A gazdasági és monetáris unió

Az un. Egységes Európai Piac tervét illetően a döntés az 1985. júniusi milánói csúcsértekezleten született. Megteremtése érdekében a Bizottság előterjesztette a Fehér Könyvet, ami mintegy 300 feladatot tűzött ki, végrehajtási ideje pedig 1992. év december hó 31.

A Fehér Könyv az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad és korlátlan mozgását tűzte ki célul. Eszerint az egységes európai piac érdekében fizikai, technikai és pénzügyi akadályok felszámolására van szükség.

Fizikai akadályok megszüntetése

A nemzeti határokon történő ellenőrzése megszüntetését jelenti. 1968. után a vámok eltörlése ellenére az áruk mozgásának ellenőrzését több okból is fenn kellett tartani. A közös külső vámok ellenére egyes tagországok eltérő nemzeti kvótákat alkalmaztak, melyeket eredetellenőrzés nélkül könnyedén ki lehetett volna játszani.

Az egységes európai piac azt jelenti, hogy 1992. után a kvótákat már közösségi szinten alkalmazzák és kifelé egységesítik a különböző biztonsági, környezeti és eü. előírásokat.  Az áruk mozgásának nyilvántartására számítógépes rendszert vezettek be.

A határellenőrzés felszámolásával az állampolgárok a közösségen belül útlevél nélkül, szabadon utazhattak, letelepedhettek, tanulhattak, munkát vállalhattak. Ezt szabályozta a Schengeni megállapodás, melyet 9 tagország fogadott el. Az állampolgárok egyenlő jogokkal vehetik igénybe más országok szociális juttatásait. A Közösségen  kívüli utazásokra egységes útlevelet vezettek be.

Technikai akadályok megszüntetése

A még fennmaradt nem vámjellegű kereskedelem-politikai korlátok legfontosabb részét kívánták leépíteni. Nagy figyelmet szenteltek a különböző nemzeti szabványoknak, és 3 fő megoldást javasoltak:

  • a nemzeti szabványok kötelezően kölcsönös elismerése (valamely közösségi országban jogszerűen előállított és forgalomba hozott terméket minden tagországban kötelező a szabad forgalomba beengedni.)
  • bizonyos területeken kötelező európai harmonizálást írtak elő, mellyel kapcsolatos döntések szótöbbséggel történtek. Ugyanez vonatkozott a közösségi védjegyek kidolgozására is. A szabványok terén nagy hangsúlyt helyeztek a gépiparra, a vegyiparra, a gyógyszergyártásra és az elektronikai iparra.
  • Az új szabványok bevezetése előtt kötelező notifikációt írnak elő. A cél, hogy elkerüljék a új technikai akadályok keletkezését.

A szabad munkavállalást már 1968. óta biztosították. Ez zökkenőmentes volt az egyszerűbb fizikai-, segéd- és szakmunkák esetében, de bonyolódott a nyelvismereti és szakmai követelményeknél. Előrelépést jelentett, hogy kölcsönösen elismerték az iskolai és szakmai végzettségeket, az állampolgárok ezentúl bármely tagországban szerezhettek szakképesítést. Egyedül a bizalmi állásokban volt lehetőség más ország állampolgárainak kizárására.

Bonyolult intézkedést tett szükségessé a szolgáltatások piacának liberalizálása. Ez főleg a korlátozó jogi előírások eltörlését követelte.
Kiemelt figyelmet kapott a hitel- és tőkepiacok egységesítése. A Közös Piac keretében a kereskedelemmel és a közvetlen tőkebefektetéssel kapcsolatos tőkeáramlásokat liberalizálták. A program keretében 1990. évig minden tőkeforgalmat érintő akadályt felszámoltak. A teljes liberalizálás következtében az állampolgárok pénzüket bármely ország valutájában és bankjában elhelyezhették, részvényeket vásárolhattak, hiteleket vehettek igénybe.

A pénzügyi akadályok megszüntetése

Ezen akadályok elsősorban  az áruk és szolgáltatások áramlásának versenyfeltételeit torzítják el. Az eltérő adóterhek jelentősen megváltoztathatják adott termék költségviszonyait, versenyképességét. Mindenekelőtt az adózás egyszerűsítésére, a kettős adózás felszámolására és az adóterhek közelítésére volt szükség.
Az első lépést a VAT rendszerre való áttérés jelentette. (hozzáadott érték szerint forgalmi adózás) Ez egy többlépcsős, nettó értékadó, tehát fokozatonként mindig arra kell fizetni, melyet a termelés és elosztás lépcsőjében a termék teljes értékéhez hozzátettek. Az adót az eladó fizeti, lépcsőzetessége aszerint alakul, hogy elkészültéig hány kézen megy keresztül.
A VAT semleges mind a vállalatméret, mind a specializáció mértéke szempontjából. A teljes termelési értékre kivetített adórendszerek halmozódáshoz vezettek. A VAT viszont egyenlő esélyt ad valamennyi terméknek.  Hatékony szabályozó, a gazdaság minden szereplője adózik, a gazdaság egészére gyors befolyás gyakorolható, a terhek egyenletesebben oszlanak el.
Az adóráták közelítése több tekintetben is viták forrása volt. Az 1992. évi júliusi megállapodás szerint az EU egységesen minimum 15 %-os VAT-ráta alkalmazása mellett döntött néhány termék kivételezése, illetve esetenkénti késleltetés mellett.

A Gazdasági és Monetáris Unió

A monetáris unióra vonatkozó Delors tervet 1989-ben tették közzé. Eszerint a teljes liberalizálás a nemzeti monetáris politikák hatékonyságát fenyegeti, ennek egyetlen megoldása az egységes valuta megteremtése. A Delors terv a monetáris unió megvalósítását 3 szakaszban tervezte megvalósítani:

  • a nemzeti valuták teljes és visszavonhatatlan konvertibilitása,
  • a tőkeátutalások teljes liberalizációja a bank és pénzpiacok teljes integrációja mellett,
  • az árfolyam-lebegési sávok szűkítése, végül a paritások rögzítése.

Az első szakasz beindítására 1990-ben sor került, 1994. 01.01-ig szabaddá tették a tőkék áramlását és megszüntették az árfolyam-ellenőrzéseket.

A Monetáris Unióban való részvétel feltételeként szigorú kritériumokat határoztak meg:

  • magas fokú árstabilitás, az infláció vizsgált 1 évében nem térhet el 1,5 % pontnál többel a három legjobb inflációs teljesítményű tagországtól,
  • a költségvetési deficit a GDP 3%-át nem haladhatja meg,
  • az államadósság a GDP 60 %-át nem haladhatja meg,
  • a kamatok a vizsgált 1 évben 2%-nál nem térhetnek el többel a három legjobb teljesítményű országtól,
  • a nemzeti valuta stabilitása, tehát 2 éven belül nem szükséges a leértékelés.

A második szakasz 1994. 01.01-én kezdődött. Létrehozták az Európai Monetáris Intézetet, mely a központi bankok között erősítette a monetáris kooperációt. Az Európai Tanács 1995. decemberében döntött az egységes valuta nevéről és a bevezetéséről, melyet euro-nak keresztetek el.

A harmadik szakaszra való áttérést alapvetően a kritériumok teljesülésétől tették függővé. Az első körbe a 15 tagállamból 11 került be. Nagy Britanniának és Dániának a politikai egyesüléssel szemben voltak fenntartásai. Nagy Britannia a 3. szakaszra való áttérés a kormány döntésétől tette függővé, míg Dánia népszavazással akart dönteni. Svédország nem szánta el magát a 3. szakaszban való részvételre, egyedül Görögország nem felelt meg a kritériumoknak.

A harmadik szakasz 1999. 01.01-el kezdődött. Visszavonhatatlanul rögzítették a 11 tagország valutái és az euro között az átváltási kulcsokat. Az euro tényleges pénzzé vált, az ECU kosár megszűnt létezni. A nemzeti valuták törvényes fizetési eszközök, az euro választható. 2002. január 01-ig csak számlapénz formájában jelenik meg, a nemzeti valutákat 2001. 07.01-el vonják ki a forgalomból.

A tagállamok 1997-ben fogadták el a Stabilitási és Növekedési Paktumot, mely szerint több éves stabilitási program mellett kötelezték el magukat. Cél a kiegyensúlyozott költségvetés, ha ez nem valósul meg, a tagállam a GDP-je 0.2 %-át letétbe helyezi. Ha 2 éven belül nem képes rendbe tenni költségvetését, a letét vissza nem térítendő bírsággá alakul.

A maastrichti protokoll intézkedik az Európai Központi Bank felállításáról, melynek fő feladata, hogy őrködjön az árstabilitás fenntartásán. A Központi Bankok Európai Rendszerének feladata, hogy végrehajtja a közösség monetáris politikáját, kezeli a hivatalos valutatartalékokat, biztosítja a pénzügyi rendszer zökkenőmentes működését.

Az euro bevezetésével alapvetően megváltozott a külgazdasági nyitottság. Az egymás közötti kereskedelem belkereskedelemmé vált, külkereskedelemnek csak a nem tagországokkal folytatott árucsere tekinthető.

Önnek mi a véleménye?