni gőzhajó, a “Kisfaludy” is, egyik részvényese Deák Ferenc volt. 1836-ban törvény rendelkezett a Lánchíd építéséről egy “részvényes társaság” keretében, a következő évben pedig megalakult a Pozsony-Nagyszombati Vasúttársaság. 1836-ban megalakult a Pesti Hengermalom Rt., 1841-ben pedig a Pesti Magyar kereskedelmi Bank Rt., ezzel a magyar értékpapírpiac egy évszázadon keresztül meghatározó szereplői, a malmok és a bankok megjelentek a színen.

A pesti gabonakereskedők 1847-től az egyik kávéházban állandó kereskedést folytattak, ez tekinthető az árutőzsde csirájának, de a tőzsdeszervezet csak 1853-ban jelent meg, amikor a Pesti Lloyd-Társulat megalakulásakor létrejött a Gabonacsarnok és az első választott bíróság. 1860-ban egy császári pátens előírta, hogy az akkor éppen egységes birodalom nagyobb városaiban állítsanak fel államilag jóváhagyott szabályok szerint működő árutőzsdéket. A Helytartótanács felszólítására a Pesti Lloyd-Társulat el is készítette a maga tervezetét, amelyben túlment a pátens keretein: az árutőzsde mellet értéktőzsde felállítást is javasolta. A jóváhagyás a politikai helyzet zavarai miatt három évet késett ugyan, de végül megérkezett és, 1864. január 18-án megnyílt a Budapesti Áru- és Értéktőzsde.

Az első tőzsde épülete Budapesten

Az első tőzsde épülete Budapesten

A Helytartótanács által jóváhagyott alapszabály szerint a tőzsde célja “mindennemű kereskedelmi javaknak, veretlen aranynak és ezüstnek, pénznemeknek é váltóknak, a magyar iparvállalatok felsőbb engedelem folytán kibocsátott részvényeinek és kötvényeinek eladást és vevését, végre zálog-, biztosítási és szállítási üzleteket megkönnyíteni.” A tőzsdét alapításakor még mindenki látogathatta, aki “a vagyona vonatkozó törvényes határozatoknál fogva érvényes kötelezettségeket vállalhat magára”. A látogatás – és az üzletelés – kezdetben ingyenes volt, de nem sokáig: 1865-ben 12 ezüst forintért kellett éves látogatójegyet váltaniuk a kereskedőknek. A tőzsdetagok és a látogatók megkülönböztetése 1879-ben kezdődött, majd 1897-ben megszigorodott a tagfelvétel: csak azok lehettek tőzsdetagok, akiknek hivatása ezt indokolta, és akiket egyenként három másik – legalább három év óta tőzsdetag – társuk ajánlott. A tagfelvételről a tőzsdetanács döntött, és döntését nem kellett megindokolnia.

A tőzsde irányítását kezdetben 18 (1869-től 30) tagú tőzsdebizottmány látta el, az állami felügyeletet az országfejedelmi tőzsdebiztos gyakorolta, akit a Helytartótanács nevezett ki. A kiegyezés után a felügyelet joga a m. kir. kereskedelemügyi minisztert illette, aki ezt tőzsdebiztosok útján gyakorolta. A miniszteri tőzsdebiztos vezette a századfordulóig az árfolyam-megállapítói üléseket, amelyeken a tőzsdeidő végeztével rögzítésre került az aznapi árfolyam. A tőzsdebizottmányt 1879-től tőzsdetanácsnak hívták, létszáma folyamatosan bővült, és 1911-ben már 50 tagból állt, akik mindegyike legalább öt év óta tőzsdetag volt. Tőzsdetanácstaggá 1893 óta csak olyan tagokat lehetett választani, akik beszéltek magyarul, addig ugyanis a tőzsdei üzletkötés jobbára németül folyt.

A tőzsde egyik legfontosabb intézménye a tőzsdebíróság volt. A választott bíráskodást az ügyvédi képesítéssel rendelkező jogügyi titkár közreműködésével a tőzsdetanácsosok látták el. A bíróság az évekig elhúzódó polgári peres eljárásokkal szemben azonnal döntött, és döntése ellen érdemben nem lehetett fellebbezni más fórumon. (Alaki kérdésekben volt fellebbezési jog a kir. kúriához.) A tőzsdebíróságnak ezt a különleges jogállását a törvényhozás nehezen ismerte el, folyamatosan szűkíteni akarta a tőzsdebíróság hatáskörét, és lehetőséget akart adni a fellebbezésre. Erre azonban a tőzsde határozott ellenállása miatt nem került sor, így 1870-től 1948-ig maradt az ideiglenes szabályozás, annak ellenére, hogy több jogszabály is utalt a majdani végleges rendezés szükségességére?

Az induláskor, 1864-ben 17 részvényt (4 bank, 2 malom, 2 biztosító, 3 bánya, Lánchíd, Alagút), egy záloglevelet, 11 külföldi pénznemet és 9 váltót jegyeztek a tőzsdén. Az értéktőzsde 1868-ban egyesült a Gabonacsarnokkal, az áru- és értéküzletek ettől kezdve egyazon intézményben, de külön teremben köttettek. A kiegyezést követően fellendülés jelentkezett a tőzsdén, valóságos alapítási láz tört ki. A fővárosban, ahol 1865-ben még csak 14 részvénytársaság működött, hetente több új társaság is alakult. Ez új részvények árfolyama már a tényleges működés megkezdése előtt is emelkedett, ez azonban csak az első rossz termésig tartott. Mivel a magyar gazdaság állapotát vitathatatlanul a gabonapiac határozta meg, az értéktőzsde szorosan követte az árutőzsde irányzatát.

Magyar Folyami és Tengerhajózási Részvénytársaság

Magyar Folyami és Tengerhajózási Részvénytársaság

A hetvenes évek elején tetőzött az alapítási – gründolási – láz, különösen a bankrészvények voltak kelendők. Az első nagy nemzetközi tőzsdeválság 1873 májusában Bécsből kiindulva elérte a pesti tőzsdét is, 22 pénzintézet ment csődbe, és a részvényárfolyamok átlagosan 50%-kal estek. Mivel az állam pénzügyi helyzete a nyolcvanas évek végéig ingatag volt, a tőzsde hosszú időn keresztül pangott, csak a fix kamatozású államkötvények iránt volt érdeklődés. A kilencvenes évek elején hossz, majd 1895-től – egy aranybánya-spekuláció összeomlását követő nemzetközi tőzsdekrachtól kezdve – bessz uralkodott a magyar tőzsdén. Ekkor már 310 értékpapírt jegyeztek hangos kikiáltással kötve az üzleteket. A század elején újabb hossz következett, amely az első világháború kitöréséig tartott. A hadüzenet után 1914.július 27-én bezárták a tőzsdét de nem csak a Monarchiában, hanem valamennyi hadviselő államban. A hazai részvényárfolyamok az átmeneti csökkenés után már 1914 végén a háborús pénzbőség, a gyorsuló infláció következtében emelkedni kezdtek, és annak ellenére hogy a tőzsde hivatalos megnyitására a háború alatt nem került sor, félhivatalosan, a gabonatőzsde termében folytak az üzletelések. A forgalmat a tőzsdei elszámolás lebonyolítására 1892-ben létrehozó Giró- és Pénztáregylet Rt. (alaptőkéjének 60%-a bankok, 40%-a a Budapesti Áru- és Értéktőzsde tulajdonában volt)felügyelte, újjáélesztették a jogosított tőzsdeügynökök 1897-ben bevezetett , majd néhány év múlva csendben kimúlt intézményét.(A teremben csak ők köthettek egymással megbízásos alapon üzleteket.)

Tőzsdepalota Szabadság tér

Tőzsdepalota, Szabadság tér

Tőzsdepalota Szabadság tér

Tőzsdepalota, Szabadság tér


A háború végén rohamosan esni kezdtek az árfolyamok, ezért a tőzsdetanács egyes kiemelt papíroknál megszabta az árfolyamokat, amelyek alatt nem lehetett üzleteket kötni. Ez ugyan minimálisra csökkentette a forgalmat, de legalább stabilizálta az árakat. A Tanácsköztársaság kikiáltása, a részvénytársaságok államosítása után nemcsak bezárták a tőzsdét, de a Szabadság téri épületét (amely 1905-ben készült el 6,6 millió korona költséggel) el is kobozták.

A tanácsköztársaság bukása után, 1919. október 20-án nyílt meg újra a tőzsde, az árfolyamok a korona inflációja miatt gyorsuló ütemben emelkedtek. Különösen az iparvállalatok emelkedése volt látványos, a banki részvények reálértéke a pénzügyi élet ziláltsága miatt inkább esett. A tőzsdén 1913-ban még csak alig egymillió, 1918-ban 7,2 millió részvényt adtak el, 1923-ban a részvényforgalom elérte a 250 millió darabot. Az elszámolás a Giró- és Pénztáregyesületen keresztül zajlott, a leszámolt üzletek értéke 1913-1923 között 2,7 milliárd koronáról 6 billió koronára nőtt. 1924-re megszűnt az infláció fűtötte látszatkonjunktúra, a stabil pénz kedvéért mindenki igyekezett eladni részvényeit. Az árfolyamok minimális forgalom mellett 50-60%-kal estek.

Az értékét vesztett koronát 1926-ban váltotta fel a pengő, így a részvényeket is pengőben jegyezték. Valamennyi részvénytársaságnak új, pengőben kifejezett mérleget kellett készíteni, a részvények legkisebb névértékét 10, az újonnan alakult társaságok minimális alaptőkéjét 150 000 pengőben határozták meg. A tőzsdén jegyzett vállalatok az inflációt összességében elég jól átvészelték, a részvényindex 1925-26 között 40%-kal emelkedett. Ezután viszont lassú esés következett, amely 1929 októberétől, a nagy New York-i tőzsdekrachtól kezdve viharos zuhanásba csapott át. Egyes részvények árfolyama 70%-kal csökkent, különösen a vasművek és gépgyárak papírjai veszítettek értékükből. A válság következtében 1929-31 között a magyar export egyharmadára esett, az állam fizetésképtelenné vált. 1931. július 14-én a kormány bankzárlatot rendelt el, bevezette a kötött devizagazdálkodást, és bezáratta a tőzsdét. Bár a tőzsde fél évig zárva volt, ezalatt is folyt a nem hivatalos forgalom a szokott helyen, a gabonatőzsde termében. Az 1932. tavaszi részleges, majd őszi teljes tőzsdenyitás után is nyomottak maradtak az árfolyamok, csak 1935-re érződött a fellendülés.

A kötött devizagazdálkodás keretében a kormány 1935-ben megtiltotta a külföldiekkel kötött értékpapírügyleteket, hogy így akadályozza meg a Budapest és Bécs közötti meglehetősen élénk arbitrázs tevékenységet. (A nyugat-európai tőzsdéken uralkodó hossz miatt Bécsben lényegesen magasabb volt a magyar papírok árfolyama, mint itthon.) A tilalomnak a kormány a magyar kötvények és záloglevelek, valamint az arbitrázs-ügyletekben leginkább érintett 19-féle részvény számjegyzékbe vételével – nosztrifikálásával – kívánt érvényt szerezni, ettől az időponttól kezdve a budapesti tőzsdén csak számjegyzékbe vett papírokkal lehetett kereskedni. A 6 millió darab részvény jegyzékbe vételét rekordidő, nyolc nap alatt végezték el az ezzel megbízott bankok. A nosztrifikáció célja az is volt, hogy a külföldi tőzsdéken spekuláló hazai tőkét itthon tartsa. Ez meglepő módon sikerült is a kormánynak, megnőtt a kereslet a számjegyzékbe vett hazai papírok iránt. A fix kamatozású értékpapírok árfolyama 30-40%-kal nőtt, megszűnt az a régóta fennálló visszás helyzet, hogy a legjobb részvények 9-10%-ot jövedelmeztek, miközben a kamatláb 8% alatt maradt.

A második világháború közeledtével az árfolyamok hektikusan ingadoztak, miközben a zsidótörvényen a tőzsdetagok jó részét személyükben is tragikusan érintették. 1938-ban a részben egyszeri vagyonadóval finanszírozni kívánt győri program meghirdetésekor – miközben a részvénytársaságok pánikszerűen emelték kifizetett osztalékaikat – 25-30%-kal estek a részvényárfolyamok. Magyarország hadba lépése viszont 1941-ben soha nem látott mértékű hosszt idézett elő, különösen hadiipari, vaskohászati papírok emelkedtek 100-200%-kal. 1942-ben a kormányzat beavatkozva a tőzsde autonómiájába, szigorította a tőzsdeszabályzatot. Az új szabályzat a tagokat három csoportra osztotta: üzletet csak az alkuszok köthettek, a közönséggel kapcsolatban álló bizományosok megbízásából, míg az úgynevezett egyéb tőzsdetagoknak csak a tőzsdeterem puszta látogatásának joga maradt. Ez utóbbi egyébként a tőzsdén dolgozó hírlaptudósítókat is megillette, akiknek még az 1906-os alapszabály szerint ingyenes látogatójegy járt és az Árjegyző Lapot is ingyen kapták – szöges ellentétben a mai gyakorlattal. Ezzel egy időben megtiltották a részvények magánforgalmát, és elrendelték a részvénypakettek bejelentési kötelezettségét. Mivel az árfolyamok a háborús pénzbőség miatt továbbra is emelkedtek, először napi 5, majd 1%-ra maximalizálták az árfolyamokat. Egy évvel később, a német megszállás után megindultak lefelé az árfolyamok, a tőzsde egészen az ostromig, 1944 decemberéig működött.

A tőzsde megnyitása rögtön az ostrom után szóba került, 1945 áprilisában a megmaradt 700 tőzsdetag megválasztotta az új tőzsdetanácsot, amelynek vezetőségében – az új időknek megfelelően – a koalíciós pártok, köztük a kommunista párt delegáltjai is helyet kaptak. A tőzsde hivatalos megnyitására azonban csak 1946 augusztusában, a stabilizáció után került sor, bár a magán-részvényforgalom az infláció alatt sem szünetelt. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde utolsó két évét az árfolyamok és a forgalom lassú elenyészése jellemezte, mígnem 1948. május 25-én két hónappal az ipar nagyobbik részét érintő államosítás után a kormány feloszlatta a tőzsdét.

A mai magyar tőzsde

1982-ben a vállalatok egy része nagy hitelt igényelt, így felmerült tőkeforrásként a kötvénykibocsátás lehetősége. Az ötletből törvényt alkottak (kötvénytörvény), ennek alapján 1983-ban megjelentek az első kötvények a piacon. Valamennyi kötvényre az állam garanciát vállalt. Ezzel, és a magasabb kamatokkal kívánta megnyerni az állam a lakosságot és eloszlatni a befektetői bizalmatlanságot.
Az 1987-es év fordulópontnak tekinthető az értékpapír, ill. kötvénypiac fejlődésében. 1987. január l-én létrejött Magyarországon a kétszintű bankrendszer. Megtörtént a jegybanki és a kereskedelmi bankfunkciók kettéválasztása. Több mint 20 kereskedelmi bank alakult, amelyek többsége érdekelt, ill. érintett volt a kötvénypiacon. Ekkor még nem létezett másodlagos piaci intézmény. Másfelől 1987. második felében az infláció kezdte megközelíteni, majd az év vége felé már meghaladta az átlagos fix kötvény kamatszintet is. Az addigi 15 milliárd forintos összes kötvénykibocsátás az év végére megduplázódott.
Az elsődleges piac szembesült a piaci likviditás problémájával, hiszen nem volt koncentrált piac. A papírok eladására a bankok és ügyfeleik eladási és vételi szándékai nem tudtak találkozni Ekkor merült fel a másodlagos piac megszervezésének ötlete, egy tőzsdeszerű intézmény létrehozása. 1987. decemberében 21 bank, továbbá Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium aláírta az un. Értékpapír Kereskedelmi Megállapodást, amely rögzítette a szervezett másodlagos piac legfontosabb szabályait. Ennek keretében megalakult a Tőzsdetanács, és az Értékpapír Kereskedelmi Titkárság, és megkezdődtek az ún. tőzsdenapok.
A tőzsdenapokon a szerződés aláíróinak képviselői voltak feljogosítva a kereskedésre, bizományos és a saját számlás ügyleteket lehetett kötni. Tőzsdenapokra l988 első felében havonta egyszer, majd nyarától hetente egyszer, 1989. novemberétől pedig hetente háromszor került sor.

Az 1990. március 1-én hatályba lépett az értékpapír és tőzsde tőrvény azokat a fogyatékosságokat volt hivatott pótolni, amelyek a társasági törvényből hiányoztak.
Csak példaként néhány fontos érintett kérdéskör, címszavakban:

  • állami értékpapír felügyelet létrejötte
  • a nyilvános kibocsátás feltételei
  • az értékpapír kereskedés feltételei
  • értékpapírtőzsde alapításának feltételei
  • bennfentes kereskedelem kérdésköre, szankciók.

A Budapesti Értéktőzsde történetének első hivatalos mérföldköve az 1989 októberében hozott kormánydöntés, amely zöld jelzést adott az értékpapírtörvény elkészítésének. A törvényjavaslat 1990 januárjában került a parlament elé és március 1-jével lépett érvénybe. A hatálybalépéssel egyidejűleg tűzték ki június 21-ére a Budapesti Értéktőzsde alakuló közgyűlését, amely eredményeként még aznap, 1990. június 21-én újra megnyitotta kapuit a Tőzsde. A 41 alapító taggal és egyetlen bevezetett részvénnyel, az IBUSZ-szal sui generis (önálló jogi személy) szervezetként létrejött Budapesti Értéktőzsde életében meghatározó szerepet játszott az alapítással egy időben kezdődött magyarországi privatizáció. Bár a nagyobb állami cégek értékesítése gyakran stratégiai befektetők bevonása révén történt, különösen a kilencvenes évek elején számos vezető magyar társaság (így például az IBUSZ, a Skála-Coop, a MOL, OTP, Matáv (ma Magyar Telekom) a Domus, a Globus, a Richter Gedeon) magánosításában játszott a tőzsde jelentős szerepet.
Az évek során a BÉT működési feltételei, szervezete, funkciója is sokat változott. Az első kereskedési terem a Váci utcai Trade Centerben volt, ezt követően 1992-ben került át a Tőzsde az V. kerületi, Deák Ferenc utcai 5. szám alatti patinás épületbe, ahol tizenöt évig zajlott a kereskedés. 2007 márciusában a BÉT 1990-es újraalapítása óta harmadik székhelyére költözött, az Andrássy úti, egykori Herczog-palotába.
Az azonnali piacot tekintve a tőzsdetermi, nyílt kikiáltásos kereskedés – részleges elektronikus támogatással 1995-ig működött a BÉT-en. Ekkortól már az értékpapírok kereskedése mind a kereskedési teremben, mind távkereskedési rendszerben folyt egészen 1998 novemberéig, amikor az új, immáron teljes mértékben távkereskedési rendszert, a MultiMarket Trading System-et (MMTS) bevezették. A kereskedési “csatazaj” kevesebb mint egy évvel később, 1999 szeptemberében ült el végleg a teremben, ekkor indult el a határidős piac elektronikus távkereskedési platformja.
A versenyképesség megőrzése és erősítése érdekében 2002 áprilisában az új tőzsdetanács a tizenkét évnyi önálló jogi személy lét után a gazdasági társasági forma mellett döntött.
A Tőzsde életében a 2004-es év meghatározó eseményeket hozott. Jelentős átrendeződés zajlott a BÉT tulajdonosi szerkezetében, melynek nyomán tőkeerős osztrák bankok, valamint a Wiener Börse és az Österreichische Kontrollbank AG vásárolta meg a Tőzsde többségi részesedését.
A Budapesti Értéktőzsde és a Buda­pes­ti Árutőzsde tevékenységének integrációja révén, 2005. november 2-óta árupiaci kereskedelem is folyik a BÉT-en.
A Budapesti Értéktőzsde 2010. január 14-től tagja a CEESEG AG Holdingnak, amely 68,8%-ban tulajdonosa a BÉT-nek, 100%-ban a bécsi, 92,74%-ban a prágai és 81,01%-ban a ljubljanai tőzsdének. A közép- és kelet-európai régió részvényforgalmának mintegy kétharmadát teszik ki (2009. júliusi adatok alapján) a szövetség börzéin bonyolított ügyletek. A Tőzsdeszövetség együttesen kínál egyszerű hozzáférést négy vonzó, hosszú távú növekedési lehetőségekkel rendelkező piachoz.

Forrás:

www.metpress.hu
www.tozsdesztori.hu
www.bet.hu
majt.elte.hu
mek.oszk.hu

Önnek mi a véleménye?