Valutaleértékelés

A valutaleértékelés azt jelenti, hogy több hazai valutát kell adni egységnyi külföldi valutáért, illetve egységnyi hazai valutáért kevesebb külföldi valutát lehet kapni. Ezért rövid távon a leértékelés az importot mérsékli, az exportra viszont ösztönzőleg hat. Az importőröknek ugyanannyi termék beviteléhez szükséges változatlan összegű külföldi valutáért most több hazai valutát kellene fizetniük, ugyanakkor az exportőrök hazai valutában mérve nagyobb bevételhez jutnak változatlan mennyiségben és exportáron értékesített termékük után is.

Nem jelenthető azonban ki, hogy a valutaleértékelés egyértelműen növeli az exportot és akadályozza az importot. A végső hatás különböző ellentétes irányú változások eredője.

A valutaleértékelés után az import termékek a hazai fogyasztók számára drágábbá válnak ugyan, de ha a kereslet árrugalmatlan, akkor nem biztos, hogy az importálandó mennyiség is csökken. Ilyenek például a nyersanyagok, az energiahordozók, melyeket gyakorlatilag bármi áron kénytelen az ezekben hiányt szenvedő ország importálni. Az importtermékek belföldi árának növekedése mindenképpen növeli a belföldi termelés költségeit, ezzel az átlagos árszintet is. így – az import részarányától függően – nő az export- termékek termelésének költsége is, ami rontja az exportőrök javuló profit- kilátásait.

Az exportálók változatlan eladási érték, vagyis devizabevétel mellett is növelik profitjukat. Egyes termékek a leértékelés hatására válhatnak exportképessé, így az exportbevétel növekedése nem egyszerűen a korábban is exportált termékek értékesítésének növekedéséből, hanem a kevésbé hatékony termékek exportálásából fakad. A leértékelés exportösztönző hatását fokozza, ha az exporttermékek kereslete rugalmas. Általánosságban megállapítható, hogy a leértékelésnek az ország külkereskedelmi egyensúlyára való hatása annál kedvezőbb, minél nagyobb az export illetve az import termékek keresletének árrugalmassága. A valutaleértékelés hatása egy ország cserearányaira és külkereskedelemére hasonló irányú, mint az többi kereskedelemkorlátozó eszközök, egy lényeges eltérés azonban van közöttük. A többi eszköz, különösen a vámok és az exportszubvenciók, speciális kereskedelemkorlátozó hatással rendelkeznek, némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a kormány azokat az importőröket akadályozza és azokat az exportőröket támogatja, akiket akar, illetve kereskedelempolitikai prioritásai alapján jónak lát. Ezzel szemben a valutaleértékelés hatása nem szelektív, az összes potenciális exportőr és importőr tevékenységére egyformán kedvezően vagy kedvezőtlenül hat. Ezt nevezhetjük a leértékelés kereskedelemkonzerváló hatásának is, ami azt jelenti, hogy kevésbé korszerű eljárásokkal termelő szállítók is exportképessé válhatnak a valutaleértékelés hatására, gátolva ezzel a hazai termelési szerkezet megújulását, a legmodernebb eljárások elsajátításának kényszerét. Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy bármilyen lelkesen igyekszik is támogatni egy ország kormánya valutaleértékelés segítségével az ország exportőreit, sikerrel csak azokban az ágazatokban járhat, amelyekben az exportbővítéshez vagy adott esetben az importhelyettesítéshez kihasználatlan kapacitások állnak rendelkezésre.

A valutaleértékelés egyik legveszélyesebb hatása a hazai árszínvonal emelkedése. Ennek oka az imént leírtakból kikövetkeztethető, hiszen az import termékekért több hazai valutát kell fizetni, ezért azok belföldi ára is emelkedik. Nem beszélve az előző bekezdésben bemutatott kapacitáshiányról, mely a hazai szállítók exportpozíciójának javulásával párosulva – az exportvolumen növekedésével – belföldi túlkereslethez vezethet, mely szintén a hazai árszínvonal elemelkedését eredményezheti.

Önnek mi a véleménye?