A Közös Agrárpolitika fejlődése

A Közös Agrárpolitika (CAP) első szakasza az 1970-es évekig tartott, ekkor építették ki a közös piacrendeket. A második szakaszban modernizálták a gazdaságot.

Leglátványosabb változás a munka termelékenységében tapasztalható, mely évente átlagosan 5%-al nőtt. Ezt ösztönözték az áremelések is, a fogyasztás növekedése azonban némileg korlátozott volt. Elkerülhetetlen következmény lett a nagyfokú önellátás.

A feleslegek levezetésének főbb módszere az export támogatása volt, melynek következtében a Közös Agrárpolitika költségei jelentősen megduzzadtak. Ez a világpiaci kereslet-kínálat egyensúlyának megbomlásához, nemzetközi feszültségekhez vezetett.

Alapvető dilemmává vált, hogy a CAP átalakítása drasztikus árcsökkentéssel, vagy a kínálat mennyiségi korlátozásával valósuljon-e meg. A cél a legkeményebb lépések elkerülése volt, tehát a következő elemeket határozták meg:

• restriktív árpolitika: az árak nominálisan is befagyasztásra kerültek, azaz a reálárak folyamatosan csökkentek,
• mennyiségi korlátozások: 1. kvóta szabályozás, 2. garanciaküszöb-szabályozás: a túllépés esetén szankciókat alkalmaztak. Mindezt a globális EK termelésre alkalmazták, tehát az un. potyautas-elv érvényesülhetett (én többet termelek, mert más esetleg kevesebbet).
• területpihentetési program: a termelési kapacitások kihasználásának korlátozását jelentette. Akik legalább 20 %-kal csökkentették földterületeiket, 5 évre jogosulttá váltak kárpótlásra. Ebből következik, hogy 1990-1991-ben az EK gabonaterületének mindössze 2,5%-a tartozott a programhoz.

A Közös Agrárpolitika (CAP) 1992. évi reformja

1991. évben hozták nyilvánosságra az átfogó CAP reform tervezetét, mely nagy vitákat váltott ki. Végül is az eredeti javaslat némileg módosított változatát fogadták el, melynek fő irányvonala az árak jelentős csökkentése, valamint a termelők támogatásokkal történő pozícióstabilitása.

Az intézkedések az un. nagykultúrákat érintették (gabona, olajos magvak, stb) valamint az állattenyésztési ágazatok közül a tejtermelést, a vágómarha és a vágójuh tenyésztését (sertés és baromfi – közvetett hatás).

a)    Az agrárárak csökkentése
Középpontban a gabonapiaci szervezet áll, hiszen kiemelkedő jelentőségű a földhasználatban, és kapcsolatot teremt az állattenyésztéssel.
Lényege a következő:

• az árakat a világpiaci árak szintjére kell csökkenteni, ami fokozza a keresletet,
• az árcsökkenés miatt a termelők csökkenteni fogják a termelékenységet, csökken a kínálat,
• a földek pihentetése szintén a kínálat  csökkenését idézi elő,
• a kínálat csökkenése és a kereslet növekedése miatt a felborult egyensúly helyreáll.

b)    Közvetlen támogatás
A mezőgazdasági árak csökkentését közvetlen prémium ellensúlyozza, amit szigorú feltételekhez kötnek. Elnyerésének feltétele:

• Szerződéses kötelezettségvállalás a gabonaterület meghatározott hányadának befagyasztására. Ezen befagyasztott területen élelmiszer nem termelhető.
• Állattenyésztési ágazatokban is mennyiséghez kötött, legalábbis a tehén és vágómarha tenyésztésben. A juhtenyésztésben választani lehet, vagy elfogadják az általános érvényű előírást, vagy gazdaságonként külön szabnak határokat.

c)    Kistermelők preferált helyzete
A kistermelők mentesülnek a termelés korlátozása alól. Kistermelő az a gazda, akinek földje legfeljebb 92 tonna gabona termelésére alkalmas. Az állattenyésztésben az, akinek állománya nem éri el a 15 állat-egységet.

d)    A termelés extenzifikálása
Cél a külterjesítés ösztönzése. Következtében a növénytermesztésben csökken a terméshozamok növelésének késztetése, állattenyésztésben pedig az állatterhelés mérséklése jelentkezik. Prémiumot csak az kap, akinek az állatsűrűsége nem haladja meg az előírást.

e)    A gazdák választási lehetősége
Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy az előírt területpihentetési arányt vállalja, vagy kistermelőként függetlenítse magát, így lemondjon a prémiumról. A kistermelők a pihentetési kötelezettség alól mentesek, teljes termőterületre csak a gabonafélék prémiumát kapják.

f)    Természeti környezet megőrzése
A reformnak fontos szerepe van a természeti környezet, a hagyományos tájak megőrzésében, a kedvezőtlen területeken a gazdasági aktivitás fenntartásában. Szükség van arra, hogy a termelés minden térségben folytatódjék, illetve hogy az egyes körzetek ne néptelenedjenek el. A mezőgazdaság támogatására szánt összeg 30%-át a vizek védelmére, erdősítésre, természettel harmonizáló technológiák létesítésére fordítják.